Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
FILMEK a Vízügyi Filmstúdióból A vízügyi ágazat tevékenységében, feladatainak megoldásában nem nélkülözheti az ország csaknem egész lakosságának partneri közreműködését. Ma már ugyanis a víz a gazdagság és az emberek milliói számára évezredes szokásoknak megfelelő módon nem lelhető, nem szállítható és nem is fogyasztható. Vagyis az ember és a vizek viszonya gyökeresen megváltozott. E viszony egyik oldalán objektív természeti tények állnak, a másik oldalon viszont az emberek erkölcsi, kultikus elemekből és szokásokból összeállt fogyasztói magatartása, amely lényegéből fakadóan nehézkes, mert ragaszkodik kialakított rendjéhez. A vízügyi agitáció feladata: a fenti viszony új harmóniába rendeződése^ az emberek számára átélhetővé tenni — neim sulykolni és nem kinyilatkoztatni — az új harmónia rájuk eső részének jellegét, megvalósításának módját, alkalmazásának gyakorlatát. A szakmai, műszaki tevékenység mellett a vízügynek tehát fokozottan kell felhasználnia az agitáció és a propaganda korrekt és hatékony módszereit. Az agitációt például sokan a kialakult gyakorlat utólagos igazolójánaik, afféle elvi szekértolónak tartják, s élfelejtik, hogy az agitáció nem utóvéd, hanem előőrs. Kifejezetten stratégiai célú eszköz: valamely új, vagy újszerű elmélet nagyobb távlatú elképzelés, mozgósító erejű terjesztése a potenciális végrehajtók és befogadók részére. A vízügyi ágazat esetében is az ilyen új és nagyobb távlatú elképzelés kell hogy a propaganda alapja legyen. Ezzel tulajdoniképpen a propaganda területére érkeztünk, amelynek valódi feladata nem a mindenkori gyakorlat reklámozása, hanem az agitáció szellemében kiegészítve és humanizálva azt, a nagyobb távlatú elképzelések gyakorlati megvalósulása módjainak, eszközeiaék ismertetése és terjesztése. Ezáltal elősegíti, hogy a társadalom széles rétegei tájékozottak és értő partnerek tegyenek, ugyanakkor közre is működjenek az eddigiektől eltérő új gyakorlatnak megfelelő szokások és követelmények kialakításában. Kétségtelen, hogy napjainkban a leghatásosabb agitációs és propagandaeszköz a televízió és a film, hiszen milliókhoz szól. A Vízügyi Filmstúdió vezetőjével Ditzendy Arisztiddel beszélgettünk a stúdió közelmúltban átadott Sárbogárdi úti bázisán, ahol egyébként a VIZDOK fotószolgálata is helyet kapott. Elsőként arra kértük a stúdió vezetőjét, mutassa be az 1979-ben alakult stúdió tevékenységét, szóljon arról, hogyan szolgálják a vízügyi filmek az ágazati feladataikat. — Mindenekelőtt olyan alkotói közösséget, 'keltett létrehoznunk, amelyben műszaki szakembereik és filmeseik dolgoznak együtt, találkoznak naponta. Egy ilyen műhelyben szinte naprakészein a feladatokkal együtt élve dolgozunk. Évente 8—10 filmet készítünk. A nagyobb nyilvánosságra Számot tartó, elsősorban a szemléletváltozást szolgáló filmek a Magyar Televízió és az OVH megállapodása alapján a TV-'ben kerülnek bemutatásra. (Eddig 4, a Vízügyi Filmstúdióban készült filmet sugárzott a Televízió.) Filmjeink jelentős fórumát képezik a hazai és külföldi szakmai rendezvények. Ezékein elsősorban referencia jellegű filmek (kerülnek hozzáértő szakmai közönség előtt rendszeresen bemutatásra. Igen jelentőseik a szakmai, a tájékoztató és oktató filmjeink. Az oktatási intézmények közül elsősorban a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, az Ybl Miklós Főiskola, a VIZDOK Vízügyi Továbbképző Központja és a vízügyi szakközépiskoláik (kölcsön zik rendszeresen, használják filmjeinket az oktatásban. Munkavédelmi filmjeink a vízügyi intézményeik kötelező munkavédelmi oktatása keretében kerülnek vetítésre. Kölcsönzőink között van számos társadalmi szerv és tudományos egyesület is. Az elkészült filmek teljes anyaga a vízügyi fiJmarchívumba kerül. A filmek forgalmazása egyrészt a Szerelés a felvevő gép előtt megrendelőn keresztül, 'másrészt a VIZDOK-on keresztül valósul meg. Az OVH (könyvtárában filmjeinkről katalógus található, s a köfcsönzést is a könyvtár bonyolítja. Az elmúlt két év vízügyi filmtermését vizsgálva több olyan filmet találunk, amely igen nagy érdeklődésre tartott számot, úgy is mondhatnánk túllépte a vízügy kereteit. Herczenilk Miklós 1979- ben készítette a Zala c. filmet, amelyet főiműisorban mutatott be a Televízió. A filmről írta egyik napilapunk kritikája: „Amikor Herczeniik Miklós rendező Szegvári Katalin riporteri közreműködésével a Zala forrásától nekiindulva egyetlen úton (kísérte végiig a szennyeződés 'Stációit, általános érvényes képletét tárta fel a természetes (környezet egyre riasztóbb veszélyeztetettségének. A szakszerűen, ám mégis közérdekű formában készült film hűen dokumentálta azt az egyre élesebben (kiütköző ellentmondást, ami a társadalmi, gazdaságii fejlődés követelményeként megvalósuló ipairosodás és a természetes környezet életbeinnaradása 'között napjainkban fennáll. Mindkettő az ember érdeke. A film értéke éppen az, hogy e kettősséget, e (kétféle érdeket részletesen és tárgyszerűen mutatta be. A félórás rlportfilm végeredményben nem kevesebbet szándékozott tenni, minthogy fölhívja a közfigyelmet, vigyázat, ez legalább kétszereplős folyamat. Nemcsak az ember, az eleven, a cselekvő, hanem a természet is organikus szervezet, amely a maga módján reagál. Alakul, ha alakítják, de pusztul is ha pusztítják." Szép sikernek számít, hogy 1980-ban a X. Magyar RekJámfilm Szemlén a Dinnye c. Szijj Miklós által rendezett egyperces, a víztakarékosságról szóló film a szűri dicsérő oklevelét nyerte el. Külön öröm a szolgálat számára, hogy a profi filmék között sikerült elnyerni a zönség szavazatát. Ugyancsak Szijj Miklós rendezte azt a 30 percen színes filmet, amely tavaly aratott nagy sikert a hazánkban megrendezett nemzetközi tanácskozáson a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletén. Az esemény rangjának Indul a felvétel két kamerável 12
