Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

kutatási osztály. Közben a laboratórium is megépült.

A MEGMENTETT SZÁZEZER HOLD

— Mint a VITUKI első igazgatója, öt év után milyen munkáikat tudott a háta mögött?

— Fokozatosan megterveztem, megszerveztem és irányítottam az Intézet rendszeres vízgazdálkodási 'kutatásait. Mi minden tartozott ide? Az alapvető hidrológiai kutatások mellett Magyarország víztározási lehetőségeinek feltárása, az ország hasznosítható vízkészletének számbavétele, a hidromechanlkaii, vízminőségi, aztán az árvízvédelmi, belvízvédelmi, öntözési kutatások megtervezése, megindítása és irányítása. Fő témafelelősiként vezettem az árvízvédelmi kutatásokat, megindítottam és szerkesztettem a VITUKI „Beszámoló” című évkönyvét... 1958-tól nyugdíjba vonulásomig, 1973-ig az Intézet tudományos főosztályvezetője voltam. Feladataim közé tartozott a felszín alatti vizek kutatásának fejlesztése, a kutatás közvetlen irányítása, a mélységi vízkutatási munkakör megszervezése, a program kidolgozása. Irányítottam a rétegvíztartók térképezését, a vízkészletek számítását, a hévíz kutak adatainak összegyűjtését és összeállítását. Különösen érdekelték az időszakosan változó szivárgásnak alávetett földgátalkfoan végbemenő szivárgás és a gátak alatti szivárgás törvényszerűségei. Ebbéli kutatásaimat több kiadványban foglaltam össze.

— A gyakorlat hívét elhódította a tudomány?

Ihrig Dénes tiltakozik:

— Mindig tartottam magam az elvhez: gyakorlat nélkül nincs tudomány, és fordítva, tudomány nélkül sem képzelhető el sikeres gyakorlat. Ami például az előbb említett gátszivárgást illeti, éppen a kutatási eredményeim vetették meg az alapját az áirvédelmi gátak gazdaságos és biztonságos fejlesztésére vonatkozó műszaki tervezéseknek. Intézeti megbízatásom idején lis mindvégig részt vettem például az árvédelem munkájában. Az 1954-es dunai árvíz napjaiban a déli országrészben a védelmet irányítottam s az árvédelmi kormánybiztos műszaki tanácsadójaként működtem. Az 56-os jeges áírnál ugyanitt dolgoztaim, a kormánybiztos megbízottjaiként.

Térképet terít az asztalra, mutatóujját Moháos és Baja közé helyezi:

— Szeretném egy példával érzékeltetni, mit jelent a gyakorlati tapasztalat. Mit jelentett éppen az 1956-os jeges árnál, amikor a jégtábláik átvágták a töltéseket, s úgy tűnt, hogy no most aztán nincs mit tenni... Hát akkor is lehetett cselekedni! A Duna—Tisza közén igen nagy területet mentettünk meg az árvíztől. A jugoszláv határ alatt kiöntött Duna az országhatárunk felett északnak és keletnek elöntötte volna a bácskai földeket. Ugyanez megtörtént volna a Baja feletti gátszakadás vízelöntése révén a területen felfelé Kalocsáig. A vizimérnöki gyakorlat és tapasztalat ismerheti csak azokat az adottságokhoz legalkalmasabb helyeket, ahol pár órás, vagy egy-két napi idő alatt lokalizálciós gátak építésével meg lehet a vizet állítani. Mindezt csak azért idézem föl, hogy megmutassam; mit jelent, ha a mérnök ismeri a természetet. Annak idején, mint szakaszmérnök számtalanszor végiggyalogoltam a Duna mentén Bajától Mohácsig. Megisimontem minden fát, minden talpalatnyi földet. Ennek vettem hasznát a jeges ár idején.

HATVAN TANULMÁNY

Fölemeli a mutatóujját:

— A gyakorlatból — természetesen — táplálkoznia kell a tudománynak. Mindig ügyeltem rá, hogy tapasztalataimat összefoglaljam, s közzé tegyem. Ezért írtam meg azon melegében oknyomozó műszaki tanulmányomat is, amely ezt a címet viselte: „Az 1956. évi jeges árvíz Magyarországon".

— Vizekkel, környezetvédelemmel foglalkozó könyvet alig lehet fölülni anélkül, hogy a forrásmunkáik között ne szerepelne Ihrig Dénes neve. Legutóbb éppen Jóosik Lajos szociográfiai kötetében, az Egy ország a csili agon-ban találtam ilyen hivatkozást. Hány tanulmány került ki eddig Dénes bácsi tolla alól?

— Múltkoriban, amikor egy kis rövid életrajzfélét állítottam össze — beléptem ugyanis a M ETESZ-béli aranydlplomások körébe —, számba vettem kinyomtatott szakcikkeimet és tanulmányaimat. A vízgazdálkodás, a víztechnika és vízgazdálkodási politika területén hatvan tanulmányom jelent meg. Legtöbbet az árvizekkel és az árvédelemme'l foglalkoztam.

Az íróasztalon tornyosodé kéziratba- Jombóil kiemel két gépelt lapot. Irodalomjegyzék az 1952 és 1964 (között megjelent tanulmányokból. Csak ebben a

tizenkét esztendőben 22 munkát publikált. íme néhány: A folyami hajóút kitűzés atlapelvei (különös tekintettel a Dunára (1952). A tiszai árvédelem fejlesztése (1953). A Duna 1954 júliusi árvize (Lászlóffy Wöldemáirnal együtt) (1954). Műszaki biológiai kutatásunk tíz éve (1955). A dunai árvédelmi vonalaikon szerzett néhány műszaki tapasztalat a szivárgásra vonatkozólag (1955). A vízgazdálkodási kutatás a mezőgazdaság és ipar szolgálatában (1956). A j ug oszló v Duna—Tisza—D u n a -csatorna terve (1958). Gondolatok a vízgazdálkodás jelentőségéről egy tanulmányút kapcsán (1959). Hidraulikai konferencia, Budapest (1960). Gátvédelem és korszerűsítésék kérdései (1963).

£ tanulmányok és általában írásai a VITUKI ,, Beszámoló"-i ban, a Vízügyi Közleményekben, a Hidrológiai Közlönyben, a Vízgazdálkodásban jelentek meg. Szakcikkei szerepeltek a Mérnöki Kézikönyvben, a Buda'pesti Műszaki Egyetem Szakmérnöki tankönyvei sorozatban, a Vízépítés című kézikönyv I. és II. kötetéiben, s az általa szerkesztett „Dunai árvíz 1965" című könyvben. Több külföldi szaklap és folyóirat is közölte muniká it.

— Kedves Dénes bácsi, ha lehet ilyet kérdezni, melyik tanulmánya, írása áll legközelebb a szívéhez?

Feláll, a könyvespolchoz lép, s leveszi a Magyar Vízszaibályozás története

1973-as szép kiadású vastag kötetét.

— Ez a könyv. Ehhez haisanló vállalkozás, tudomásom szerint Európában eddig még nem vált. Jó érzés visszagondolni rá, hogy az OVH-ban támogatták az ötletemet, s három szerzőtársammal Károlyi Zoltánnal, Vázsonyi Adómmal és Kárólyi Zsligmonddal — nékliállhattunik a könyv megírásának. A könyv szerkesztése és összeállítása az ón gondom volt. öt év ment rá az életemből, de megérte. Időközben szomorúság is ért

A töltésmeghágás megindulása az 1956. márciusi árvíznél Baja alatt, a Szeremle—Dunafalva községek közötti szakaszon

23