Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
(korszakokban keletkezett „őr”- és „kun"-halimakból. Az utóbbiak elárulják, hogy emberi alkotásokként kerültek a síkság térszintje fölé. A Tisza-völgy mesterséges építményeit, maradványait, őseredeti határvonalait közelebbről szemügyre véve az is feltűnő, hogy azok sokkal nagyobb kiterjedésüek, elmosódottabbak, mint a Duna-völgyiek. A Tiszánál a telecskai fennsík mellett, amely 30 méterrel emelkedik a völgy mai szintje fölé, jól megfigyelhető, hogy a folyóvölgy térszintje a jégkorszak után azonos volt a fennsík magasságával. Ebből következik, hogy a folyóvölgy szintje a közép- és aisótiszai szakaszon is lényegesen magasabb volt a jelenleginél. A Tiszától keletre a változatosabb domborzatot a külső természeti erők, mindenekelőtt a területrészeket átszelő és szétszabdaló élő vízfolyások alakították ki. A mostani felszínt tulajdonképpen a jégkorszak utáni gyakori áradások dúlták fel és rombolták szét. Az ismételten levonuló és szerte hömpölygő árhullámok a vidék nagy részét letarolták. A Duna—Tisza közi területrészeken, ahol a vízfolyások mellett lényegesen nagyobb szerep jutott a szél deflációs és talajépítő munkájának, a térszínt jelenleg 20—40 méterrel haladja meg a tiszántúliakat. A mélyebb fekvésű, vizjánta, lápos, mocsaras területeken évezredeken át csupán a vízinövények sokasága jelenhetett meg, amelyek a víziáJlatak, a halaik és a madárvilág számára kiváló létfeltételeket biztosítottak. A mocsarakban, az élő vízfolyások mentén és a kiemelkedő magasabb területrészeken hosszú időn át olyan növények tenyésztek és olyan ősállatok éltek, amelyek nagy része később kipusztult. A népmesékben gyakran emlegetett szörnyállatok, repülő gyíkok, gyiikfejű madárhoz hasonló úszóáillatok, krokodilok, „hétfejű sárkányok” valóban élteik az egész Alföldet elborító tengerben; annak levonulása után pedig a visszamaradt tavakban, és kialakulóban tevő élővizekben is tenyészhettek. Ennek tényét a föld ősibb rétegeiben megkövesedett és felszínre (került csontmaradványok bizonyítják. Az ősállatok közül a mamimut csontjaiból csaknem minden alföldi folyómeder oldalában, de különösen a Tiszáiban igen sokat találtak. A másik igen nagy erejű és főképp nagy termetű ősállat a bölény volt. A századforduló évtizedeiben a monda szerinti „csodaszarvasak", a valóban csodálatosan szép és arányos testű gímszarvasok csontmaradványaiiból is nagyobb gyűjtemény került a szentesi múzeumba. Az ősember életfeltételei szempontjából az is létfontosságú lehetett, hogy a zabolátlan folyók a szabályozást megelőző korszakokban évenként 100—150 milliárd köbméter csapadék- és forrásvizet gyűjtöttek össze és szállítottak az Alföldön át a Fekete-tenger felé. Ahogy a hegyek lábaihoz értek, a 2,5 millió hektárnyi rónaságon szétterültek, s az összefüggő szélesebb területrészeken a vízfolyások partvonulatai mellett legfeljebb 1—1,2 méternyi áradást okozhattak. Fölöttük az ősember nyugodtan megtelepedhetett. A vízfolyásokban, a tavakban, a lápokban és azok mentén mindent megtalált, amire szüksége volt; halat, vadat, rétet, termőföl-Battonyán, hazánk elsőnek felszabadított településén, vízi (közműtársulat alakult — az ezredik az országban. Az alakuló közgyűlésen, amelyen részt vett Púja Frigyes külügyminiszter, az MSZMP KB tagja, Battonya országgyűlési képviselője is, figyelemre méltó adatok hangzottak el. Amíg 1945-ben 100 ezer, ma már minden második lakos vezetékes ivóvizet fogyaszt. A vízügyi ágazat az elmúlt ötéves tervben vízellátásra és csatornázásra 6,3 milliárd forintot költött. A községi társulati mozgalom 1958-ban indult útjára, majd 1960-tól vált országos mozgalommá. Az elmúlt két évtized alatt a vízi közműtársulatoknak óriási szerepük volt abban, hogy a községek lakói egészséges, jó ivóvízhez jussainak. Az országban 1300 településen oldották meg ez idő alatt a lakosság vízellátását, 10 milliárd forintot fordítottak vízművek, 3 milliárd forintot pedig csatornahálózat építésére. A 20 év alatt helyi erőforrásokkal és állami támogatással több mint 800 vízmüvet és mintegy 100 csatornaművet helyeztek üzembe. A vízművek építéséből Békés megye is kivette részét. A megye 45 'községében helyeztek üzembe társulati vízműdet. Az élővizek és mocsarak az ellenséggel szemben is védelmet nyújtottak. A népvándorlás előtti és azt követő korszakokból feltárt gazdag leletanyagok arról is tanúskodnak, hogy a déli Tiszavidéken, a folyók partjain hatezer esztendőn át állandó települések voltak. vet és 5 társulati csatornaiművet. A megépült ivóvízvezeték hossza 1300 kilométer, a csatornahálózaté 310 kilométer. A társulati mozgalom jelentős állomása az ezredik baittonyai társulás, ahol a legszélesebb társadalmi összefogással, a lakosság teljes körű bevonásával került sor a társulat megalakítására. A megalakulással biztosított a 'nagyközség városiasodása, megkezdődhet Békésben a községi csatornázási program előkészítése és végrehajtása.A battonya! teljes vízmű költsége 60 millió forint. Ennek egyharmadát tanácsi támogatásból, másik harmadát a vízügyi alapból, míg a többit a lakosság együttes hozzájárulásából biztosítják. Az alakuló ülésen az ATI VÍZIG képviseletében Patkós Margit adott tájékoztatást a létesítmény műszaki és pénzügyi feltételeiről, dr. Búza Judit pedig a társulat alapszabályzatát ismertette. Soltész József, az OVH főosztályvezetője a társulati mozgalom eddigi eredményeiről és célkitűzéseiről adott áttekintést a jelenlevőknek. (Felszólóit az alakuló ülésen Púja Frigyes, Battonya országgyűlési képviselője, aki egyebek között a vízügy által nyújtott segítségért mondott köszönetét. (SZ) Nagy József tanácselnök köszönti a megjelenteket Borbás Lajos Battonyán megalakult az ezredik vízi közműtársulat 33
