Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

LADIKKAL A TISZÁN IX Hajóvezetők é hajóépítők A Tiszának ezen a szakaszán nin­csenek hajóskapitányok. Legfeljebb ha­­jóvpzetők vannak, igaz az ő egyenruhá­juk is díszes, és a rangjelzés bizonyítja: ezen a békés vízen ők valakik. Hogy kiből lesz hajóvezető? Például kubikosból, persze ennek azért meg­van a maga sora. Riczu József a Hejő nevű hajó vezetője is megdolgozott érte. A báború végén már a vízügynél volt, ásott és talicskázott, partot épített, gá­tat erősített. Aztán évtizednyi kubikolás után jött a nagy elhatározás, pályát vál­toztat: a vízpartról a vízre lép. Tévedés lenne azt hinni, hogy a kései kamasz­kori romantika kapta őt el, váltásának praktikus Oka volt. A tűző nap és a hi­deg szél, az esők nem tettek jót ízüle­teinek, könnyebb munka után kellett néznie. Ezért lett hajóvezető. Előbb azonban egy évig matrózként szolgált, aztán vizsgázott, mert hivatá­sosként nem lehet a vízen vad motor­csónakosok módjára közlekedni. Riczu József 45 éves korában állt a kormány­kerék mellé, most pedig a közeli nyug­díjra készülődik. Sajnos ritka foglalko­zást űz ezen a tájon. Hiszen hajóval találkozni utunk két hete alatt mondhatni szenzáció számba ment. Egy-egy tanyahajó a part mellett, néhány kővel rakott uszály, talán két kitűzőhajó, és ezzel kész 'is a leltár. Tu­lajdonképpen a Tokajt megelőző kilo­métereken és a tokaji kikötőben sűrű-A Zboray Károly nevű hajó södtek meg a hajók. Némelyikük kikötve pihent, mások a hegyből kihasított kö­vet szállították. Tokaj és Tiszafüred között iRiczu József, a Miskolci Vízügyi Igaz­gatóság dolgozója, csendes, idősödő ember. Míg az aprócska hajó há'lóhelyi­­ségében, a tévével is felszerelt kabin­ban cigarettánkat szívogatjuk, mesél. Nagy kalandokat hiába várunk, de a mindennapok is izgalmasak lehetnek. — Nem járok én hosszú úton — mondja. — Legtöbbször a Tökaj—Tisza­füred közötti 115 kilométeren hajózom. Ritka alkalom — olyan mint az 1970-es árvíz volt —, amikor messzebbre is el­mentem. Az az igazság, hogy nagyobb vízre nem vágyakozom. így is hetente egyszer jutok haza a Hernád völgyébe, Vizsolyra. Ez a Hejő egy kis hajó, ter­het nem is szállítunk rajta, csak embe­reket. Mikor kiket, néha vízügyeseket, máskor tévéseket, de kísértünk már vele vízi úttörőket is. Hogy milyen a Tisza? Nekem nagyon szép. A tavasz, a min­denféle szín, ahogy a fűzfa, a nyár mind másféle levélre nyílik. Nyáron meg a jó levegő, ősszel pedig minden sárgál­lik .. . Szeme körül összeszaladnak az apró ráncok, az egész arca szinte nevet, amint a tájra gondol. A közeli hídon au­tók robognak át, tülkölésük ide hang­zik. Riczu József göbös ujjai közé ci­garettát fog. — Van itt idő nézelődni menet köz­ben is. A folyó elég széles. A 18 kilo­méteres sebesség lefelé, a 16 pedig föl­felé nem valami sok. És van olyan nap, hogy az ember végig megy Tiszafüredig, és nem találkozik egy hajóval sem. Va-Tiszalöknél laha Tiszalök alatt, amikor még nem duzzasztott Kisköre, kunszt volt elmenni. Ismerni kellett a medret. Persze azért a vizet most is nézni kell. Néha éj­jel is megyünk. Ez elég nehéz, mert a hajón a lámpa csak azért van, hogy a másik meglássa. A fa árnyékát kell figyelni, ha azon belül úszunk, nem lehet baj. De ködben és sötétben nem­igen járunk. Ilyenkor hajósünnep van, pihenünk ... Riczu József mór a hosszú hajósün­nepre, a nyugdíjra készül, és elmene­tele bizonyára esemény lesz. Mert any­­nyira kevesen vannak, hogy mindenki ismer mindenkit. A Félsőtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságnak például mindösz­­sze négy hajója van — a miskolciaknak sincs sokkal több, — így bármint szám­láljuk, pár tucat ember járja manapság hajóval a Tisza jókora szakaszát. A négy hajó közül egy a „Jégvirág” jégtörő ha­jó, de tavasztól őszig az is rangrejtve, vontatóként járja a folyót. A tiszalöki zsilip Dombrádig emeli ha­józhatóvá a víz szintjét, de a zsilipet vi­szonylag ritkán kell megnyitni a kővel rakott uszályok kedvéért. Mást meg nem is szállítanak. Pedig ez a szakasz 1000 tonnás uszályok hordására is alkalmas. Amikor Tokajról Tiszalökre érkeztünk, igencsak siettünk a kikötéssel. Nem ártott partot érni, mert a turbinákra le­bukó víz nagy erővel húzza a csónako­kat. És akit itt elkap a sodor, annak nem sok esélye van a túlélésre. Iszaptalanítás Tiszalökön Kovács Gábor üzemvezető­­helyettes azt modta: szerencsés pillanat­ban érkeztünk. Akkor végezték ugyanis a duzzasztómű I. számú gát-táblájának revíziós munkáját. Nem akármilyen munka ez. Nagy Já­nos műhelyvezetővel először egy kötél-20

Next

/
Thumbnails
Contents