Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
információk szerzésére, felhasználására, tárolására és átadására szolgáló eszközei vannak." A nagy tudósnak ez a megállapítása biztos iránytűként szolgálhat számunkra a környezetvédelem információ-rendszerének kialakítása terén is. Vizsgálat tárgyává téve a környezetvédelem különböző területein eddig kialakított adatszolgáltatások, információbázisok rendszerét, sajnálattal kell megállapítanunk a következőket: Ezek általában nem alkotnak olyan önmagában zárt és belsőleg összehangolt rendszert, amely lehetővé tenné az információk zavarmentes áramlását az egyes szakágak és a különböző döntésekre hivatott vezetési szintek között. Bizonyos részeikben előfordulnak párhuzamosságok, más vonatkozásban viszont nem teljesek. Az információkban jelentkező hézagok kitöltése gyakran esetenkénti vizsgálatokkal (felmérésekkel) és adatok bekérésével történik, ezek azonban rendszerint nem kellően átgondoltak, nagyon munkaigényesek, költségesek és gyakran megzavarják azoknak a szerveknek a munkaritmusát, melyek ezeket a „rögtönzött” feladatokat kénytelenek megoldani. Az illetékes szervekhez ezek rendszerint megkésve, rendszerezetlenül és ellenőrizetlenül kerülnek. Ugyanazokra az adatokra a különböző szervek más és más úton tesznek szert, azokat különböző módszerekkel dolgozzák fel és nem mindig használják ki maradéktalanul a rendelkezésre álló korszerű számítástechnikai és szervezéstechnikai eszközöket. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy rendet kell teremtenünk a környezetvédelemmel összefüggő információk áramlásában és feldolgozásában. Az információk rendszerét integráltan, egységes koncepció alapulvételével kell leiépítenünk és ott kell ezek feldolgozását megszerveznünk, ahol ez a legcélszerűbb és ahol leginkább hozzáférhetőek a felhasználó, illetve döntést hozó szervek számára. Más oldalról viszont bizonyos szabad teret is biztosítanunk kell, hogy megszerezhetők legyenek a lokális jellegű környezetvédelmi intézkedésekhez szükséges további információk. A korszerű információs és adatfeldolgozási eszközök feltételezik az információk rendszeres, tudományos megszervezését. Az alkalmazott információs technika végső soron visszahat az információs rendszerre. Ez idő szerint egyik igen fontos feladatunk az elsődleges adatok olyan rendszerének megteremtése, amely legalkalmasabb alapja lehetne a valóban egzakt döntésekhez, intézkedésekhez szükséges mutatók racionális, mindenekelőtt gépi feldolgozásának. Itt szeretnénk utalni arra a kérdésre, hogy a környezetvédelmi döntések szempontjából a számszerű információk jelentősége rendkívül nagy. Ugyanis a számokat egzaktságuk miatt nem lehet olyan könnyen csűrni-csavarni, mint amilyen könnyen különböző módon értelmezhetők a dolgok a szöveges tájékoztatókban. Ezért kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk a környezetvédelem valamennyi területén a számszerű adatoknak. A számok ugyanis arra késztetnek bennünket, hogy szembenézzünk a valósággal és tiszteljük a számokkal alátámasztott tényeket, továbbá, hogy pontosan fejezzük ki magunkat és tudományos módszereket alkalmazzunk munkánkban. A számok nagyon hatásos eszközt jelentenek az elemzésekben és a jelentésekben olyannyira burjánzó verbalizmus, terjengősség és szóáradat ellen. Ugyanakkor azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy a számokkal is lehet a legkülönbözőbb módon bűvészkedni. Az osztályozásnak és a számozásnak az információkkal kapcsolatos munkában ugyancsak különleges jelentősége van. A számozás előnyei mindenekelőtt a következők: rendszert visz a dolgokba, egyértelműségre vezet, időmegtakarításokat tesz lehetővé mind a nyilvántartások vezetésében, mind pedig a kölcsönös megértés terén, megkönnyíti az osztályozást és a besorolást, a gépi adatfeldolgozást és végül segíti az emlékezetet is. A környezetvédelmi döntések terén jelentkező fokozottabb igények — mind az optimalitás, mind a gyorsaság tekintetében — mélyreható intézkedések foganatosítását kívánja meg az információk osztályozása (kategorizálása), számozása és kódolása terén, mégpedig úgy, hogy az — a helyi feltételekből fakadó és feltétlenül szükséges differenciáltság ellenére is — a lehető legszélesebb körben egységes legyen. Az információgyűjtésnél és feldolgozásnál szem előtt kell tartanunk néhány olyan fontos alapelvet, melyek mindenkor meghatározólag hatnak az információ mikénti hasznosulására. Ezek az alapelvek az alábbiak: — az információ valósághűségé, — az információ mobilitása (könnyű átvihetőség és feldolgozás helyére), — az információk összegyűjtésének és továbbításának egyszerűsége, — az információgyűjtés és továbbítás gazdaságossága, — párhuzamosságok kiküszöbölése, — az információgyűjtés és feldolgozás alapjául szolgáló technikai eszközök hozzáférhetősége és könnyű kezelhetősége, — az adatfeldolgozás központosítása és a feldolgozott adatok felhasználásának decentralizálása. A legtökéletesebben kialakított információszolgáltatás sem felelhet meg természetesen rendeltetésének, ha az információk beszerzését, továbbítását, feldolgozását, értékelését nem szolgálja megfelelő információs rendszer. A környezetvédelmi információs rendszernek meg kell felelnie — az információk tartalmának; — összhangban kell állnia a döntési (intézkedési) szintekkel ; — igazodnia kell az információs technikához. Az információs rendszernek biztosítania kell az információs utak „leválasztását" is, amennyiben egyrészt el kell kerülnie, hogy a különböző döntési szintek felesleges információkat is kapjanak, másrészt lehetővé kell tennie, hogy amennyiben a különböző döntési szinteken valamely információra különböző időpontokban van szükség, az oda zavartalanul eljusson. A hagyományos információs technika általában decentralizált információ-feldolgozást és értékelést tesz szükségessé. Az ilyen információs rendszer maga után vonja az adatok több fokozatú feldolgozását; korlátozza a feldolgozható adatok mennyiségét, illetve a döntési pontokhoz továbbítható adatok részletességét. Az adatok mennyisége és a feldolgozási idő egyenes arányban állnak egymással. A több feldolgozási fokozat szaporítja a hibaforrásokat, növeli az információk torzulásának veszélyét. A korszerű információs technika általában centralizáltabb információs rendszer kialakítását teszi szükségessé. Ennek szélsőséges formája, amikor minden információ egyetlen adattárolási és feldolgozási ponthoz érkezik be és innen áramlik ki — feldolgozva, derivált információk formájában — a döntési pontokhoz. A korszerű információs technika nagy tömegű információ fogadását, feldolgozását és tárolását teszi lehetővé igen rövid idő alatt. Ez lényeges előnye a hagyományos információs technikával szemben. Hangsúlyozni kell viszont, hogy a korszerű technika korszerű szervezetet is igényel. Az előzőekben vázolt elveknek megfelelő környezetvédelmi információ megszervezésénél elsődlegesen azt kell eldöntenünk, hogy a begyűjtendő adatoknak, információknak milyen igényeket kell kielégíteniök, vagyis azt, hogy melyek a környezetvédelem információrendszerének feladatai. Erre röviden az alábbi választ adhatjuk: Tájékoztatás nyújtása a károsító hatásokról a következők szerint: a) A károsító hatások — mennyiségi jellemzői, — minőségi jellemzői, — eredete, — fellépésük gyakorisága, — időtartama. b) Tájékoztatás nyújtása a károsító hatások eltűrhető mértékéről, illetve a védekezés hiányában várható — ártalmak és — károk jellegéről, valamint mértékéről. c) Tájékoztatás nyújtása — a megelőzés, ill. elhárítás lehetőségeiről, — a megelőzés, ill. elhárítás műszaki feltételeiről, — a megelőzés, ill. elhárítás gazdasági feltételeiről. A három információcsoportot rugalmas rendszerben kell kezelni. Biztosítani kell az adatgyűjtés fejlesztési lehetőségét, az adattár-karbantartást és az alapadatok elemzésekhez történő feldolgozását. A méréstechnika fejlődése, a kontakt- és távérzékelés alkalmazása, a távadatközlés, a számítógépesítés és az automatizálás új utakat nyitott a korszerű információrendszer kialakítása előtt. 14
