Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

csőtöréskor azonnal a karsztba jusson. Kétségtelenül költséges megoldás, de a bizonytalanságot és szennyezési fenye­getettséget feloldja. Vizsgálódásunk általánosítható, — jó­részt eddig is ismert — eredményei sze­rint a vízművállalatok felelősek a min­denkori egészséges vízszolgáltatásért. Ebből következően nekünk kell tenni a legtöbbet a vízminőség védelméért. Ha­tósági jogkörünk nincs, ezért közvetve fejthetjük ki vízvédelmi tevékenységün­ket, elsősorban a szennyező források, veszélyek felderítésében. Célszerű len­ne azonban ha nemcsak utólag, de már a telepítések elhatározásánál döntő sze­rephez juthatnának a nyílt karsztos, vagy talajvizes vízgyűjtőknél, azaz a felelős­ség — hatás — és feladatkör egysége megteremtésre vár. Nem vitás, hogy a Vízmű érdekelt a nyílt karsztos víz­gyűjtőn folyó, vagy tervezett telepíté­sekben, tevékenységekben. Fokozatosan el kell érni, hogy a vízművállalatok ne csak megfigyelő, hanem felügyelő szere­pet tölthessenek be a vízminőség vé­delmében, a közvetlen beszivárgásos vízgyűjtőkön. A hatás- és feladatkörök bővítésében jelentős a hatóságok és a felügyeleti szervek szerepe. Pl. abban, hogy a vízművállalatok éves, ötéves terveinek átvizsgálásakor, a vízvédelmi munkák tevékenységénél vegyék figye­lembe a vízminőség-védelmi tevékenysé­gét is. Minden védőterületi és védőidomterv­re érvényes lehet, hogy annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. De bár­milyen védőidomterv minden szennyező forrást és okot nem tárhat fel. Nem szabad tehát a vízműtelepek vízkészle­tének és vízminőségének megóvására szolgáló védőidomtervet statikusnak tekinteni, vagy meglétét illetve hiányát fetisizálni. A kelet-bükki karsztvizek ivóvíz-fel­használása szempontjából, a meglevő szennyvízcsatornázás csak egyike — de nem jelentéktelen része, — a szennyező veszélyforrásoknak. Ennek megbízható megoldása és a szennyvízcsatornázás­fejlesztés céltudatos irányítása viszont döntő mértékben biztosíthatja, hogy karsztvízkincsünkről a jövőben sem kell — és nem szabad — lemondanunk. Gulyás Zoltán Vörös Zászló a kiemelkedő munkáért Az V. ötéves tervidőszakban elért eredményei alapján a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlóval tüntette ki a Tiszamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Vállalatot. Eb­ből az alkalomból rendezett ünnepsé­gen, a Szolnoki Művelődési Központ Színháztermében mintegy 400 dolgozó képviselte a vállalat 2000 fős kollektí­váját. Az ünnepségen megjelent Szabó Bor­bála, az MSZMP KB tagja, dr. Sáli Fe­renc, a SZOT osztályvezetője, Szűcs Já­nos az MSZMP KB Szolnok megyei Bi­zottságának titkára, dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhe­lyettese, Micsuch László, a MEDOSZ Országos Központ titkára, Tóth János, a Szakszervezetek Szolnok megyei Ta­nácsának elnöke, Sándor László, a Ha­zafias Népfront Szolnok megyei Bizott­ságának titkára, Ulveczki Tibor a Szol­nok megyei Tanács elnökhelyettese, Sándor János az MSZMP Szolnok városi Bizottságának titkára, dr. Fenyvesi Jó­zsef a Szolnoki Városi Tanács elnöke, továbbá a vállalat működési területén levő megyék politikai, állami, társadal­mi és gazdasági vezetői közül többen. Makrai Mihály, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében szólt az elmúlt évek eredményeiről. Elmondta, hogy a 10 éve alapított, 5 megye területén tevékeny­kedő vállalat feladatait eredményesen oldotta meg: A regionális jellegű víz­művek üzemeltetésével részt vállalt az ivóvíz- és iparivíz-szükségletek kielégí­téséből, a mezőgazdaság számára biz­tosította az igényelt öntözővizet, építő­ipari tevékenységgel segítette a vízügyi ágazatba tartozó létesítmények kivite­lezését, részt vett az ár- belvíz elleni vé­dekezésben és az aszálykár-elhárítás­ban. A vállalat az alapító levelében foglal­taknak maradéktalanul eleget téve dol­gozott és munkájának eredményeként 10 év alatt hét alkalommal nyerte el a Kiváló Vállalati címet. A vállalat V. ötéves tervi eredmé­nyeiről néhány szemléletes adat: az előirányzott 1,6 milliárd forint termelési értéket sikerült túlteljesíteni. Figyelemre méltó, hogy amíg az 1975. évi termelési volumen 1980. év vé­gére közel megkétszereződött, addig a vállalati létszám csupán 7%-kal növe­kedett. Az elmúlt tervidőszakban 420 ezer hektár területre biztosítottak öntözővi­zet közvetlenül, és 5,2 milliárd m3 öntö­zővíz kitermeléséről gondoskodtak. Ez­zel a vízmennyiséggel a mezőgazdaság vízigényét maradéktalanul kielégítették. A lakosság vízigényének kielégítésé­hez közel 45 millió m3 víz kitermelésé­vel járultak hozzá és mintegy 50 millió m3 vizet szolgáltattak az ipari üze­mek részére, a TRW dolgozói. Az építési szervezet a tervidőszakban 940 millió Ft értékű munka kivitelezésé­ről gondoskodott. Elvégeztek mintegy 3 millió m3 gépi földmunkát, beépítettek kb. 100 ezer m3 betont, lefektettek 74 km hosszúságú nyomócsövet és a szennyvizek elvezetéséhez pedig több mint 20 km hosszúságú csatorna meg­építésével járultak hozzá. Az ünnepi beszédet követően dr. Sáli Ferenc, a SZOT osztályvezetője emelkedett szólásra. Méltatta a vállalat tevékenységét, eredményeit, az V. öt­éves terv feladatainak teljesítése érde­kében tett sikeres erőfeszítését, majd átadta Makrai Mihálynak, a vállalat igazgatójának a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlóját. Dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese gratulált a si­kerekhez, a kitüntetésekhez és a ki­váló munkát végzett dolgozóknak át­adta az ezért járó kitüntetéseket. Elnöki elismerésben részesültek: a Szolnoki üzemigazgatóság munkaügyi csoportvezetője, a Debreceni üzemigaz­gatóság laborvezetője, a vállalat gaz­dasági igazgatóhelyettese, a Gyulai üzemigazgatóság technológiai szerelője, a vállalat személyzeti élőadója, és még sokan mások, akik kiemelkedő munkát végeztek. 13

Next

/
Thumbnails
Contents