Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Akik a Vízgazdálkodást készítik... NYOMDÁSZAINK Lapunk, mint sok más vízügyi kiadvány, a VIZDOK nyomdájában készül. A nyomda 1960-ban alakult, abban az esztendőben, amelyben az OVH havi folyóirata Vízgazdálkodás címmel megkezdte immár két évtizedes pályafutását. Az évforduló alkalmából szeretnénk bemutatni a nyomda mind a 60 dolgozóját, a szedőteremben, a gépszedőteremben, a nyomógépteremben, az ofszet előkészítőben, a könyvkötészetben és az expedícióban végzett munkáját. Erre azonban helyhiány miatt nincs lehetőség. így csak néhány dolgozót tudunk bemutatni azok közül, akik részt vesznek lapunk előállításában, egyre mutatósabb, szebb kivitelezésében. A nyomda vezetője Szabó Gyula, akiről szerkesztőségünkben a közös munka során az a vélemény alakult ki, hogy ő és a VIZDOK nyomda egymás nélkül jóformán elképzelhetetlen, még kevésbé az, hogy a lap időben megjelenjen ... — Ma már 300—350 féle könyvet, lapot, kiadványt, színes prospektust állítunk elő, — mondja. — összesen 288 ezer példányban, és ez egymillió 437 180 nyomdai ívnek felel meg. A VITUKI és más tudományos publikációkat — a magyaron kívül — megjelentetjük orosz, angol, fracia, német nyelven, és ezek a kiadványok cserepéldányként kerülnek külföldre. Szabó Gyula — Csaknem a megalakulás óta itt dolgozik. Milyen volt a kezdet a 60-as évek elején? — Akkoriban művezető voltam. Tizenhat, tizennyolc fő volt a létszám, a gépek meg ... ? Hatvan, nyolcvanéves nyomdaipari matuzsálemek. Volt közöttük még olyan is, amit lábbal kellett hajtani. 1966—1970 között szereztünk be új gépeket, így nyomdánk közepesen modern üzemmé alakult. Igaz, hogy a több mint tíz esztendei használat után most már ezek a gépek is kezdenek megöregedni. Tény, hogy a rekonstrukció után a termelési eredmény megháromszorozódott; értéke az 1970. évi 5 millió forintról 1979-re 15 millió forintra növekedett. Modern ofszetnyomógép „SOLNA 125” és mestere, Kádár Imre Kiadványaink 1978-ig 90—95 százalékban a vízügyi ágazatnak készültek, de 1979-ben és 80-ban ez az arány az ismert gazdasági megszorítások miatt már alig érte el a munkák kétharmadát. Ezért „külső” megrendelésre is dolgozunk, árutermelést folytatunk. A Lapkiadó Vállalatnak közel 1,5 millió forint értékű munkát végzünk évente, ő adja ki a vízügyi lapok nagy hányadát, köztük a Magyar Vízgazdálkodást is. A cél nyilvánvaló: a meglevő kapacitást igyekszünk kihasználni. Egyébként nem dicsekvésként mondom, de nyomdai termékeinkre többször kaptunk dicséretet az OVH elnökétől, egy-egy szép munka után köszönetét a megrendelőktől, a már említett Lapkiadó Vállalattól, Soproni Bélától, az Athenaeum Nyomda vezérigazgatójától, a Szikra Nyomdától stb. — Jó néhányszor a Vízgazdálkodás szerkesztőségétől is! — Milyen segítséget vár a nyomda a lap munkatársaitól az új esztendőben? — Ugyanazt, mint tavaly! Olvasható és mindig időben leadott kéziratokat, jó fotókat, igényesen megmunkált illusztrációkat. Wéber Tiborné könyvkötőnő. Még a háború alatt tanulta ki a szakmát Budán, egy kisiparosnál. Tizenhét éve dolgozik ebben a nyomdában; hajtogatja, fűzi a könyveket, prospektusokat, lapokat. Többszörös „Kiváló Dolgozó”. Tizennégy évig volt szakszervezeti bizalmi, a TT Bizottság elnöke, üdülési felelős. Az idén mondott le: két év múlva nyugdíjba megy, „utódjának" addig is igyekszik segíteni. Mindenki csak Manyijának szólítja. — Szeretek itt dolgozni... Amikor ide kerültem, tizenhatan voltunk, egy kis család. Most már „nagy család” vagyunk, sokkal több a munka, a hely meg kicsi lett. Emiatt nehezen tudunk megbirkózni a munkák sürgősségével. Bővíteni kéne már ezt a nyomdát, de nincs hova. A falakat nem lehet odébb tolni... Wéber Tiborné 32
