Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
FINNORSZÁGI TAPASZT! о о ■о 4ß о CD Д magyar Országos Vízügyi Hivatal és a finn Országos Vízügyi Főigazgatóság között megkötött műszaki-tudományos együttműködés keretében 5 napot töltöttünk Finnországban. A finn vízgazdálkodás távlati tervezésének tanulmányozása volt elsőrendű célunk, de módunk nyílt a finn vízgazdálkodás egyéb munkáiról is rövid áttekintést kapnunk. Sőt, még néhány vidéki vízügyi igazgatóságot és munkahelyet is meglátogattunk. Az igazán baráti légkörű találkozó tapasztalatai úgy vélem megérdemlik a nyilvánosságot. A finn Vízgazdálkodási Keretterv főbb jellegzetességei abból adódnak, hogy Finnország viszonylag ritkán lakott, nagy kiterjedésű ország. Az egyes vízgyűjtők vízügyi viszonyai nem oly mértékben összefonódottak, mint Magyarországon. A külföldi hatás viszonylag kevés, a közös vízgyűjtő szintén. Ezért távlati tervük műszaki alapját, a Kerettervet (a finn elnevezés pontos fordítása: összefoglaló vízgazdálkodásfejlesztési terv) vízgyűjtőkre bontva készítik. Az országot 19 vízgyűjtőre bontották. A déli, sűrűbben lakott területeken kisebb részeket fog össze, míg Északon nagyobb összefüggő területeket vizsgálnak egyszerre. A tervezést az Országos Vízügyi Főigazgatóság által kinevezett munkacsoportok végzik. A munka zöme a 13 vízügyi igazgatóságra hárul. A tervezési folyamat viszonylag lassú (4—5 év). Ezt elsősorban a nagyközönség igen széles körű tájékoztatása és a közvélemény alapos figyelembevétele okozza (1. ábra). Az egyes vízgyűjtők tervei alapján készülnek az országos összesítő értékelések a különböző vízügyi feladatokra (pl.: vízellátás, csatornázás, vízminőségvédelem és szabályozás stb.). Igen nagy gondot fordítanak a vízminőség-védelem, a vízparti üdülés és a vízi környezetvédelem tervezésére. Az itt használt módszerek igen figyelemre méltóak, amelyeket a magyar Keretterv készítése során is célszerű lesz hasznosítani. A megyei tanácsokkal bizonyos mérkig függő viszonyban dolgoznak oz ún. „Regionális Tervező Társulatok". E társulatok a megye zömét magában foglaló városok és községek által fenntartott, a területhasználat tervezésével foglalkozó szervezetek. Munkájuk jelentős része, a területhasználat távlati tervezése igen szoros kapcsolatban van a vízgyűjtő-fejlesztési tervekkel. A Vízgazdálkodási Kerettervet készítő munkacsoportnak mindig tagja a területhasználat tervezésével foglalkozó illetékes szervezet képviselője. Fordítva is igaz, mert a területhasználati tervek készítésébe mindig bevonják a vízügyi igazgatóságokat. A tervezési költségekre példaként megemlíthető, hogy egy kereken 10 ezer km2 területű (ebből 2 ezer km2 vízfelület) és 270 ezer lakost számláló vízgyűjtő 1979-ben befejezett tervezési munkáinak költsége kereken 550 ezer finn márka volt (kb. 3,5—4 millió Ft). Meg kell jegyeznem, hogy ez az érték az országos összesítéseknek a vízgyűjtőre vetített költség hányadát nem tartalmazza. Vidéki útjainkon (2. ábra) néhány vízügyi igazgatóság (Kouvola, Mikkeli) és területhasználatot tervező szervezet munkájának megismerésén kívül főleg vízminőség-védelmi szempontból lényeges munkákat és létesítményeket tekintettünk meg. Elsőként a Keski-Undemaan regionális szennyvízelvezető és kezelő rendszer (kb. 100 ezer lakos) építését kell megemlíteni, melyről Kálmán Miklós közöl majd részletes ismertetést a „Magyar Vízgazdálkodás"-ban A rendszer 4. ábra. A Lappenranta-i papírgyár oxic levegőztető rotorokkal
