Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
• • Öntözés az Az ókori Mezopotámiában figyelemre méltó eredményeket értek el az öntözés területén. A gazdasági és társadalmi hanyatlás miatt aztán az öntözött területek tönkrementek, a vízgazdálkodási 'létesítményeket elhanyagolták. Ezúttal röviden ismertetjük az ókori Mezopotámia vízgazdálkodásának alakulását. Az Iraki Köztársaság Szaud-Arábia, Szíria, Törökország és Irán között helyezkedik el. Területe 430 ezer km2, lakosainak száma 11 millió. A történelmi időkben ezen a területen helyezkedett el a Mezopotámiának nevezett ókori birodalom, a két nagy folyó, a Tigris és az Eufrátesz völgyében. E két folyó árvizeivel hatalmas mennyiségű hordalékot szállított és terített el a síkságon. Az ókorban a Nílus és az Indus között a mezopotámiai mező volt a legtermékenyebb terület. Ezen a területen 100 és 500 mm között váltakozik az évi csapadéköszszeg; tehát öntözés nélkül nem lehet kiterjedt növénytermesztést folytatni. Ebből következik, hogy a több ezer éve fejlett mezőgazdaság az öntözéssel együtt alakult ki. Történelmi feljegyzések igazolják, hogy időszámítás élőtt 3500 évvel Észak-Mezopotámiában intenzív mezőgazdasági termelés folyt. Ez azonban erősen függött a téli csapadéktól. Időszámítás előtt 3000—2000 körül már foglalkoztak öntözéses termesztés kialakításával a Dryala mentén. Ebben az időszakban a sumérok nagy csatorna-hálózatot építettek Larsa, Umma és Lagash környékén. Időszámítás előtt 1700 körül a mezőgazdasági termelés és az öntözés súlypontja áthelyeződött a Bagdad és Mosul közötti területre. Az akkori uralkodók, a babiloni királyok sok csatornát építtettek. Közülük a legnagyobb az Eufráteszből vezetett a Tigrisbe. Ebben az időben nagy gátat ép,tettek Qantaránál. A fennmaradt emlékiratok jelzik, hogy az akkori uralkodók törvényekkel is szabályozták a vízgazdálkodási tevékenységet. Az egyik ilyen emlékirat a különböző csatornák építésével és karbantartásával foglalkozik. Csatornákat kell kiásni a föld táplálására és lecsapolására. Tapasztalatok bizonyítják, ha néhány hónapig elhanyagolják a csatornákat, azok feíiszapolódnak. Az iszapot rendszeresen el kell távolítani a csatornákból. Az egyes területek helyes öntözése, vagy kihagyása az öntözésből, megfelelő formában és sorrendben történjen. Az időszámítás kezdete körüli időszakban teljesen tönkrementek a korábban épített művek. A politikai hatalom széthullása miatt, elhanyagolták az öntöző- és a lecsapolócsatornák karbantartását. Az öntözött területek talaja ókori Mezopotámiában leromlott, majd elszikesedett. A termelés visszaesett. Mezopotámiában már i. e. 4000-től termelték a legfontosabb növényéket, a búzát, az árpát, a kölest és a szezámfüvet. A termőföld gazdag volt. Herodotos görög utazó például alig talált szavakat a föld gazdagságának leírására. A hatalmas gazdagság leromlását a vízgazdálkodási létesítmények elhanyagolásával is magyarázzák. A két fő vízszállító folyó, az Eufrátesz és a Tigris magnézium-, és kalcium-sókat szállított. A só az öntözéssel kijutott a termőföldre, s ott karbonát formájában kicsapódott, vagy lekerült a talajvízbe. Ezzel lerontották a talaj víz-áteresztő képességét, és hozzájárultak a talajvíz sótartalom növékedéséhez. Amikor a karbantartás elhanyagolása miatt a csatornák már nem tudták ellátni a vízelvezetést, megemelkedett a talajvízszint, és a benne levő sók kapilláris úton eljutottak a gyökérzónába és a talaj felszínére. Ez a folyamat meggyorsította a talaj leromlását, amely végül terméketlenné vált. Gorsiumban például I. e. 2400-ban 2537 liter/'ha köles termett. I. e. 2100- ban ez lecsökkent 1460 liter/ha-ra, majd i. e. 1700 körül már csak 897 liter/ha termést takarítottak be. Vagyis 700 év alatt közel egyharmadára csökkent a termés mennyisége ... Dr. Molnár György Tan ácsi nap az ÉRVV-nél Kazincbarcikán a város párt- és tanácsi vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanak a vállalatokkal való együttműködésnek. Időnként „Tanácsi napokat" rendeznek az üzemeknél, vállalatoknál. Legutóbb az Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalathoz látogatott el a Városi Pártbizottság első titkára, Dr. Vékony Ernő, és a városi Tanács elnöke Takács István. A tanács több tisztségviselője is velük tartott. A vállalat dolgozói régi ismerősként köszöntötték az érkezőket. Először Aranyosi Gábor igazgató tájékoztatott a vállalat tevékenységéről, fejlesztéséről, termelési mutatóiról, szolgáltatásairól, majd Kovács Gyula párttitkár szólt a politikai munka eredményeiről. A KISZ és az szb-titkár az ifjúság vállalásairól, a dolgozók élet- és munkakörülményeiről beszélt. Később bemutatták a központi irodaházban készülő vezérlőtermet. Ezután a borsodsziráki, a szalonnái és a kazincbarcikai 2-es telepre látogattak a résztvevők. Jó érzés volt látni a telephelyen uralkodó rendet, tisztaságot, a környezeti harmóniát s a természetességet. Utóbbit abban az értelemben, hogy ezeken a munkahelyeken a vezetők és a beosztottak között nem az alá — fölérendeltségi viszony dominált, hanem az okosan megszervezett munkakapcsolat, a szó igazi értelmében vett szocialista munkafegyelem és a felelősség egymásért, a reájuk bízott vagyonért. Nem véletlen tehát, hogy másokat is tudnak nevelni a környezetvédelemre, közös kincsünk, a természet megóvására. A „tanácsi nap” befejezését a 2-es telepen rendezett fórum jelentette. Kérdeztek a városfejlesztésről, a kereskedelmi ellátásról, az óvodai feszültségekről, a lakóhelyek kulturális íehetőségeiről, a tanácsi ügyintézés gyorsításával, korszerűsítésével összefüggő lehetőségekről. Érződött, hogy az ÉRVV dolgozói értik a várospolitikát, s minden kérdésből kicsengett, hogy készek tenni minden olyan területen, ahol társadalmi munkával, a szocialista brigádok segítségével pótolni lehet a fejlesztési összegek hiányát, vagy szűkösebb voltát. A tanácsiak részletesen és nyíltan válaszoltak. A fórumon még jobban megerősödött a vállalati és a tanácsi munka összhangja. A város vezetői szóltak arról a sok segítségről is, amit az ÉRVV vezetőitől és dolgozóitól kapott a fiatal város. Megköszönték a kollektívának, hogy rendszeresen patronálják az iskolákat, az óvodákat, hogy elsők között voltak, akik saját alapjukból összegeket adtak a tanácsnak a gyermekintézmények fejlesztéséhez. Arányaiban ez a vállalat ad legtöbb hozzájárulást a művelődési központ közös fenntartásához. Segítik a tanácsot a köztéri szobrok és szökőkutak karbantartásában. Az ÉRVV élen járt a Csónakázótó társadalmi munkáinál is. Kerekes László 35
