Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

A hidrológiai oktatás nemzetközi vitája A Szlovák Tudományos Akadémia az UNESCO felkérésére vízügyi oktatási konferenciát szervezett Szlovákiában 1980 szeptemberében. A konferenciáin 46 szakértő vett részt, résziben az UNESCO meghívására, részben pedig a Nemzetközi Hidrológiai Program Nemzeti Bizottságoknak küldötteként. Hazánkat Salami In Pál, Stelezer Ká­roly és Wisnovszky Iván képviselte a konferenciáin. A Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző tanfolyamok igazgatói e megbízatásukból következően képvisel­ték országukat. A 'konferencia szervezői 8 témát je­löltek a vitára és e témákban vártak dolgozatokat: 1. Az oktatás jelene és jövője. 2. Az oktatás a fejlődő országokban. 3. Az oktatás gazdasági kérdései. 4. Az UNESCO továbbképzések jö­vője. 5—6. Az oktatás módszertani 'kérdé­sei az előkészítésben és továbbképzés­ben, a szakemberképzésben. 7. A tanárok továbbképzése. 8. A nemzetközi oktatásban részt ve­vők fejlődésének értékelése. A 8 témában kanadai, Egyesült AHa­­mok-beli, holland, csehszlovák, indiai, szovjet unióbeli és olasz szakértőkből témafelelősöket jelöltek ki. A »konferen­cia, 18 vitaanyagot tárgyalt, közöttük V. Nagy Imre és Wisnovszky Iván dolgo­zatát a magyar hidrológiai képzés je­lenéről és jövőjéről, valamint Salomin Pál dolgozatát »az erózió elleni harcról az oktatásban. A konferencia egyik nehézségét a hidrológiai oktatás eltérő értelmezése okozta. Számosam csupán a klasszikus hidrológiát értették ez alatt, mások a vízJkészlet-gazdáikodáis műszaki ismere­teit; isimét mások az alkalmazott hid­rológia ismereteit is a címszó alatt ér­tették. A hidrológia tárgyköréinek körül­határolására, oktatási célra a WMO definíciója látszik megfelelőnek, ami magába foglalja: a hidrológiai adat­gyűjtést, feldolgozást, közzétételt, a víz­­háztartási elemek számításait és az előrejelzést, a vízmérleg számításait, a mértékadó hidraulikai igénybevételek szám ítá sá t. A Nemzetközi Hidrológiai Továbbkép­ző tanfolyamok témakörében tartalmi és adminisztratív kérdések kerültek napi­rendre. A konferencia szovjetunió béli képviselői a tanárok továbbképzési módszeréről számoltak be. Sok értékes ötletet vetettek fel, amelyek hazánkban is hasznosíthatók. Különösen indokait módszerükkel újabb továbbképzést (ta­pasztalatcserét) szervezni a felsőfokú szakoktatóik részére. Az első ilyen kez­deményezést ugyanis 1978-ban a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézete megszervezte. A hazai középiskolai víz­ügyi szakoktatók továbbképzésében ha­zánk gyakorlata elfogadhatónak látszik a konferencia tükrében. Sokan vélték szükségesnek a felsőfokú oktatási intéz­mények műszaki oktatóinak didaktikai továbbképzését. A konferencia legélesebb vitája' a technikusképzéssel és továbbképzéssel kapcsolatban alakult ki. Ugyanis egyes országok 12 évi alapképzésre épülő technikusképzésről, mások pedig rész­ben a 8 évi alapképzésre épülő tech­nikusképzésről adtaik tájékoztatást. Fő­ként a fejlődő országok részére csupán tanfolyami képzés (továbbképzés) lát­szik megoldhatónak. Számos fejlett or­szágban is csupán tanfolyami technikus­­képzést szerveztek. A képviselők egybe­hangzóan megállapították, hogy a tech­nikusképzés csak munkában végzett gyakorlattal lehet eredményes. Ez azon­ban nem kizárólagosan levelező kép­zést jelent. Elismeréssel fogadták a magyar 'hoz­zászólást a technikusképzésről, ahol az alapokat iskolában szerzik a jelölték, majd két évet töltenek gyakorlatban és ezt követi egyéves dolgozói képzés, toChnikusminősítő vizsgával lezárva. Különös elismerés övezte azt a magyar gyakorlatot, hogy a képzés nem csupán műszaki, hanem gazdasági, jogi és hu­mán ismereteket is tartalmaz. Jelentős figyelmet keltett, hogy hazánk, algériai állampolgárok részére adaptált tech­­nikusminőisítést szervezett, és ezt már több, mint 200 jelölt sikerrel teljesítette. Értékes bemutatót szerveztek a rende­zők a képzés éis továbbképzés tanköny­veiről és jegyzeteiről. Salaim in Pál dolgozata foglalkozott a hidrológia oktatásának anal (zésével. Példáiként bemutatta annak a francia nyelvű előadásának tartalmát, amelyet a Jausannei Műszaki Főiskolán tartott francia nyelven, nemzetközi hidrológiai továbbképzés keretében. Analízise rá­világított, hogyan célszerű felépíteni egyetlen hidrológiai tárgykört felölelő előadást, figyelemmel az egész oktatás keresztmetszetére. Bemutatta dolgoza­tában eróziós osztályozási rendszerét, amelyet a hidroiógusok képzésére ajánl. A hidrológiai oktatás A képzés időkerete (óra) Képzési szint A hidrológia­­képzésben résztvevők kora Elmélet Gyakorlat Méréstechnikai (szamitastechmka) gyakorlat Mind­(év) hidrológia egyéb összesen hidrológia egyéb összesen hidrológia egyéb összesen összesen tárgy oan tárgyban tárgyban Technikusi szint jelenleg-33 33-24 24 32-32 89 17 18. 1981-től-100 100-54 54 45-45 199 jelenleg 90 16 106 90 64 154 48 _ 48 308 20 21. 30 8 38 30 40 70 32-32 140 Üzemmérnöki szint 1982-től 93 16 109 46 64 110 32-32 251 45 8 53 30 32 62 32 “ 32 147 Oki. vízépítő mérnöki szint 1Г» 11 11 jelenleg 105 30 135 90 114 204 48-48 387 ZU Z1 ZZ Oki. hidrogeológus mérnöki szint jelenleg 40 25 65 30 30 60 6-6 131 Hidrológia és vízkészlet­­gazd. postgraduális Zj 1980-tól 60 20 80 22 10 32 40-40 152 szint 10

Next

/
Thumbnails
Contents