Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
1954. Szigetköz — Az én legnyomasztóbb emlékem — az egész pályámé — az 1956-os jeges ár. Megmondom miért. A tehetetlenség miatt. Ha lették volna jégtörő hajók, mint ma ... De a megtorlódott jég Mohácstól fölfelé duzzasztotta a Dumát. Mint egy hatalmas gát... Az árvízvédelmi műszaki törzs vezetője voltam. Tudtam, hogy száz kilométeres szakaszon nyúl gáttal nem lehet védekezni. Tudtam, hogy szakad a gát. Csak azt nem tudtam: hol. És mégis buzdítani az embereket! Kitartani, versenyt futni az áradással! Azért sem feladni! Szekszárdinál például feladták a Sió töltés védelmét. Lementek róla az emberek, a gemenci úton akarták megtartani a Dunát. Emlékeztem jól a szekszárdi éveimre, tudtam, hogy a gemenci út másfél méterré! alacsonyabb, mint a töltéskorona. Ott akarják megtartani a Dunát? Küldtem az utasítást: vissza a gátra! „De ott már nem lehet védekezni. Reménytelen!" Akikor is vissza! A saját felelősségemre. Mohács szigetét leberetválta a jeges áradat. De Szekszáírd és a Sárköz megmenekült. És ez részgyőzelem volt! Csöndesein mondja: — A védekezés utolsó hetében tizennyolc órát aludtam. Azt is negyedórás, félórás részleteikben. Egyik éjszaka benézett az ügyeletre Erdei Ferenc. Földművelésügyi miniszter volt akkor. Ott talált bóbiskolva az asztalnál. Nem engedte, hogy felébresszenek. Mellém ült és türelmesen megvárta, míg felébredek. Cisak akkor kérdezte végig, amire kiváncsi vált. MINDIG EGYENESEN — Volt még ilyen találkozása Károly bácsinak? — Számon tartom két találkozásomat Veres Péterrel. Mindkettő a felszabadulás utáni békés esztendőkre esik. A Pairasztpárt tagja voltam, ismertem jói Veres Péter könyveit. Ezért aztán nagy öröm vált nekem, hogy ellátogatott hozzánk, a Körösök vidékére. Akkoriban éppen az öntözési gondolk foglalkoztattak, s kidolgoztam egy javaslatot, hogy miiként hasznosíthatná a ikét ország — Magyarország és Románia — közösen a Körösök vizét. Az én tervem szerint magyar pénzen kiépítették volna a lehetséges vízi erőket a Körös felső szakaszán, s ezért cserébe feile energiát kértünk volna. No és vizet az öntözéshez. Mert 300—400 ezer köbméter víztartalékunk lett volna ... A memorandumot átnyújtottam Veres Péternek. Tetszett neki. Elvitte Budapestre, a kormányszervekhez. A külügyminisztériumig ment az ügy — sajnos valóság a tervből nem lett. Pedig akkor nagyon bíztam benne, s nem csupán gazdasági okokból. Hídépítésnek tartottam a két ország, a két nép között. . . Veres Péter aztán még egyszer megfordult Békésben, érdeklődött az öntözési kísérleteinkről. Mindenről tudni alkart, die ezzé! nem mondóik újdonságot.. . Később — a beosztásom miatt — másokkal is kapcsolatba kerültem. Nem írókkal, hanem politikusokkal. Ma máir történelmi személyiségeknek számítanak. 1954-ben például egy gépkocsiban utaztunk Rajkára Bebrits Lajossal, a KPM miniszterrel, az árvízvédelmi karmánybiztosság vezetőjével és Vass Zoltánnal. Odafenn, a Szigetközben Stelczer Károly volt akikor a s-zalkaiszmérnök ... Alig hogy megérkeztünk a legveszélyesebb pontra, Vass Zoltán intézkedni kezdett. Katonáikat küldött a gátra, és így tovább. Megállítottam. „Elnézést, de az intézkedés itt Bebrits elvtárs joga!” Bebritsinek jól esett, hogy szóltam. Rögtön kapott az alkalmon, s hozzám fordult. „Maga mit tenne?" — kérdezte. „Semmi esetre sem katonai intézkedést. A határőrség törődjön a inendfenintairtássail. A gátaknál a védekezést bízzuk az illetékes szakiaszmérnökne. Hogy a meglevőnél nagyobb bajt ne csináljunk!” — És ... ? — A következményekre gondolsz? Nem voltok következmények... Egyébként is, mindig ahhoz tartottam magamat, hogy a véleményemet egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondjam. Bár-Az 1954-es dunai árvíz kinek. Nem hősködésből, hanem a nagyobb közösség, az ország érdeké-ben. Az elhallgatás, a szolgai hajbókoló«, csak nagyobb veszedelmet idéz fel. Nyugdíjba is így vonult, saját kérésére, 1961-ben. Mint a Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese, nem értett egyet a Földművelésügyi Minisztérium akkori túlzott öntözési programjával. Elsietettnek, korainak tartotta. Ezt 'kifejtette a miniszternek is. A NYUGDÍJAS KLUBBAN — A nyugdíjas -évekről kérdezném, Károly bácsi... — Éppen januárban múlt a huszadik évforduló. Hát, már két évtized pihenőben ... Itt élék Budán, közös házban -a lányam-ékkal. Hosszú évek óta özvegyen. De az életem nem üres, -nyugodtan mondhatom. Kitöltőm minden percét. A fiam és a lányom családja három unokával és négy dédunokával ajándékozott -meg. Sok időt töltök velük. Délelőttönként, esténként, olvasok. Járatom a szakfolyóiratokat. Eljárok a Hidrológiai Társaság üléseire. És hetemként kétszer a Nyug díjos Klub . . . Kedden és pénteken az OVH-bain találkozunk, mi régiek, bridzselünk, tarokkozunk. Tizenöten, húszán mindig összejövünk. Vagyunk ott -nyolcvan esztendőn felettiek néhányon. Lubkovics Bru-n-0, Horváth -István, l'hrig Dénes. Ihrig Dénessel különben együtt kezdtük a Műegyetemiét, 1916-ban. Félemeli -a mutatóujját: — Kérném, egyvalamit írjatok -m-e-g I A Nyugdíjas Klub vezetőjeként ké-ne-m. Szeretnénk, ha lenne egy állandó otthonunk, égy -sz-obácsika, amelyik csak a mienk. Szóval egy igazi klubhelyiség. N-e érezzük, hogy vendégségben vagyunk. Hiszen a Nyugdíjas Klubot azért hívtuk életre, hogy a -régi vízügyesek ne szakadjanak el a szolgálattól. Mert jó az, hogy évenként ellátogatunk valamelyik VIZIG-hez, jó, hogy kirándulunk a budai hegyekbe, de a legfontosabb egy otthonos fészek. — A fiataloknak mit üzenne, Károly bácsi ? — Ne engedjenek a konjunktúrának I Amiről meggyőződtek, azért álljanak ki! Merjenek nemet is mondani. Ha ezzel a vízügyet -szolgálják. Ziegler Károly nyolcvanhárom éves. A háta mögött kitüntetések — Munka érdemrendek, Szocialista Munkáért érdemérem, árvízvédelmi emlékérmek, Vásárhelyi-díj —, egy elismerésekkel is lezárt pálya. Ahogy elnézem metszett -arcát, élénk szemét, egyenes tartását, -mégis az az érzésem, hogy tettrekész állapotban van ma is. Bármikor szólíthatnák: áldj-a meg ezt és ezt a feladatot, s ő éppen úgy intézkedne, megfontoltan, határozottan, -mint három-négy évtizede. Persze ez csak játékos feltételezés. Valahol azonban -itt a titka, -miért élhette úgy, ahogy élte ezt a hosszú, mozgalmas huszadik századot. Kása Csaba 24
