Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

fl szocialista országok államközi és nemzetközi gazdasági szervezeteiről

1949 augusztusában alaptörvény született. Az országgyűlés ekkor fogadta el a Magyar Népköztársaság alkotmányát.

Évszázadok óta először rögzítette törvény az állampolgári jogokat és kötelességeket. Az alkotmány mondta ki először az országban, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka, és nálunk minden munkaképes polgárnak joga és kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzon. A Magyar Népköztársaság a dolgozó nép állama lett.

Az 1949. évi X. törvénycikket az országgyűlés 1972-ben módosította. Mai alkotmányunkról parlamenti felszólalásában Kádár János ezt mondta: „Az alkotmány a törvények törvénye, az állam fundamentuma, a társadalom jogi felépítményének alapja." Elhangzottak ezek a mondatok is: „Meggyőződésünk szerint az alkotmány hid, amely a megpróbáltatásokkal terhes, több mint ezeresztendős múltból a jelenen át a szebb, boldogabb jövő felé vezet... Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt az alkotmány betartása fölött mindig őrködött, betűinek és szellemének feltétlen tiszteletben tartásával tevékenykedett eddig is; ezt fogja tenni a jövőben is."

Amiről a magyar nép legjobbjai, az 1848-as forradalmárok álmodtak, azt ma az alkotmány garantálja.

A törvény előtti egyenlőséget, a dolgozó nép szabadságát, a kizsákmányolás elvetését, az állampolgárok alkotó erejének szabad kibontakozását, a magyar nép nemzeti egységét. Ennek a nemzeti egységnek a szellemében munkálkodunk a szocialista Magyarország felépítésében.

Augusztus húszadika azonban nemcsak alkotmányunk ünnepe. Ezen a napon emlékezünk történelmünk egy másik — sorsdöntő — elhatározására is. Az államalapításra. Amikor meghajtunk államalapító nagy királyunk, I. István müve előtt, tudnunk kell, hogy mai létünk annak a bölcs, előrelátó politikának köszönhető, amellyel első királyunk biztosította a magyarság fennmaradását. Példát mutatott arra, hogyan lehet azonosulni a nemzet és az állam létgondjaival.

Államalapítás és alkotmány-ünnep ezért került joggal egymás mellé a naptárban.

Megszoktuk, hogy szaklapjaink hasábjain általában vízügyi, vagy vízügyi vonatkozású cikkekkel, ismertetésekkel találkozhatunk. Más szakmákra vonatkozó értesülésekért a profilnak megfelelő irodalomhoz fordulunk. Most, amikor a KGST javaslatai alapján létrehozott egyes intézményekről kívánok ismertetést adni, mindössze az a célom, hogy megrövidítsem az utat olyan kérdések megismeréséhez, amelyek véleményem szerint sokak számára érdekesek.

Teljességre nem törekedhetem, hiszen jelentős a számuk e nemzetközi gazdasági és műszaki tudományos szervezeteknek, amelyek jellegüknél és jogi helyzetüknél fogva általában két fő csoportba sorolhatók:

— államközi gazdasági, és

— nemzetközi gazdálkodó szervezetekre.

A szocialista országok általános nemzetközi szervezete a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Tevékenysége jól ismert. A KGST-n kívül, — sokszor és általában magának a KGST-nek a javaslatára —, a szocialista országok számos más nemzetközi egyesületet is létrehoztak népgazdaságuk egyes ágazati feladatainak sikeres megoldására. De ezek is — akárcsak a KGST — államközi szervezetek, s önállóan tevékenykednek saját alapító okmányaiknak megfelelően. Az alapító okmányok végeredményben több oldalú egyezmények és nemzetközi jellegű működési szabályzatok.

Tevékenységük önálló jellegét a tagországok szuverenitása garantálja, s így senkinek sincsenek alárendelve. A KGST-vel is csak megállapodás alapján működhet együtt, s történhet meg a tevékenységek kölcsönös koordinálása. Ez a koordináció viszont mindkét fél számára érdekeltséget jelentő kérdésekre vonatkozik.

A szakosított szervezetek a KGST megfelelő szervezeteivel gyakorlatilag szoros kapcsolatban vannak, s bizonyos kérdéseket ezekkel együttműködve oldanak meg. Például a Nemzetközi Együttműködési Bank (NEB) és Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) a KGST Valutáris és pénzügyi Állandó Bizottságával, a Közös Vasúti Tehervagonpark (OPV), a KGST Közlekedési Állandó Bizottságával, s az Egyesített Energiarendszer Központi Diszpécseri Igazgatósága (CDU), a KGST Villamosenergia Állandó Bizottságával tart fenn szoros kapcsolatot a megfelelő egyezmények, megállapodások alapján.

A KGST-nek gyakorlatilag majdnem minden kormányközi szervezetének (Intermetall, Interhim, Interatomelektro, Intervodoocsisztka stb.) van együttműködési egyezménye. Az Intervodoocsisztka társulás 1978-ban alakult a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete javaslatára a BNK, MNK, NDK, LNK, RSZK, SZU, CSSZSZK kijelölt szervei részvételével. E helyen az Intervodoocsisztkával nem foglalkozom, jó tájékoztatást ad a szervezetről Sztamenov Sz. (BNK) ,,Az Intervodoocsisztka

nemzetközi társulás gyakorlati tevékenységének kezdete" c. a KGST Vízgazdálkodási Közlöny 22. számában (1980) magyarul is megjelent cikke. Ez a társulás célul tűzte ki a KGST országok szennyvíztisztító és vízkezelő berendezésekkel való ellátását, s ehhez gyártásszakosítás és kooperáció megvalósítását.

A már említett Nemzetközi Együttműködési Bankot (NEB) a KGST javaslatára 1963-ban alapították a szocialista országok. Kuba csak 1974-ben csatlakozott. A NEB létrehozását az indokolta, hogy az alapító országok között új, korszerűbb áru-pénz viszony alakuljon ki a transzferábilis rubelelszámolási rendszer alapján. (Transzferábilis rubel — a KGST országok kollektív nemzetközi elszámolási valutája, amelynek tiszta aranytartalma 0,987412 g. Értékmérő eszköz a külkereskedelmi árak, fizetési eszközök, felhalmozási eszközök stb. megállapításához.)

A NEB-en keresztül megvalósított rendszer jelentős mértékben helyettesíti a kétoldalú kliring elszámolásokat, ami a szocialista országok külkereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésében annak idején jelentős és pozitív szerepet játszott, de az integráció szélesedésével, s a külkereskedelmi kapcsolatok bővülésével már fékezte a fejlődést.

A sokoldalú transzferábilis rubel alapú elszámolás a KGST országoknak lehőséget nyújt arra, hogy áruszállításaikat ne az egyes országokkal, hanem valamennyi országgal együttesen egyenlítsék ki. A hosszú távú kereskedelmi megállapodásokat természetesen távolról sem helyettesíti, illetve szorítja ki. A NEB a sokoldalú elszámolások mellett kölcsönügyleteket, bankoperációkat, konvertibilis és más valutaügyleteket bonyolít le. Transzferábilis elszámolásokat pedig nemcsak a Bank tagjaival, hanem más országokkal is folytat megállapodás, illetve egyezmény alapján.

A NEB alapító tőkéje 300 millió transzferábilis rubel. (Egy része aranyból és konvertibilis valutából áll.) A Bank tagjainak jogai egyenlők, függetlenül attól, hogy milyen %-kal járulnak hozzá az alapító tőkéhez (a Szovjetunió 38%-kal). Ebben a NEB elvileg különbözik más nemzetközi valutáris és pénzügyi szervezettől, amilyen pl. a Nemzetközi Valuta Alap, vagy a Nemzetközi Felújítási és Fejlesztési Bank, ahol a résztvevők helyzetét a hozzájárulási arány szabja meg. Az USA a NVA-ban 25%-kal, a NFFB-ban 28% részesedéssel rendelkezik. A NEB legfelsőbb szerve a Banktanács. A Tanácsban minden ország 3—3 fős képviselettel és egy szavazattal rendelkezik. A Bank politikáját és működésének irányát meghatározó kérdéseket egyhangú határozattal döntik el. A Tanács határozza meg a bank-tagországokkal, vagy másokkal a kapcsolatfelvételt, a hitelek tervezését, a hitel és bankoperációk tökéletesítését, a hitelekért járó kamatok mértékét, a különböző alapok létreho