Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
RÁBA-MENTI VÁZLATOK Moby Dick Magyarlaknál A keletebbre való ember — mármint a vízparti, a vízzel paralázó — alighanem hitetlenkedve csóválná a fejét. A Duna melléki, a Tisza melléki egyaránt. De különösképp a Zagyva partjára szokott, mert abból a vízből, a „fékete folyóból" tíz esztendeje nem fogtak ki élő halat. A Rába vidékén, legalábbis a felső folyásán halász és horgász nem panaszkodik. Hogy nagy lenne a halbőség, nem állítják, de hogy a víz tisztességgel megadja, ami elvárható tőle, azt el kell ismerni. Ponty, csuka, harcsa — errefelé még válogatni lehet. Kinék kinek a kedve szerint. KÉT MÉTER FÖLÖTT Ahol pedig hal van, akad ember is aki ügyesen kiemeli a legrakoncátlanabb vadvízből is. ügyességével, szerencséjével még hírnévre is szert tesz; eléri, hogy járás-szerte beszéljenek róla. Nekem már a szombathelyt! vízügyi igazgatóságon a telkemre kötötték: Szentgottihárdra érkezve el ne feledjem megkeresni Szigeti Nándit. így: „A Nándit.” Olyasvalakivel beszélhetek, aki világranglistát vezet, s tán már hat éve annak, hogy le nem dönti senki onnan az élről. Érdeklődtem is rögtön az új mederőrházban Szigeti Nándor felől. Hol találnám meg, ismerik-e a címét? Rad'imeczky Géza, aki az árvédelmi osztályról jött velem, a telefon után nyúlt: — Becsöngetek a szervizibe. — A szervizbe? — Mi a csudát keres ott egy mesterhorgász. Egy világrekorder. — Rögtön jön! — s a kagyló már a villára került. Tíz perc múlva megjelent Szigeti Nándor, a szentgotthárdi szerviz radioes tévészerelője. Vékony, fürge mozgású, deresedő hajú férfi. Középkorú, de inkább illik rá a fiatalember jelző. Aktatáskát hoz magával; első pillanatban arra gondolok, hogy a szerszámaival lehet tele. De színes újságokat, szaklapokat és fényképeket húz elő. Legelőbb egy színes fotót tesz az asztalira. így hárítja el a leghalványabb gyanút is, amely afféle szokásos vízparti Háry Jánosnak bélyegezné. A felvételen Szigeti Nándor áll, mellette vízszintes rúdra függesztve egy hatalmas hal. Teste izmos, kidolgozott, arányos. Ahogy összevetem Szigeti Nándor magasságával, legalább két méter hosszúságúra becsülöm. — Két méter húsz — javít ki a szerelő. A mélyben tán harcsa jár... Egy nyugatnémet szaklap — ezt is a kezembe adja —, a legnagyobb édesvízi harcsának jelöli, amelyet a világon 1974-ben horogra kaptak. ELSŐ TALÁLKOZÁS — Ilyen hal egyszer volt a Rábában — mondja Szigeti Nándor. — És nem tesz többé.. . Ezért is hívtam Moby Dicknek. — Gondolom, a film után .. . — Akkoriban ment a tévében, amikor először találkoztunk . . . Magyarlaknál, a kedves horgászhelyemen. Augusztus volt, igen augusztus elseje. Az egyik szombathelyi barátommal ültünk a Rába partján. Hőség volt, nem nyúltunk a bothoz. Vártuk, hogy engedjen a meleg . .. Esteledett már, amikor kiabálást hallottunk. Talán egy horgász, aki nagy hallal találkozott... Rémlett is, hogy láttam egy szentgotthárdi horgászt, aki a híd felé menet, a túlsó oldalra tartott. Fogtam a horgászbotot, s futni kezdtem a hang irányába. Jól sejtettem, segítséget kértek. A horgásztárs egy tizennégy kilogrammos harcsával küszködött. Kettőnknek aztán sikerült partra vennünk... — A szép fogás felébresztette a kedvemet. Hagyjuk a pontyot, gyerünk harcsára I És mit ad a sors . .. Egy óra múlva a viharlámpa fényénél észreveszem, hogy a dugó merülni kezd. Bevágtam. Az erős bot megfeszült, nyikorgóit az orsó féke. Éreztem, hogy valami eddig ismeretlen erő szállt szembe velem. Szólni sem tudtam. Fogtam én már húszkiilós harcsát is, de ilyen erőt sohasem éreztem. A zsinór vészesen fogyott, recsegett, ropogott a szerelés. Akkor már' a szombathelyi barát is mellettem toporgott. Mit tegyen, ő sem tudta, pedig régi horgász. Behúztam a féket, a zsinór énekelt. Mindjárt a vízbe zuhanók. Beránt a hal. .. Aztán egy csattanás és a zsinór elszakadt. Nagy sokára jutottam lélegzethez. „Ez volt a Moby Dick” — ez jutott eszembe. A CÖLÖPÖKHÖZ MENT — Sokáig nem találkoztam vele, de álmodtam róla. Az álmaimba beköltözött az erős hal. Elbánt velem, könynyűszerrel elbánt. . . Vártam a tavaszt, de Moby Diók eltűnt. Máshová költözött volna? Egész évben hiába kerestem .. . Csak a következő nyáron találkoztunk újra. Csalinak egy negyven dekagrammos paducot használtam. Bedobtam a mederközépbe. Egyszer csak elkezdett beszélni az orsó. Bevágtam, a bot katikára hajlott. De a hal jött felém. Jött, csakhogy nem az én húzásomra. Ott húzott el előttem a négyméteres mélységben, lassan, félelmetesen, szemben a sodrással. S ahogy ment fölfelé, vonszolt magával engem is. Mert tehetetlen voltam, mint akit egy lovasfogat mögé kötnek. Végül megállt Moby Dick. Mielőtt azonban 26
