Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
Hetvenöt esztendeje 1906. január 7-én alakult meg a MEDOSZ elődje, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. Az alakuló kongresszus jubileumi évfordulója alkalmából ez év január 7-én a MEDOSZ ünnepi ülést tartott, ahol részt vettek szakszervezetünk legrégibb tagjai, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt évtizedek harcainak. Az ünnepi ülés utáni hetekben, hónapokban szakszervezetünk elnöksége, megyei bizottságai és alapszervezetei a pártszervekkel és a társadalmi szervezetekkel együttesen, szervezett rendezvényeken emlékeztek meg az évforduló jelentőségéről. A MEDOSZ Elnökség tagjai s a Viharsarok földmunkás veteránjai, valamint az Orosháza párt és társadalmi szervezeteinek képviselői a földmunkásmozgalom egyik fellegvárában Orosházán idézték fel az 1891 évi „Véres május elsejei" események részleteit, és tisztelegtek úttörő harcosaink hősi helytállását jelképező emlékmű előtt. Battonya nagyközség tanácsa, párt és népfront bizottsága július 21-én tudományos ankétot rendezett, ahol a történettudomány jeles képviselői tartottak előadást a viharsarki agrárszocialista mozgalmakról és az 1891. június 21-i battonyai zendülésről. Ezt követően Pozsgay Imre művelődésügyi miniszter avatta fel Búza Barna szobrászművész és Schall József építőművész alkotását: az agrárszocialista emlékművet. A MEDOSZ megyei bizottságai és alapszervezetei különböző kulturális és sport rendezvényeken és alapszervezeti taggyűléseken emlékeztek meg az évfordulóról. Számos helyen szerveztek nyugdíjas és veterán találkozót, ahol ismertették a földmunkás mozgalom eseményeit és méltatták a régi harcosok példamutató helytállását. Az orosházi, a békéscsabai, a battonyai és hódmezővásárhelyi földmunkás megmozdulásokat követően a Die Neue Zeit Stuttgartban megjelenő 1896—97 évfolyamának I. kötetében közzétett tanulmányában Engelmann Pál Gábor, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom Európa-szerte ismert vezetője méltán állapíthatta meg, hogy a magyarországi agrárszocialista mozgalom „alig pár év alatt néhány megyéből egész Közép- Magyarországra átterjedt. Áradata magával ragadta a dél-magyarországi szerbeket és németeket is." Az agrár-szegénység korabeli mozgalmairól a múlt század utolsó évtizedében a magyar munkásmozgalom vezetői is megállapították, hogy azok „hatalmas rést ütöttek a fennálló társadalmi rend A Bács megyei veterán találkozó résztvevőinek egy csoportja pillérein és alapjaiban rendítették meg a nagytőkés, nagybirtokos rendszert." Az élharcosok állhatatosan küzdöttek a természetbeni juttatások és részkeresmények felemeléséért, az uzsorakamat megszüntetéséért, a robot munkák eltörléséért, a munkaidő csökkentéséért, a gyermekmunka megszüntetéséért, az öregségi, rokkantsági és betegbiztosítás kiterjesztéséért, a gyülekezési, a szervezkedési és szólásszabadság biztosításáért. a szabad sajtó terjesztéséért s az általános egyenlő és titkos választójog kivívásáért. Mindezen célkitűzések eléréséért a mind erőteljesebben szervezkedő kubikos-mezei munkások a múlt század 90-es éveinek kezdetétől a I. világháború kitöréséig, sok esetben az ipari munkásokkal együtt vállvetve, valóságos ütközeteket vívtak a rendőri, csendőri és katonai alakulatokkal. A megostromlott városházák, községházák és munkás olvasó egyletek környékén, emberpiacokon és másutt lezajlott ütközetek után halottak és sebesültek maradtak a küzdőtéren. A föld robotosainak viharos erejű mozgalmaitól megrémült kormány a hódmezővásárhelyi zendülést követően 1894. április 22-én az egész Alföldre kiterjedően, a következő években pedig a többi országrészeken is elrendelte az ostromállapotot. A veszélyeztetettnek nyilvánított helységekbe, mezővárosokba és nagyobb agrártelepülésekre, csendőri, rendőri és katonai alakulatokat vezényeltek. Az utcákon állandó őrjáratokat cirkáltattak, és az előbbi években létrehozott földmunkás Az orosházi emlékmű olvasóegyleteket, szervezeteket feloszlatták. A szervezőket letartóztották és bíróság elé állították. Az egyletek és olvasókörök iratait lefoglalták, elkobozták. A kormányzat állást foglalt amellett, hogy a földmunkás és szegényparaszt mozgalmakkal szemben az addigiaknál is drákóibb rendszabályokat kell alkalmazni. A földkérdés megoldása, a koldúsbotra került milliók földhöz juttatása helyett „a kormány, mint a fennálló társadalmi rend megmentője” — olvashatjuk az MSZDP VI. kongresszusa elé terjesztet jelentés bevezető soraiban — „a képviselőház örömrivalgása közt nyújtotta be 1897. december 10-én a földműves munkásokat középkori rabságba süllyesztő rabszolgatörvény javaslatot tárgyalás végett... Az egész Parlamentben csak egy ember szólalt fel saját képviselőtársainak gúnykacaja között a javaslatok ellen ... S a „hős” ellenzék A 75. évforduló esztendeje A FÖLDMUNKÁSOK HARCAIRÓL