Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
a munka jellegéből és adottságaiból következően, az emberi, személyi kapcsolatok kialakítására, az élő munkahelyi demokrácia megvalósítására, a pozitív munkahelyi légkör megteremsére. Ebben az üzemvezetés, — sok egyéb lehetőség mellett — anyagi ösztönzést is alkalmazhatna. Különösen nagy lehetősége és kötelessége van a mozgalmi életnek, úgy foglalkozni a próbálkozó fiatallal, hogy az megkeresse ezt a különleges életmódot. Megítélésem szerint a vállalat vezetésének is keresni kell a vonzó tényezőket, pl. a folytonos munkarend bevezetését — ahol lehet —, hogy a dolgozónak több lehetősége, ideje legyen a családdal együtt élni. Itt kapcsolódik a témához a 30—50 évesek problémája is. A legnagyobb mozgás itt is a próbaidősök, illetve az 1—2 évet eltöltött dolgozók körében van. Már szó volt a vezetői magatartásról, itt megint meg kell említeni. Több olyan vezető fúrómester is irányít, akik morózus természetük miatt képtelenek elfogadni új munkatársat, különösen, ha az ügyetlenkedik az első napokban, hetekben. A munkaügyi előadók a megmondhatói, hogy mennyi gondot okoz az ilyen típusú munkahelyi vezető, és ez jelentősen befolyásolja a fluktuáció alakulását. Talán érdemes lenne elgondolkodni egy olyasféle megoldáson, hogy minden üzem alakítson egy ún. tanberendezést, ahol a betanított munkások elsajátíthatnák az alapvető szakmai követelményeket, erre alkalmas fúrómester keze alatt, és csak utána kerülnének át a végleges munkahelyre. Persze a nagyarányú létszámmozgásban nemcsak a munkahelyi vezetők a hibásak. Erre a feladatra vállalkozók jó része a minimális iskolai végzettséggel sem rendelkezik, sőt analfabéta is akad, és egy részük a cigányság soraiból kerül ki. Korlátozásokat nehezen tűrök, s ha jön a tavasz másfelé röpdösnek. Évekkel ezelőtt, a ceglédi üzemben javasoltuk egy cigánybrigád kialakítását — ezt a problémát, ill. lehetőséget szorgalmazta a Pest megyei Pártbizottság is —, de a gondolat nem került megvalósításra, s nem is az üzemvezetés jó szándéka hiányában. A vállalat igen komoly erőfeszítéseket tett a betanított munkások megtartása érdekében úgy, hogy az értelmesebbjét igyekezett beiskolázni szakmunkástanfolyamra. A tanfolyam elméleti oktatását bentlakásos rendszerben valósítottuk meg. Sajnos, az eredmény eléggé szomorú: a beiskolázottak — önkéntes jelentkezés alapján! — egy kisebb hányada a tanfolyamra el sem ment. A másik probléma, hogy a szakmunkásvizsgát tett dolgozók jelentős része megszüntette munkaviszonyát. Ez a gond annyira valós, hogy sokkal nagyobb törődést igényel. A szakmunkásgárda elöregszik, az utánpótlást biztosítani kell. Az állami szakmunkásképzésből kevés végzett szakembert kapunk, — társadalmi tanulmányi szerződés ajánlat megtétele mellett sem —, így a saját erőnkre vagyunk hagyatkozva. Ebből adódóan vállalatunknak igen komoly erőfeszítést kell tenni az oktatás területén, távlati tevékenysége érdekében. Az oktatás és a dolgozók munkahelyváltoztatása közötti ellentmondás szinte feloldhatatlannak tűnik. A vállalat igen komoly összegeket (százezreket!) költ a különböző jellegű és szakmai oklevelet, bizonyítványt biztosító oktatási formákra, — elsősorban a VIZDOK-on keresztül —• annak érdekében, hogy növelje a munkakultúrát, szélesítse a szakmai színvonalat, biztosítsa a szakember-utánpótlást. A vizsgált időszakban 291 fő tanítását szerveztük meg, ill. biztosítottunk rá lehetőséget. Ebből kimondottan szakmunkás, mester-szakmunkás, betanított munkás tanfolyamon 134 fő vett részt. A továbbtanulókból kilépett a vállalattól 62 személy, vagyis a szakmai tanfolyamon részt vevők 46,3%-a- Csak munkásszinten vizsgálva mintegy 32%-°s volt a mobilitás. Ez azért megközelítő index, mert a négy év alatt belső mozgás is volt. Ha az említett okok miatt a fiatal dolgozókkal való foglalkozás nélkülözhetetlen, úgy még nagyobb odafigyelést kíván az a réteg, amelyre a vállalat, az üzem plusz energiát, költséget fordít (egy fő oktatási költsége cca 15 ezer Ft -j- termeléskiesés. De itt egy tényezőre fel kell hívni a figyelmet, a hogyanra. 1977 1978 Azt ugyanis nem mondhatjuk, hogy eddig senki sem törődött az emberekkel. Valahogy meg kell találni az optimális arányt! Az elmúlt évek során pl. sokkal, de sokkal több szó esett az Apenta beruházásról, az új fúróberendezésekről, .stb. mint az emberről, aki majd működteti ezeket a műszaki csodákat. S ebben nagy szerepe lehet a mozgalmi szerveknek, a szocialista brigádmozgalomnak. Azt gondoljuk, az elmúlt évek adatainak boncolgatása, elemzése azért szükséges, hogy a jövőt alakítsuk. S miután a Vízkutató és Fúró Vállalatnak potenciálisan van jövője — hiszen az országnak még mindig hétszáz körül van azon települések száma, amelyeknek nem megnyugtató az ivóvíz-ellátása. És ez már népegészségügy! Vagy a hévizek feltárása is feladat ebben az energiaszegény időben, — tehát érdemes időben felfigyelni a számok adta jelenségekre. A statisztika csak mutatókat, jelzőket produkál, felismerni benne a törvényszerűségeket, a lehetőségeket — az már a szakember, a vezetés dolga. összehasonlításként érdemes párhuzamba állítani az OVH területén jelentkező fluktuáció átlagos indexét a VIKUV adataival: 1979 1980 OVH átlagos fluktuációindex %: fiz/n. fiz/össz. fiz/n. fiz/össz. 21,9/9,4/18,5 19,1/10,4/17,1 VIKUV átlagos fluktuációindex %: 34,3/14,8/29,5 32,1/9,8/26,5 fiz/n. fiz/össz. 19,9/9,2/17,0 31,8/12,4/27,2 fiz/n. fiz/össz. 20,9/9,4/17,8 36,1/11,6/26,9 Az összehasonlítás viszonylagosságát erősen hangsúlyozni szükséges, mivel az Igazgatóságok létszámmozgása igen alacsony, ami kedvezően befolyásolja az átlagot! Hangsúlyozni szeretném, továbbra is szükség van a 29/1976. OVH sz. utasításra, sőt annak továbbfejlesztésére. Nem misztifikálva, hanem a maga realitásában, megtöltve szociológiai, szociálpszichológiai szemlélettel. Az emberekkel, emberekben való gondolkodás ne fejeződjön be a számításokkal, a számítógépes feldolgozással: inkább akkor kezdődjön el. Tóth Sándor Magyar—finn vízügyi tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával befejeződtek Budapesten a magyar—finn vízügyi tárgyalások. Simo Jaatinen a Finn Országos Vízügyi Főigazgatóság elnökigazgatója, aki augusztus 31—szeptember 3. között Kovács Antal államtitkárnak, az OVH elnökének meghívására küldöttség élén hazánkban tartózkodott, magyar partnerével áttekintette a két ország közötti vízügyi kapcsolatokat és aláírták az 1981—1982. évi vízügyi műszaki-tudományos együttműködés munkatervét. A két ország között 1979-ben kezdődött meg a rendszeres vízügyi műszaki tudományos együttműködés, a kapcsolatok azonban régebbiek. Az egységes finn vízügyi szervezetet — mint ezt a vendégek a tárgyalások során többször kiemelték — a magyar tapasztalatok alapján hozták létre 1970-ben. Az elmúlt három év alatt egyebek között a hosszútávú vízgazdálkodási kerettervezésben, a szennyvíztisztítás, szennyvíziszapkezelés technológiáinak korszerűsítésében, a vízi környezetvédelem jogi, adminisztratív és ellenőrzési rendszerének tökéletesítésében dolgoztak együtt a két ország vízügyi szakemberei. Mindezek mellett a most aláírt munkaterv újabb két témával bővült. A magyar és finn szakemberek együttműködnek a felszín alatti vizek feltárási technikájának, valamint az árvízvédelmi és vízrendezés fejlesztésének témaköreiben is. Az információn túl közösen végzett kutatásokat is terveznek. Megállapodtak a tanácskozásokon abban is, hogy kölcsönösen elősegítik a két ország vízügyi kereskedelmi kapcsolatainak bővítését és fokozzák a vízügyi tudományos munkák és dokumentációk cseréjét. A finn vízügyi küldöttség magyarországi tartózkodása során Budapesten megtekintette az épülő Észak-pesti Szennyvíztisztító Művet és ellátogatott a Vízgazdálkodási Intézetbe. Székesfehérváron a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Siófokon a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat munkáját tanulmányozták. A finn vendégek megnézték a siófoki Beszédes József vízügyi múzeumot is. Simo Jaatinen elnökigazgatót fogadta Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettes. 27
