Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
5. ábra. Imatra város mellett a Vouoksi folyón épülő párhuzammá. Az üdülésre szánt öböl a gát domború oldalán van már nem éppen alkalmas. Ezért a város alatt, — egy tiszta vizű patak betorkolásánál — mintegy 4 km hosszú párhuzamművel (5. ábra) a Vouoksi folyó erősen kiöblösödő kanyarjából egy medencét létesítettek, amelyet a tiszta vizű patak táplál, kizárva belőle a folyó szennyezését. A párhuzammű egyben a Vouoksi kanyarulati viszonyait is jelentősen megjavította, ezért nagyrészt állami költségvetésből épül. Finnországban a magasan fekvő gránit alapkőzet miatt a felszín alatti víz meglehetősen kevés. Víztartó, illetve vízvezető rétegek elsősorban a jégkorszakban keletkezett moréna halmokban vannak. Ezeket használják fel városi vízellátás céljaira. Azonban e rétegekből a dúsítás nélkül kivehető vízmennyiség ritkán elegendő. Ezért a talajvízdúsítást igen elterjedten alkalmazzák. Erdős dombhát tetején, igen szép környezetben egy ilyen dúsító medencét mi is megszemléltünk (6. ábra). A medencét csak alacsony, elsősorban baleset elleni védőkorlát veszi körül. A figyelmeztető táblákon csak annyi olvasható: „ügyeljünk a tisztaságra, ivóvízmedertce.” Úgy látszik az ide vetődő kirándulók nagyon fegyelmezettek. Szót érdemel és tanulsággal szolgál, hogy mind a Vízügyi Főigazgatóságon, mind a meglátogatott vidéki munkahelyeken és szervezeteknél a tájékoztatást adó személyek (általában egyetemi végzettségűek) szinte kivétel nélkül beszéltek valamilyen idegen nyelven (rendszerint angolul, vagy németül) függetlenül a kortól és beosztástól. Reméljük, hogy a vízgazdálkodás terén szépen fejlődő, baráti együttműködésben továbbra is részt vehetünk. Úgy látszik, bőven van mit tanulnunk egymástól. dr. Muts Rudolf • • On is így kezdte! Olvasom az előttem kacskaringózó autó hátsó részén a „T" betű alatt elhelyezett ötletes felírást és rögtön megértőbbre fordul a hangulatom. És elgondolkozom ... — tényleg, hogy is kezdtem . . . Vajon, hogy is kezdtük ... ? Gondolkodtak-e már rajta kedves (nem csak autós értelemben) vezető társak. Eszükbe jut-e a kezdeti lépéseket egyengető idősebb kolléga, (kollégák) segítsége, vagy éppen gátló közömbössége, generációs ellenszenve? S ha igen, tesznek-e érte, hogy a most kezdőknek könnyebb és zavartalanabb legyen pólyára állásuk és a pólyán maradásuk. Igen a pályakezdőkről, a fiatal szakemberekkel való tervszerű foglalkozásról szeretnék szólni — e rövid írás keretein belül. A Magyar Vízgazdálkodás c. lap januári számában olvastam a Fővárosi Csatornázási Művek „Mérnök-óvodá"járól. ahol a CSM beilleszkedést megkönnyítő kezdeményezését ismerhettük meg. A megszólaltatott pályakezdők arra tartották jónak ezt az időszakot, hogy tájékozódhattak a szervezet, a kollektíva, a területek a funkcionális egységek legfőbb tennivalóiról. Erre a 3—4 hónap talán több mint elég. Ez csendül ki az érdekeltek hangjából is, amikor a „pályakezdő" jelzőt mór-már kezdik terhes megkülönböztetésként érzékelni. (Mint ahogy szerintem a mérnök-óvoda jelző is sokat ront a szándék komolyságán.) Az igazi kezdést és bizalmat mégiscsak az első tartalmas feladat jelentheti, minden egészséges becsvágyó fiatal szakember számára. Vállalatunknál, az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál 10 évre tekint vissza a pályakezdőkkel való tevrszerű foglalkozás. Bár nem adtunk neki nevet, hasonló módon kezdjük az ismerkedést mi is, mint a Csatornázási Műveknél teszik. Ezt kívánja az a körülmény is, hogy vállalatunk működési területe igen nagy, három megyére terjed ki (Borsod, Heves és Nógrád), így a gazdasági egységek megismerése viszonylag hoszszabb időt igényel. Személyzeti és Oktatási Osztályunk egy kiadványt készített, amit minden pályakezdőnek (nem csak diplomásoknak) kezébe adunk. Megismerheti belőle a vállalat tevékenységi körét, szervezeti felépítését, megtudja, hogy milyen ügyben kihez kell fordulnia. Megtalálja a füzetben a politikai és társadalmi szervezetek felépítését, tisztségviselőit, a legáltalánosabb üzemviteli és technológiai sémákat, valamint a vállalat szociális, kommunális, sport, kulturális lehetőségeit. A pályakezdők fogadása minden évben ünnepélyes. A fiatal (fiatalok) mellé patronálókat, konzulenseket jelölünk ki. Miután vállalatunk növekedésével feladataink is megnövedtek, fiataljaink sem viselik sokáig nyomasztóként a pályakezdő jelzőt. Csak az V. ötéves terv időszakában 12 fiatal pályakezdő került felelős vezetői beosztásba (üzemigazgatóhelyettes, osztályvezető, üzemvezető). Mertünk 2 éves diplomával osztályvezetői megbízást adni, vagy üzemvezetőt kinevezni. Az élet minket igazolt. Egy esetben sem kellett alkalmatlanságot megállapítani. Ügy véljük, káderpolitikai elveink szerint cselekszünk, ha a kollegális érzések mellett, a bizalom és felelősség érzését ily módon „ültetjük" el a fiatalokban. Ahol így tesznek, ott nincs hiányszakma és szinte ismeretlenné válik a fluktuáció. Vállalatunknál, az elmúlt 10 évben megduplázódott a fiatal szakemberek száma, de fluktuáció alig érzékelhető. Pályakezdőink között is főként családi okok miatt fordul elő, nagy ritkán, eltávozás. A szakmai előrejutás lehetőségei mellett ennek olyan motívumai vannak, mint a: — jó munkahelyi légkör, — átlagosnál jobb szociális lehetőségek, — belátható időn belüli lakás-megoldás, — sportolási, üdülési lehetőségek, — továbbtanulási lehetőség, — jó bér és jövedelem. A fiatal szakemberek vállalathoz kerülésének és vezetővé válásának három forrása van: — ösztöndíjrendszerünk, — pályázati kiírás, — saját dolgozóink képzése. ösztöndíjrendszerünkben elsődlegesen a „vizes" jellegű szakmákra és az ún. hiány szakmákra (jogász, közgazda) képezünk szakembereket. Ezeket a helyeket elsődlegesen törzsgárda tagjaink gyermekeinek tartjuk fenn. Befejezésül néhány szót a „mérnökóvoda" gondolatához: akkor válhat tevékenységünk még eredményesebbé, ha kezdettől fogva valós feladattal, értéket teremtő munkával látjuk el fiataljainkat. A végrehajtás, a megoldás emberformáló felelősségét semmi sem pótolja. Akkor lesz eredményes a munkánk, ha a gondjainkra bízott fiatal minél hamarabb felejti el, hogy „kezdő” a pólyán. Kádár József 20
