Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
HÍREK VÍZÜGYI SZAKEMBEREK HÁROM SZÖVETSÉG ÉLÉN A közelmúltban zajlottak le a sportszövetségekben a tisztújítások. A vízügyi ágazat megbecsülését szakembereink közéleti aktivitását dicséri, hogy három sportág élén is vízügyi szakember áll. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke újabb négy évre Dr. Brsinich Miklóst az OVH első elnökhelyettesét bízta meg az Evezős Szövetség elnöki tisztének, Vincze Józsefet az OVH elnökhelyettesét pedig a Könnyűbúvár Szövetség elnöki tisztének ellátásával. A hivatal elnöke a Kajak-Kenu Szövetség elnökévé Vasadi Jánost a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetőjét nevezte ki. A kinevezésekhez gratulálunk, jó munkát, sok sikert kívánunk a magyar sport hagyományainak öregbítéséhez. MAGYAR ALELNÖKE VAN AZ ICID-NEK Nagy elismerés érte a magyar mezőgazdaságii vízgazdálkodási gyakorlatot és tudományt. A Nemzetközi öntözési és Vízrendezési Szövetség (IClD) Végrehajtó Tanácsa londoni ülésén a szervezet európai alelnökévé Dr. Petrasovits Imre egyetemi tanárt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs tanszékének vezetőjét választotta. A megbízatás három évre szól. nívódíj Megtisztelő kitüntetés érte lapunkat. A Lapkiadó Vállalat nívódíj bizottsága a magas színvonalú újságírói munka ösztönzésére és jutalmazására alapított nívódíjak egyikét Kása Csabának, a Magyar Vízgazdálkodás olvasószerkesztőjének ítélte a lapban megjelent Széchenyi István munkásságát bemutató „Virágozni fog ez az ország ..című sorozatáért. A díjat a Magyar Sajtó Napja alkalmából ünnepélyes keretek között adta át a nívódíj bizottság elnöke Ruffy Péter lapunk olvasószerkesztőjének. A nívódíjbizottság tagja volt Csatár Imre, Faragó Vilmos, Hámori Ottó, Katona Éva és Tábori András. ÚJSÁGÍRÓK KITÜNTETÉSE A Magyar Sajtó Napja alkalmából kitüntették a televízió, a rádió és a sajtó azon munkatársait, akik az 1980-as tiszai árvízről, a hősies helytállásról magas színvonalú tudósításokat, írásokat, beszámolókat közöltek. Az Országos Vízügyi Hivatalban rendezett ünnepségen „Kiváló munkáért" kitüntetést kapott Pfeifer Júlia (Magyar Rádió). Az „Árvízvédelemért” kitüntetésben részesült Bajkó Erika (MTI), Bokodi Béla (Magyar Televízió), Bottyánszki János (MTI), Erős Péter (Magyar Televízió), Forró Tamás (Magyar Rádió) M. Szabó Imre (Népszava), Kőbányai György (Esti Hírlap), Sas Béla (MTI), Sáfrán István (Népszabadság), Sztankai József (Népszava), Veres Erzsébet (Békés megyei Népújság). A 'kitüntetéséket dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese adta át. NYUGDÍJASOK KÖZGYŰLÉSE A vízügyi nyugdíjasok klubjának közgyűlésén Ziegler Károly elnök számolt be a klub éves munkájáról, s külön kiemelten foglalkozott a taglétszámmal (várják a nyugdíjba vonult vízügyi dolgozókat) és a klub helyiséggondjaival. A közgyűlésen megjelent dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese, aki tájékoztatta a klub tagjait a vízügyi ágazatban folyó munkáról, s a jövő feladatairól. Vázolta a VI. ötéves terv tennivalóit is és elmondta, hogy a vízgazdálkodás perspektívái jóik, erősödött az ágazat. Tájékoztatását nagy érdeklődéssel hallgatták a klub tagjai és lelkes tapssal köszönték meg. A számvizsgáló bizottság jelentése után Ziegier Károly köszönetét mondott az OVH szakszervezeti bizottságának és a vízügyi szerveknek a klubnak nyújtott anyagi támogatásért, majd a közgyűlés megtárgyalta és elfogadta a munkatervet és a költségvetést. A nyugdíjasok közgyűlését uzsonnával egybekötött beszélgetés zárta. Bővítették a vízmüvet Nyírbátorban. A több, mint 28 millió forint értékű beruházás kivitelezője, a debreceni KEVIÉP. Befejezés előtt a közmű- és a vízműhálózat építése Tímáron. A több mint 11 millió forint értékű beruházás kivitelezője szintén a debreceni KEVIÉP. Befejezéshez közeledik az Ibrány— Nagyhalász községi vízműhálózat építése is a debreceni KEVIÉP kivitelezésében- Suba Ernő A vízgazdálkodás és tájfejlesztés környezeti kapcsolatai A táj, a természet, a vízgyűjtő, vagyis a környezet összefonódott rokonfogalmak, sokrétűen kapcsolódnak egymáshoz bonyolult kölcsönhatásaival sokszor döntően befolyásolják, formálják a térség életközösségét, ökoszisztémáját. Az adott térség közös elemei; a növény- és állatvilág, a domborzat, a talaj, a táj és a víz. Az emberi tevékenység káros mellékhatásai a civilizációs ártalmak a környezet közös elemeit kedvezőtlenül befolyásolják. A kölcsönhatás szempontjából a természeti elemek közül mégis kiemelkedő jelentőségű a víz, amely mint a táj vére, egyrészről integrálja a környezeti ártalmakat, másrészről a víz mennyiségét éppen a vízgyűjtő domborzata, növényzete, talajának állapota befolyásolja leginkább. Ezért a vízgazdálkodás, vízikörnyezet-védelem, természetvédelem, tájfejlesztés kapcsolatainak, kölcsönhatásainak megismerésének mindinkább fokozódó jelentősége van. A természeti környezet általános minőségének romlása már ma is sürgeti a vízi környezet- és természet védelme, a tájvédelem és tájépítés bonyolult tevékenységének együttes, összehangolt, fejlesztését. Mindezt megerősíti annak időbeni egybeesése, hogy miközben növekednek a vízigények, csökkennek a használható vízkészletek, felgyorsult a környezet- és ezzel együtt a vizek szenynyeződése. A hatások összessége és gazdaságunk víz iránti érzékenysége miatt a vízgazdálkodás is fejlődésének intenzív szakaszába lépett, amely szintén indokolja a tevékenységek további harmonikus fejlesztését. Egybeesik ez az időszak azzal is, amikor a vízgazdálkodás mind több és jelentősebb műszaki munkákkal kényszerül beavatkozni élővizeink rendezésébe, amelyek lényegesen megváltoztatják egy-egy folyószakasz jellegét, valamint a hozzá tartozó gazdasági környezet vízháztartási viszonyait. Példaként említhetjük a Velenoei-tó rekonstrukcióját, a Kiskörei folyami tározót, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerét, Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer Dunakiiiti tározóját, a Debreceni Erdőspusztai terület (Kati-ér) vízgazdálkodási fejlesztését, stb. A felsorolt példák olyan műszaki beavatkozások vizeink és a táj (térségek) életébe, amelyek jelentős környezeti hatást, változást eredményeznek, amelyek csak akkor lesznek kedvező hatásúak tágabb értelemben is, ha azok ökológiai szemléletű műszakiak és vízgazdálkodási szemléletű tájépítők, tájfejlesztők összehangolt munkájával fog megvalósulni. Az ilyen nagyméretű, térségeket érintő beavatkozásoknál, fejlesztéseknél már elengedhetetlen a műszaki és ökológiai szemléletnek olyan ötvözése, amikor a műszaki céHal egyenrangúként érvényesülnek, a környezeti- természeti és tájfejlesztési célok. A nagy vízügyi munkák hatására hullámtéri- rét, erdő és szántóföldi ökoszisztémák vízi élettérré alakulnak át, amely folymat csak együttes vízgazdálkodási és ökológiai szemlélettel szabályozható. A felsorolt létesítmények tájba illesztése és tájformáló hatásuknak kifejlesztése gazdasági, reakciós- és tájesztétikai célokat együttesen csak akkor szolgálnak, ha vízgazdálkodási, tájépítési- és tájfejlesztési ismeretek együttes szemléletével és gyakorlatával kerülnek megvalósításra. Erre az újszerű és növekvő igény kielégítésére kell kellő számban ilyen ismereteket ötvöző szakembereket képezni. A lehetőségek úgy vélem megteremthetők, a Kertészeti Egyetem táj- és kertépítészeti szakos hallgatói vízgazdálkodási tárgyú ismeretanyagának bővítésével, valamint a vízépítő mérnökhallgatók ökologikus szemléletű képzésével. Az ilyen képzésben részesülő szakembergárda alkalmas lenne — a még csak kezdeti lépéseket tevő — hazai tájvédelem és tájfejlesztés (termelői és természeti táj) kifejlesztésére, széles körű elterjesztésére is. Dr. Papp Ferenc 36
