Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
A szalonnái karsztvízmű A borsodi regionális vízellátási rendszerben a növekvő vízigények1, a meglevő kapacitások teljes 'kihasználása mellett, szükségessé teszik, új — és minél gazdaságosabb — vízbázisok felderítését és felhasználását. Szendrő, Szuhogy és Rudaíbánya vízellátását korábban Lázbérc és Kazincbarcika irányából biztosították. A megnövekedett vízigények 'kielégítését, és Szalonna, Als ótelekes, Felsőteíekes községék távlati vízellátását, ebből az irányból, az ormosbányai átemelő 'segítségével csak gazdaságtalanul oldhatták volna meg. Ugyanakkor a Kazincbarcika—Ózd—Bélapá tf a Jva térség ében jelentkező igények kielégítése a vízművek teljes kapacitását már lekötötte. A regionális élv megtartásával, a Borsodi Regionális Vízműhöz csatlakoztatva, Rudaibáinya és Szend'rő között korábban kiépített ón. Winter tárói NA 200 acél nyomóvezeték egy szakaszának felhasználásával sikerült olyan új vízbázist bekapcsolni, mely már a VIZITERV BRV. V. ütem tanulmánytervében is szerepelt. Ez a szalonnal langyos forrás a Bódva völgyében, amely a Rudaibányai Hegység mentén húzódó, ún. Dánná vonalból (vízvezető nagy tektonikus zónából) fakad. A forrásfoglal ásná! nehézséget jelentett, hogy az eredeti, természetes környezetet a réqebbi, ikisüzemű kőbányászat és a jelenlegi egyéb ipari tevékenység tönkretette, elszennyezte. Ezzel megszűnt az egykori forrásbarlong is. (Az Aggteleki Hegység kapujában!) Ebben a „megbolygatott" környezetben csak fokozatos kutatással lehetett meghatározni a felszín alatti vízáramlás helyét. Először geodéziai és hidrológiai térképezést, valamint felszíni geofizikai mérést kellett végezni. Ezzél valószínűsíthető volt egy felszín alatti áramlási zóna-, melynek megfelelően létesültek a kutató fúrások, amikben kisebb vízvizsgálótól is végeztek. Ezek eredménye alapján lehetett megkezdeni a tényleges vízfeltárás bányászati munikát. A kutatások egyes fázisaihoz о kellő időpontban nem állt mindig rendelkezésre megfelelő szakkivitelező. (Magyarországon nincs olyan vízkutató szerv, amely a felsorolt kutatási lépések mindegyikét, bármikor, folyamatosan elvégezné.) így csak az előmunkálatok Is két és fél évre elhúzódtak. Ebből a tényleges kutatási tevékenység kevesebb volt, mint egy év. A KARSZTAKNA Az előkutatás alapján, a felhagyott bányaudvatban, a vízjárat feltételezett helye felett kezdődött meg a kutatóakna mélyítése, amely — kivitelező változás és az ezzel kapcsolatos építési idő elhúzódása miatt — végleges építményként folytatódott. A 20 m mélységűnek előirányzott akna építését a nagy vízhozam miatt (5000 l/p-t is jeleztek) 15 m mélységnél fejezték be. Falazata, bányaidomkő, amely mögött az erősen töredezett (egykor összerobbantgatott), néhol üreges 'kőzetet vasalt betonnal erősítették meg. A vízbeáramlás a talpról és egy oldalüregből történik. A karsztvízmű mé!y- és magasépítését a Bányászati Aknamélyítő Vállalat 1978 folyamán végezte el. Az aquagiobust a VÍZGÉP szállította. A gépészeti és elektromos technológiai szerelési feladatokat az ÉRV saját 'kivitelezésben oldotta meg. Az aknaépítés 4 hónapot vett igénybe. Az építés alatti vízszinileszívás és rövid idejű próbaszivattyúzás (1 nap, majd szünetelést követően 1 hét) hidraulikai értékelése, valamint a hidrolóA vízmű építészeti együttese giai (utánpótlási) számítások alapján a karsztaknából üzemszerűen, állandóan kitermelhető vízhozam (tartós szárazság idején is) 3000—3200 m3/nap. Hidraulikai csúcstermelésként kitermelhető 200 m3/óra vízmennyiség, napi 1—2 órán keresztül. A szivattyúzás során élért maximális, nem permanens vízhozam 5400 l/p volt. A forrás eredeti vízhozama (1962—1976 közötti 15 éves adatsorból) 1650 l/p, 20% gyakorisággal. Kisvízi hozama 725 l/p, tehát kereken 1000 m3/nap volt. így a forrásfoglalá's 'háromszorosára növelte a kisvízi vízkivételi lehetőséget, oz élő vízfolyás mesterséges fenntartásával. GÉPHÁZ A vízmű három építészeti egységből áll. A süllyesztett gépház egyik végében helyezkedik el a vízk'ivétel'i akna. Az épület általános háromszög keresztmetszetű fekvő hasáb, amelynek egyik végfala néz az országút felé. Az épülethez egy toronytörzs nélküli, a rendezett terepszintre „állított” 200 m3-es aquag'lobusz illeszkedik. Téhá't a főnézetben egy nyerskő falazatú háromszög és egy fémes csillogású gömb arányos tömegegyüttese látható. Ez a rendkívüli kép jól kiemelkedik a sötét, íves peremű bányafal-háttérből. A funkcióval és környezettel harmonizáló, de mégis szokatlan építészeti megoldással az ebben a térségben újszerű karsztvíztermel'ési lehetőségre kívántuk felhívni a figyelmet. A tulajdonképpeni gépház-felépítmény élőre gyártott vaisbeton-e'liemékiből kialakított olyan aszimmetrikus keresztmetszetű nyeregtető szerkezet, amely a glóbusz felől egy kisebb hajlású, és egy másik meredekebb lejtésű tetőfödémből áll. A meredek födémrész (tulajdoniképpen ferde oldalfal) vasbeton gerendáira támaszkodik az enyhébb lejtésű födém pallósor. A födémelemek к Ívűiről palacserép héjalást, -belülről „Luxaflex” álmennyezetet 'kaptak. Az aknából 3 db DIGÉP gyártmányú búvárszivattyú felváltva nyomja a 22 °C körüli hőmérsékletű vizet a 200 m3-es aquaglobuszba. így a szivattyúk cseréje üzemszünet nélkül megoldható és állandóan van -meleg tartalék. A víz, hálózatba történő továbbítását, a süllyesztett gépteremben elhelyezett 3 db párhuzamos elhelyezésű, ráfolyásos üzemű DIGÉP gyártmányú centrifugálsz! vattyú 'biztosítja. (A beruházó ÉRV nagy súlyt fektetett a hazai termékek alkalmazására.) A 200 m3-es aquaglóbusz közbeiktatását a következő szempontok indokolták: a) A karsztakna végleges hidraulikai teljesítménye csak 1 vagy több éves, teljes kapacitású üzem alapján lesz meghatározható. így — főként a kapacitás, illetve csúcsteljesítmény-növeléssel számolva — egy tároló térfogat közbeiktatása volt szükséges, amely már a jelenlegi adatok birtokában is 4
