Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 4. szám

'Serkentsük tudatosan AZ ÚJ IRÚNII TEHNIAHARAST III. Cikkünk előző két részében, amelyek lapunk ez évi 2. és 3. számában jelentek meg, rövid összefoglalást adtunk arról, hogy a napjainkban végbemenő gyors változásokhoz történő igazodás folyton új megoldásokat, eljárásokat igényel a gaz­dasági élet valamennyi területén, így a vízgazdálkodásban is. Erre vezethető vissza, hogy az utóbbi időben előtérbe került az innovációval és a kreativitással kapcsolatos problémák be­ható vizsgálata. Utaltunk arra is, hogy mivel egyre inkább az alkotóképes emberek munkájától függ egy­­egy szervezet tevékenységének sikere, azért vízügyi szerveink vezetőinek is tudatosan elő kell segíteniök munkatársaik alkotókészségének kibontakoztatását és fejlesztését. Ezt követően vázlatos áttekintást adtunk azokról az esz­közökről, módszerekről és eljárásokról, melyek elősegítik az alkotóképesség kibontakoztatását. Cikkünk harmadik részében az alkotó tevékenység haté­konyságát elősegítő egyik sajátos módszerről, a team (cso­port) munkáról szeretnénk rövid összefoglalást adni abból a megfontolásból kiindulva, hogy ennek már ma is igen nagy a gyakorlati jelentősége és a jövőben ez tovább foko­zódik. A csoportmunka szerepe az alkotó tevékenység hatékony­ságának növelésében Közismert tény, hogy az alkotó munka bizonyos területein lényegesen nagyobb eredményeket lehet elérni az ún. „cso­portdinamika" elvének figyelembevételével, mint az egyé­ni munkavégzéssel. Már számtalan esetben beigazolódott, hogy ha ugyanazt a feladatot például öt azonos felkészült­ségű dolgozó együttes munkával oldotta meg, tevékenységük sokkal termelékenyebb volt és az eredmény lényegesen na­gyobb lett, mint amikor ugyanezt a feladatot külön-külön, te­hát egyénenként akarták megoldani. Fentiek jelentősége a tudományos-technikai forradalom előrehaldásával egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az a nagy­arányú specializálódási folyamat ugyanis, mely korunk fel­gyorsult tudományos fejlődésének velejárója, többek között azt a következményt vonja maga után, hogy az egyén — le­gyen az bármilyen kiváló alkotó elme — egyre kevésbé tud megbirkózni olyan nagy horderejű vagy tudományos igényű feladatokkal, amelyek komplex ismereteket igényelnek. Eze­ket csak az erők összefogásával, kiváló szakemberek szerve­zett együttműködésével lehet sikeresen megoldani. A problémák kollektív megoldása azzal az előnnyel jár, hogy az erre szervezett munkában több ismeret, képesség, tapasztalat, információ stb testesül meg, mint az egymás­tól függetlenül egyénileg végzett tevékenységben. A kollektí­va tagjai általában eltérő szempontok alapján közelítik meg a megoldásra váró problémát s ez olyan kihívást jelent a tagok alkotó gondolkodásával szemben, ami már nem ha­sonlítható össze azzal a helyzettel, amikor a probléma-meg­oldási folyamatban csak magára támaszkodhat az ember. A kollektív probléma-megoldással kapcsolatos tevékeny­séget team-munkának (csoport-munkának) nevezzük. A team az egyéni és a közös munka tökéletesítésére hivatott kis cso­port. Korlátozott létszámából eredően jól áttekinthető és előre meghatározott célok érdekében sikeresen működtethető. Itt nyomban rá kell mutatnunk arra is, hogy az emberek nem mindegyik összefogott csoportja alkot team-ot. A team nagy­mértékű differenciált erők szervezetileg szorosan egymásba illeszkedő közössége. A team jellemzőjének tekinthetjük, hogy keretein belül általában horizontális együttműködés valósul meg. Az anyagi termelés szférájában a tárgy szerinti tech­nológia elvének megfelelően szervezett munkacsoportról van szó, a kutatásban viszont a kutatási feladatok szerint ideig­lenes jelleggel megszervezett csoportokról. Arra a kérdésre, hogy eredményesebb-e a csapatmunka az egyéninél, M. von Ardenne felfedező és Mircea Malita ma­tematikus véleményét idézzük. M. von Ardenne erről így vélekedik: „Korunkban megváltoztak a tudományos-alkotó munkának és magának az alkotó aktusnak a forrásai is. Ma már láng­elme csak ritkán tevékenykedik csendes magányban. Gyújtó ötletek, felfedezésekhez vezető feladatok és megoldások egy­re gyakrabban fakadnak kölcsönhatásokból, illetve okos part­nerekkel folytatott eszmecserékből. A problámák növekvő bo­nyolultságát ellensúlyozza a munkaközösség segítsége ... Egy fiatal tudomány úttörő szakaszában még a jelenlegi fel­tételek között is kiindulhat egyetlen kutatótól döntő kezdemé­nyezés. De az ő sikerének is ellőfeltételei olyan elemek, ame­lyeket már mások megalkottak előtte. A tudomány és tech­nika későbbi szakaszaiban, de különösen a fontos fejleszté­sek létrejöttekor már csak ritkán származik a döntő kezdemé­nyezés egyetlen kutatótól.” Mircea Malita matematikus véleménye szerint: „A döntést és alkotást feltételező gazdasági és társadalmi tevékeny­ségekben a csoport a különböző alkotótevékenységeket egye­síti; az emberek azért társulnak, hogy kiegészítsék egymást. Csoportot hoznak létre, mert külön-külön nem végezhetnek teljes értékű munkát. Gyengeségük nem izomzatúk, hanem éltelmük természetéből származik. Minden egyéni szellem, legyen akármennyire erőteljes is, csupán bizonyos hatások között képes behatolni a jelenségek lényegébe. Olyasmi ez, mint a térhatású fényképezés. A hullámok sokféle szögből indulnak ki, külön-külön egyik sem nyújt teljes képet. De egymásra helyezve térhatású képet nyerünk." t Egyénileg végzett alkotó jellegű tevékenység 1. 2. 3. 4. 5. munkatárs munkatárs munkatárs Hl munkatárs munkatárs t Csoportosan végzett alkotó jellegű tevékenység ШЕ1. 16

Next

/
Thumbnails
Contents