Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
Zagyva töltésépítése és mederrendezése A Zagyván és a Tárnán az eddigi tapasztalatok alapján elsősorban a hóolvadásos árvizek veszélyesek. Magasságuk, de elsősorban tömegük és tartósságuk, felülmúlja a záporokból származó árvizeket. E két folyó szabályozása már a múlt század utolsó éveiben megindult. A jelenlegi munkálatokat megelőzően az 1960-as évek végére épültek ki az árvédelmi töltések a 2%-os előfordulási valószínűségű (minden száz évben kétszer előforduló) árvízre 0,5 m-es biztonsági magassággal. Az így kiépült töltésekről az 1969 és 1970 évi árvizek alapján bebizonyosodott, hogy nem felelnek meg. 1971-ben elkészült a Zagyva töltésépítés és mederrendezés összefoglaló tanulmányterve Szolnoktól a Tarnatorkolatig. A terv öt építési ütemet tartalmaz. AZ I. ÜTEM A tanulmányterv alapján az I. építési ütem azokat a töltésszakaszokat tartalmazza, ahol a védett érték, s a védőképesség a legnagyobb. A védelmi igények maradéktalan kielégítését egy adott időszakon belül azonban korlátozzák a népgazdaság és ezen belül az árvízvédelem fejlesztésére fordítható anyagi eszközök. A Zagyva alsó szakaszán a töltés kiépítettsége az I. ütemen kívül is sok helyen elmarad az indokolt biztonsági értéktől. Ezért már az 1963. évi zagyvái árvíz tapasztalatai alapján az OVH a Jászberény—Újszász közötti jobb partot szükségtározónak jelölte ki. A Szolnok Megyei Tanács ezzel egyetértésben azon a területen építési tilalmat rendelt el. A SZÜKSÉGTÁROZÓ A Zagyva jobb parti töltésének 51 + 600 fkm és 46+930 fkm szelvénye között jelölték ki a szükségtározót, melynek területe 92,42 m Bf. tározási szint figyelembevételével 20 km2. Nyugaton természetes magaspart a határa, délen és északon épített lokalizációs töltés, keleten a Zagyva jobb parti töltése határolja. Megközelítése a 32 számú főközlekedési úton történhet. Jászberény, Jásztelek és Jászboldogháza közigazgatási területéhez tartozik. A Zagyván érkező árhullám víztömege egy részének tározóba vezetésére akkor kerül sor, ha az árhullám áradó ága a hv védképességi szintet eléri (92,72 m Bf). A hv érték, illetve a várható tetőzés értékének és időpontjának meghatározása előrejelzési feladat. A számítás végrehajtására a BME ODRA 1204 számítógépre ALGOL—60 nyelven készül program. A számítási alapadatokat biztosítja és a számítás értékelését segíti a Zagyva—Torna vízgazdálkodási rendszerben kiépített vízgazdálkodási szabályozó és előrejelző rendszer. A szükségtározó létesítményei: az ún. északi és déli védtöltés (+0,5 m biztonságú, 3,0 m koronaszélességű, 92,92 m Bf koronamagasságú, 1 :2 rézsűhajlású lokalizációs töltések), a kiköltöztető utak és vízelvezető elemeknek kialakított anyagnyerőhelyek. A tározó feltöltésére várhatóan mintegy 15—20 éves időközönként kerülhet sor, ezért a lokalizációs töltésekbe műtárgyak nem kerülnek, az elzáráshoz a helyszínen depóniák állnak rendelkezésre. A töltésekbe épített összes földmennyiség 96 000 m3. SZÁSZBEREKI TÖLTÉSÉPÍTÉS Az I. ütemben a szászbereki töltésépítés a bal parti töltés 23+669 fkm szelvényétől a 27+792 fkm közötti szakaszt érinti. Ebből a legveszélyesebb szakasz a 32 számú főközlekedési úttal párhuzamos töltésszakasz, valamint a 32 számú főközlekedési út hullámtéren elhelyezkedő szakasza. A tanulmánytervben és a beruházási programban is az építésre vonatkozó több változat szerepelt. Minden esetben figyelemmel kellett lenni a főközlekedési úton a forgalom folyamatos fenntartására, valamint a KPM által tervezett korszerűsítések végrehajtására. A töltésépítés lehetőségei közül eleve ei kellett hagyni az útkorona töltésként való kiépítését. Az út nyomvonalának megváltoztatására nincs gazdaságos lehetőség a 119 számú belvízcsatorna és Szászberek község belterülete miatt. Gazdaságosan megvalósíthatónak a támfal építése mutatkozott az úttal párhuzamos szakaszon. A talajadottságok, építési helyigény és az OVHSZ 139 szabvány előírása alapján a szögtámfal építése mellett döntött a beruházó. A tervben a szegedi partfal építésénél már bevált előre gyártott zsaluzópanellel 8
