Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
Számolni kell azzal, hogy a hulladék egy részét olyan nagy nedvességtartalommal szállllítjáik be a kezelő telepre, ami megnehezíti, vagy költségessé teszi a további kezelési műveletet. Az ilyen hulladék víztelenítése megfelelő szűrőberendezések, rendszerint kamrás szűrő préseik alkalmazásával valósítható meg. A hulladék egy máisik csoportja: olaj a vízben, vagy víz az olajban emulzió formájában kerül beszállításra. Az emulzió megbontásai céljából vegyszerek adagolása és derítőmedencák, fflotáiló medencék építése, vagy valamilyen hőkezelés alkalmazása szükséges. A víztelenítésiből és emulziábontásból száirmazó szennyezett vizek megfelelő időtartamon át történő pihentetés, azt követő vizsgálat utóin bocsáthatóik a befogadóba, vagy a csatornarendszerbe. Amennyiben a vizsgálat eredményeiként ezek a vizek 'nem volnának kibocsáthatók, megfelelő tisztítási eljárás alkalmazására van szükség. A szilárd hulladék egy része a szállító edényzetbe (dobókba) bedermedt állapotban (kerülhet beszállításra. Ilyen esetben a hulladék felolvasztásáról és olvadt állapotban való tárolásáról, vagy hulladékoldó-szerekben való oldásáról, esetleg aprításáról kell gondoskodni. A fenitiékinék megfelelően előkezelt, illetve előkészített hulladék — alkar folyékony, akár paszta, vagy Iszapszerű, akár szilárd hulladékról van szó — közbenső tárolás és homogen«zálás utóin elégetésre vihető, vagy valamilyen más végleges kezelési műveletnek vethető alá. Begyűjtés, szállítás megszervezése A veszélyes hulladékok biztonságos kezelése érdekében azokat az egyéb kezelést igénylő hulladéktól elkülönítetten és lehetőleg eredetűik szerint, fajtánként elkülönítve kél! gyűjteni. A hulladékot produkáló üzemeknek kélll biztosítaniuk azt, — felelősség vállalása mellett — hogy az egyes hulladékfajta mennyiségileg, minőségileg azonosítható legyen. Ezért célszerű bevezetni a bizonylatolás módszerét. A hulladék mennyiségének és minőségének bizonylatolása megfelelő űrlapok 'kitöltésével történhet. Az űrlapnak a hulladékot átadó vállalat nevén és címén, a hulladékot jól jellemző mindig azonos megnevezésén, valamint mennyiségén'ék feltüntetésén kívül a hulladék legjellemzőbb tulajdonságait (pl. sűrűség, pH, forráspont, lobbanáspont, alvadáispont Stb.) -is tartalmaznia kell. A termelő üzeminél megfelelően összegyűjtött és a veszélyességi fokinak megfelelő edényzetben az á r'talm aitfamító helyre beszállított hulladék átvétele, a bizonylat adatainak a szállítmánnyal való egyeztetése és a szállítmány súlyának mérlegéléssel történő ellenőrzése után történhet. A hulladékkezelő telepre a beszállítást a termelő üzemek önmaguk iís végezhetik. Egy olyan megoldás is célravezető — és (nagyobb mennyiségű hulladékot produkáló válialdtoknái a konténerbe történő -gyűjtés esetén indokolt is — ami a hulladékkezelésit biztosító vállalat tulajdonában levő tehergé-pikoosilkon — amelyek egy része célgép — történő beszállítást biztosítja. Azoknál a huííadékainyagoknál, amelyek elszállításra kerülnek az ártalmatlanítás helyére, a szállítási költségek csökkentése céljából célszerű előkezelést elvégezni, így például a fölös vizet szűréssel, ütepítésse! eltávolítani, esetleg vegyszer hozzáadásával neutrolizálni, kicsapni, a vízoldható frakcióit vízold hatatlan fázisba átvi nni. A hulladék összetételét ismerő szaikembemék lényegesen egyszerűbb a megfelelő kémiai kezelést (mészadagolást stb.) gazdaságosam elvégezni, A vállalat a beszállítás előtt a hulladék természetéből következő előkezelést nemcsak a szállítási költségék csökkentésére, hanem az ártalmatlanítási technológia egyszerűbb kivitelezése érdekében is elvégezheti. Dr. László Ferenc kandidátus IRODALOM: 1. Barbara Ward—René Dubos: Csak egyetlen föld van. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest, 1975. 2. Bonnyai Zoltán: Kutatási program a hulladékkérdés megoldására. Búvár. 1981. 2. sz. 3. Gerle György: Környezetvédelem Magyarországos. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1974. 4. Ipari hulladék újrahasznosítása vagy megsemmisítése. OMFB tanulmány. Budapest, 1978. 5. Jócsik Lajos: Az öngyilkos civlizáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1971. 6. Jócsik Lajos: Környezetünk védelmében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1976. 7. A KGST tagállamok és a JSZSZK együttműködésének közös, széles körű programja 1980-ig a környezetvédelem és a környezetfejlesztés, valamint a természeti erőforrások ezzel kapcsolatos ésszerű felhasználása területén. KGST Titkárság. Moszkva, 1974. 8. Lackó, Rostislav: A környezetvédelem közgazdasági kérdései. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 9. Dr. László Ferenc: A környezetvédelem szervezése. Egyetemi jegyzet. Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1980. 10. Marx: A Tőke III. Budapest, Szikra. 11. Oláh György: Kommunális hulladékok végső elhelyezés^ módjai, különös tekintettel a vízszennyezésre. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 78. Budapest, 1976. VIZDOK. 12. Dr. Paop Ferenc: A települések vízi környezetének fejlesztése. Települések vízgazdálkodása c. kiadvány 4. fejezete. VIZDOK. Budapest, 1978. 13. 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről. Magyar Közlöny, 1976. 26. sz. Donáth Gyula: Szolnok Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások Magyar vízügyi küldöttség élén április 27—29 között Csehszlovákiában tartózkodott Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke. A magyar vízügyi vezetőt Vladimir Margetin szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter hívta meg. A tárgyalásokon áttekintették a határvíz! együttműködés időszerű kérdéseit és aláírták a két ország közötti 1981 — 85. évre szóló vízügyi műszaki—tudományos együttműködés munkatervét. A magyar vízügyi küldöttség megtekintett több vízügyi létesítményt és ellátogatott a Nagymaros—Gabcsikovó vízlépcsőrendszer csehszlovákiai területen folyó munkálataihoz. Kovács Antal államtitkárt fogadta Julius Hanus, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese. 16
