Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

Vízműfejlesztési programok Megnevezés Vízműkapacitás Vízigény Elm. kap. kihaszn. Vízműkapacitás tervezett 1976. 1980. XII. 31. hiány ill. többlet átlag csúcsban átlagban % csúcsban % 1985. évi VI. öt­éves terv 1985. évi koncep­ció 1990. évi koncep­ció terv tény Békéscsaba 18 000 29 000 26 000 —3 000 18 000 30 000 69 115 31 000 45 000 67 000 Gyula 10 000 15 000 15 000 — 9 553 18 300 64 110 15 040 20 000 28 000 Békés 1 880 3 500 2 960 —540 2 840 4 000 96 135 4 000 7 000 11 500 Orosháza 3 710 4 300 4 860 +560 4 020 5 000 83 103 6 900 9 000 14 000 Szarvas 3 640 3 640 3 800 + 160 2 550 4 000 67 105 4 900 5 500 10 000 Gyoma—Endrőd 1 120 3 000 2 520 —480 1 573 3 000 63 115 4 000 4 000 6 000 Szeghalom 1 872 3 000 1 920 —1 080 1 840 3 000 96 156 2 800 4 000 5 000 a legjelentősebb hozam és üzemi víz­­szint-csökkenések és erős a homokolás. A statikus vízkészlet kitermelése miatt megfontolandó a nagy területen szét­szórt, helyi indítású, gazdaságtalanul üzemeltethető, gyakori felújítást igény­lő kutak (26 db) folyamatos felszámo­lása és a kieső vízkészletnek az újkígyó­­si telep bővítésével való pótlása. A víz minősége is kedvezőtlen; gáztalanítást és komplex vízkezelést igényelne. Kisrét 7 kútja 990 m3/22 óra kapacitással csak csúcsban és közvetlenül hálózatra üzemel, elsősorban a konzervgyári sze­zon vízigény-növekményének kielégíté­sére. Az 1979 év decemberében üzembe helyezett makkosháti vízműnél 13 kút 3630 m3/22 óra vizet termel az 5000 m3/nap víz kezelésére kiépített vízmű­telepre. A vízbeszerzési adottságok saj­nos, itt is kedvezőtlenebbek a vártnál, így a tervezett 5000 m3-es víztermelő kapacitás várhatóan csak újabb 3 kút bekötésével lesz biztosítható. A telepen folyamatos klórgázadagolás, gáztala­­nítás és vastalanítás történik. Ez a vál­lalat legkorszerűbb, teljesen automati­zált vízműtelepe. Az üzemeltetési ta­pasztalatok azonban arra mutatnak, hogy a vízbeszerzési kapacitás fenntar­tása a jövőben gondokat fog okozni és jelentős költségkihatású lesz. A hozam­­csökkenés miatt eay kutat már selejtezni kellett. Az újkígyósi vízműtelep 28 db kútja problémamentes, megbízhatók az üzemi vízszintek és vízhozamok. A víztermelő kapacitása 17 000 m3/22 óra, vízkeze­lésre azonban csak 6000 m3 áll rendel­kezésre. A kezelt és kezeletlen, erősen vasas víz keveredésekor, majd a városi hálózatban a gáztalanított makkosháti víz megjelenésével gyakoriak a vaski­válások, zavarosság, időszakos íz- és szagpanaszok. Határérték feletti a víz ammóniatartalma és oxigénfogyasztása is. A Békéscsabai vízmű üzemvitele disz­pécserközpontból történik. Gondot a vandháti kutak jelzőkábel-hiánya, a tartalék aggregátorok szűkös teljesítőké­pessége, a vízellátó hálózat rekonstruk­ciós igénye, az ágazatvezetékek és szűk hálózati keresztmetszetek, a magánhá­zak hidroforos nyomásfokozójának ka­pacitáshiánya okoznak. A vízszolgálta­tás biztonságát veszélyezteti, hogy a 300-as régi kígyósi főnyomóvezetéket felújítási munkálatok miatt ki kellett iktatni. Felújításáig a 600-as szállítóve­zeték esetleges meghibásodásával a város átmenetileg elveszíti vizének 60%-át. A VI. ötéves tervidőszakban az ellátási problémák növekedésével reálisan kell számolni, amennyiben nem történik meg a kígyósi telep átfogó komplex bővítése, a hálózat ütemes re­konstrukciója, illetve fejlesztése. Sür­gető a 300-as vezeték ismételt üzembe helyezése is. Megállapítható, hogy az V. ötéves víz­műfejlesztési előirányzatát a kiemelt te­lepüléseinknél csak részben sikerült tel­jesíteni. (L. táblázatot). Kapacitástar­talékokkal mindössze Orosháza és Szarvas rendelkezik, azonban a VI. öt­éves tervidőszakban itt is kapacitásfej­lesztésre lesz szükség, hogy az 1985-re várható igényeket biztonságosan kielé­gíthessük. Egyre komolyabb gondot je­lentenek a vízminőségi problémák, kü­lönösen a gáztalanítások másodlagos hatásaiként jelentkező gyakori zavaros­ság, összcsíra- és baktériumszám-nö­­vekedés. A magas — rétegeredetűnek tekint­hető — ammóniatartalom a közegész­ségügyi érdekből növekvő gyakoriságú fertőtlelenítésekkel összefüggésben okoz íz- és szagártalmakat. Érzékelhető a 15—20 éves hálózatok korlátozott víz­szállító képessége, fokozódó rekonstruk­ciós igénye. Ezzel fokozottan kell szá­molni a jövőben. Elengedhetetlen a gazdaságossági szempontok és üzemel­tethetőség mérlegelése e művek fenn­tartásánál. Foglalkozni kell kiváltásuk­kal, kapacitáspótlásukkal az épülő új korszerű vízműtelepeken. Általános gond a tárolókapacitások hiánya, illetve szű­kös volta, amely különösen csúcsfo­gyasztási időszakokban okoz nehézsé­geket. Tudomásul kell vennünk, hogy gázos vizet termelő és szolgáltató víz­müveink veszélyes üzemnek tekintendők és ez érvényes a vízhasználó háztartá­sokra is. Megfelelő körültekintéssel kell tehát a vízzel bánni, különösen annak tudatában, hogy a nagy vízműveknél nem lehetséges a gáztalanítás és víz­kezelés komplex megoldása rövid tá­von. A meglevő kapacitások gazdaságo­sabb kihasználására az ipari vízgaz­dálkodás korszerűsítése biztosít lehető­tőséget. Szezonális jellegű élelmiszer­­ipari üzemeknél ez rendkívül fontos a nyári csúcsok csökkentésére. Az elmondottakból kitűnik, hogy a he­lyi vízbeszerzési lehetőségekre kiépített vízmüveinknél a vízbeszerzési gondokon túl még számos probléma kulminál a következő években. Ezek megoldásának hiánya, illetve elhúzódása még megfe­lelő víztermelő kapacitások kiépítése esetén is veszélyezteti a vízszolgáltatás biztonságát. Felül kell vizsgálni és hatá­rozottan módosítani a korábbi, kény­szerből született fejlesztési irányvonalun­kat, amely gyakran a sorozatos kútfúrá­sokban merült ki azzal, hogy minden­áron vizet produkáljunk. Kiemelt telepü­léseink eljutottak a fejlődés olyan szint­jére, amikor a vízművesítés hőskorában épített hálózatok teljesítőképességük határán vannak, rekonstrukciójuk már nem halasztható! Természetesen az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé még a kiemelt te­lepüléseken sem a munka egyidőben történő elvégzését, így reálisan számolni kell azzal, hogy a gondok helyenként átmenetileg növekedni fognak. A regionális vízmű késése miatt kü­lönösen súlyos Gyoma, Endrőd és Szeg­halom vízellátási helyzete. Felül kell vizsgálni korábbi elképzeléseinket és gyorsan megvalósítható, de viszonylag tartós (5—10 évre) alkalmas átmeneti megoldást kell találni. Az új helyzetben és Gyulán szerzett üzemi tapasztalatok birtokában ismét vizsgálandó a felszíni vízbeszerzés lehe­tősége a megye ÉNy-i részében akár csúcsvízműként, akár rész-, illetve teljes vízbázisként. Újra értékelnünk kell a felszín alatti vízbeszerzés lehetőségeit és az üzemi tapasztalatokat. Foglalkozni kell távolabbi területek vízbeszerzési adottságaival is. Szükségessé válhat több 5—10 km-es távvezeték építése is e térségben. Reális tényként kell szá­molnunk azzal is, hogy a regionális vízmű kiskapacitású kísérleti alapművei az eredeti elképzelésekkel ellentétben kényszerből, konkrét és sürgető igények jelentkezése miatt először É-on és eset­leg felszíni vízbázisra épülnek ki. A me­gye központi agglomerációs övezetében a Maros-hordalékkúpra tervezett regio­nális vízműbe illeszkedő művek építé­sével kell megoldani Békéscsaba és Bé­kés vízellátási gondjait. A megye VI. ötéves tanácsi fejlesztési terve értékelésünk és javaslataink figye­lembevételével került összeállításra. A gyomai felszíni vízkivételi mű és a kí­gyósi vízműtelep bővítésének beruházási programja elkészült. Megkezdődött a hálózat rekonstrukciója a megyeszék­helyen és Szeghalomban. Obert Ferenc 7

Next

/
Thumbnails
Contents