Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
Belvízfőcsatornába csatlakozó melíékcsatorna torkolati medenceburkolatának építése tási adottságok javítása, optimális szinten tartása. A mezőgazdasági termelés és a vízháztartás állapota kölcsönhatásban van. A vízháztartási adottságok fogalma alatt a növénytermesztési tér valamely pontjában, adott időben jelenlevő vízállapot jellemzőit — nevezetesen menynyiségi, minőségi, és energetikai jellemzőinek összességét — kell érteni. A termesztési tér vízháztartási állapotát meghatározó legfontosabb tényezők: a termesztett növény fajtája, a növénytermesztési technológia színvonala, a talaj típusa, vízgazdálkodási tulajdonságai, a talajban tározás lehetősége, a talajvíz szintje, a talajfelszín esése, lejtőviszonyok, léghőmérséklet, csapadék, vízelvezetés és öntözés. A vízgazdálkodási beavatkozás növénytermesztési célja: a kedvezőtlen vízháztartási állapot — vízhiány vagy vízfelesleg — miatti terméscsökkenés megakadályozása. A vízgazdálkodási beavatkozás általános célja — adott helyen ismert agronómiái körülmények, növénytermesztési célkitűzés és sztochasztikusan változó meteorológiai viszonyok mellett — a terméskiesés kockázatának gazdaságilag indokolt mértékű csökkentése. Az előre nem ismert hely és idő szerint változó sztochasztikus hatások (hőmérséklet, csapadék és más meteorológiai elemek) miatt folyamatos optimum nem biztosítható. A felszabadulás után 'közel két évtizeden át öntöztünk a vízrendezési feladatok figyelmen kívül hagyásával. Most az a veszély áll fenn, hogy a vízréndezési feladatok megoldásakor figyelmen kívül hagyjuk az öntözés követelményeit. A vízelvezetési és öntözési igények optimális kielégítésére csak a termesztési tér Viízháztartási vizsgálata adhat választ. A komplex melioráció nem hagyhatja figyelmen kívül az öntözési igények kielégítését még abban az esetben sem, ha azok bekövetkeztére egy későbbi időszakban kerül sor. 3. A belvízmentesítés célja hosszú ideig a felszíni káros vizek elvezetése volt. Évente átlagosan 2—300 millió m3 csapadékvizet vezetünk le az eddigi tapasztalatok alapján területünkről. Hasonló mennyiségű öntözővizet használunk fel átlagosan évente. A két vízmennyiség összevetéséből egyértelműen fogalmazható feladat a leesett csapadék visszatartására való törekvés károkozás nélkül. Ez ideig széles körben csak a legelőkön való vízvisszatartást alkalmaztuk. Ez a feladat gravitációsan megoldható, mert a legelők általában a mélyebben fekvő területeiken helyezkednek el. Ez a vízvisszatartás tenyészidőben sem jelent lényeges károkozást. Természetesen a lejtési viszonyok korlátozzák alkalmazását. Célszerű törekvés minél több csapadék helyben tárolása. Erre a talajművelési mód megválasztása, még inkább a talaj víztároló képességének lazítással történő növelése a talajtól és talajvíz állásától függően változó lehetőséget biztosít. Az előző pontban tárgyait termőréteg vízháztartás-vizsgálata választ tud adni a vízvisszatartás menynyiségi értékére. 4. A vízháztartási állapotot meghatározó tényezők közül kiemelem a talajvíz szintjét. Sajnos erről keveset tudunk. A meteorológiai és hidrológiai adatok 100—200 éves adatsora áll rendelkezésre, addig a talajvízszintre vonatkozólag csak néhány évtizedes meg figyelésekre vagyunk utalva. Ezek az adatsorok sem tekinthetők homogénnek, igen nehézkes a felhasználásuk törvényszerűségek megállapítására. A mezőgazdaság rohamos fejlődése viszont hamarosan felveti a talajvízszabályozás témáját. Eredményes vízrendezést ma sem lehet létrehozni a talajvizek figyelembevétele nélkül. A Jászság és Nagykunság vidékén 1935-től rendelkezünk megfigyeléssel. Mindössze négy kút adatai állnak rendelkezésre, melyek egységesen kezelhetők, és bizonyos törvényszerűségek levonására alkalmasak. Ezen a területen az átlagos talajvízszint 1,5—2,5 méter között található a terep alatt. A legnagyobb talajvízszintek terep alatti mélysége a Jászságban és Nagykunságban többnyire 1 méter felett van, helyenként megközelíti a terepet. Legnagyobb talajvízszintek 2 m-nél mélyebb elhelyezkedése ritkaságnak számítanak, és csak szűikebb területeket jellemeznek. A legkisebb talajvízszintek átlagosan 4—6 m-rel a terepszint alatt helyezkednek el. 1935—1980 között az évi átlagos talajvízszintekben mintegy 3,5 m a legnagyobb különbség. Térségünk talajvízszint-alakulása hasonló az ország más területeinek vízszintváltozásával. Az 1975-ös talajvízszint emelkedése időben sem esik öszsze a kiskörei duzzasztással, de közöttük nincs kimutatható kapcsolat sem. Az ország valamennyi sík területén a talajvízszintek emelkedése figyelhető meg 1975-től kezdődően, és azóta tartósan az 1941. évi tetőzés alatt mintegy 50 cm-rel helyezkedik el éves átlagban. Az utóbbi négy évben az éves talajvízszint-átíagok szinte egyenletes értéket mutatnak, megközelítve az 1941. évi tetőzést. A homokhátságokon kisebbek, a folyó menti lapos területeken nagyobbak az ingadozások. Az évi átlagok sokéves ingadozásának különböző amplitúdói tájegységenként 28—82 cm közötti értékek, területünkön 59 cm. A talajvíz vertikális és horizontális mozgása fokozott mértékben figyelembe veendő a műszaki tervek elkészítésénél. 5. A Közép-Tisza-vidékén a csatornasűrűség 0,913 km/km2, viszonylag alacsony érték. Ezen belül az állami kezelésű főcsatornák 0,229 km/km2, a társulati kezelésű üzemközi csatornák 0,403 km/km2, míg az üzemi csatornák 0,281 km/km2 sűrűséget képviselnek. A főcsatornák sűrűsége alig fog változni. Az üzemköziek kívánatos értéke 0,5—0,6 km/km2. Az üzemi csatornák sűrűsége meg kell haladja az 1 km/km2 értéket, és optimális sűrűsége 1,2—7,6 közötti. A VI. ötéves tervben az üzemi csatornák hosszában dinamikus növekedés várható. A melioráció megyei megvalósításának VI. ötéves tervi lehetősége ismert. A célkitűzések vázlatos rögzítése megtörtént. Az eredményes végrehajtás érdekében az érdekeltek anikéton összegezték a főbb tennivalókat, és évenként rögzítik a további feladatokat. A térség meliorációs és vízkárelhárítási feladatai hosszú időre szóló program keretében valósítható meg. Eredményes végrehajtás csak a beruházók, tervezők, építők és üzemelők, valamint a közreműködő szervezetek és szakértők szoros és folyamatos együttműködésévé»! biztosítható. Dr. Hegedűs Lajos 8
