Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
2. AZ IVÓVÍZELLÁTÁS REGIONALIS FEJLESZTÉSE A földrajzilag ‘koncentráltan jelentkező, növekvő vízigények térben és időben egyre kevésbé esnek egybe a hasznosításra rendelkezésre álló természetes vízkészletekkel. Így az ivóvízellátás biztonságát a regionális vízművek építésével és fejlesztésével lehet korszerűen megteremteni. A vízellátás-csatornázás regionális fejlődése nemzetközi jelenség, elsősorban az iparilag fejlett országokban vannak már nagy vízellátó rendszerek. A regionális vízműrendszerek jelentőségét mutatja, hogy a népgazdaság erre a célra tervidőszakonként egyre növekvő mértékben biztosított beruházási eszközöket. A III. ötéves terv 0,8 milliárd Ft felhasználását, a IV. ötéves tervben 1,9 milliárd Ft tényleges ráfordítás követte, az V. ötéves tervben pedig már 4,4 milliárd Ft szerepel ezeknek a feladatoknak a megoldására. A regionális vízművek 1980-ra közel 700 ezer m3/d kapacitással rendelkeznek és közel 850 km főművi vezetékhálózaton keresztül több mint 1 millió fő vízellátását biztosítják majd. A közüzemi vízművek mértékadó kapacitását az 1975. évi 2,75 millió m3-ről 2000-ig napi 6,6—7,6 millió m3-re kell növelni. A szükséges többletvíz mennyiségét kisebb részben helyi készletekből, helyi és térségi vízmüvek, nagyobb részben regionális és országos vízellátási főművek útján lehet biztosítani. A szükségletek várható alakulása és a megvalósítás ütemezése Az ezredfordulóra az ország 11 millióra becsült lakosságának, a települések közintézmény-hálózatának, a szolgáltató és helyi ipar vízigényének biztosítására — egyedi elbírálás alapján, egyes nagyipari létesítmények vízigényének kielégítésére — kell a regionális vízellátási rendszerek megvalósításával felkészülni, a kialakuló ipari agglomerációk és a nagyvárosok egységes rendszerrel történő összekötése útján. Az ivóvízigény, térségenikénti számításaink szerint 1975—2000 között a következőképpen alakul:* me: ezer m3/d Térség megnevezése 1975. 1980. 1990. 2000. Észak-Magyarország 242 336 500-- 570 800— 900 Észak-Dunántúl 342 420 600-- 680 900—1000 Dél-Dunántúl 363 386 600-- 660 1000—1140 Közép-Magyarország 1413 1720 2000--2300 2500—3000 Tiszántúl 203 308 500-- 550 900—1000 Délkelet-Magyarország 187 212 300-- 340 500— 560 összesen: 2750 3470 4500--5100 6600—7600 A regionális ivóvízellátás távlati fejlesztési szükségleteit a jelenleg érvényben levő településfejlesztési és vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciók tartalmazzák. A közműves ivóvízellátásban részesülő lakosság aránya 1985-ben 82%, 2000-ben 95% lesz. 1980—1990. közötti időszak kapacitásnövekedése 1,63 millió m3/d, ebből 0,5 millió m3/d helyi készletekből biztosítható. Ezért erre az időszakra a regionális vízműveket 1,13 millió m3/d kapacitással szükséges bővíteni. Az 1990—2000 közötti időszak 2.5 millió m3/d vízműkapacitás növekedésből 0,8 millió m3/d mennyiséget helyi készletből kell biztosítani, míg a regionális víz» Az intézmények, a településeket kiszolgáló ipar, a szolgáltatási veszteség és a csúcstartalék vízmennyiségének egyidejű figyelembevételével. művek kapacitását 1,7 millió m3/d mennyiséggel szükséges növelni. A különböző térségek vízellátó műveit úgy kell kialakítani, hogy azok víztermelő telepei és távvezetékei egyegy összefüggő, együttműködő termelő-szolgáltató rendszert alkossanak. A legfontosabb követelmény az, hogy a víztermelő, vízikezelő telepek, nagynyomású szivattyúállomások biztonsággal szolgáltassák a vizet, a hálózati rendszerek átkapcsolhatok legyenek, továbbá a hálózatra épített víztároló medencék egymással összehangolt funkciót töltsenek be. A központi vízműveket célszerűen olyan helyre kell telepíteni, ahol többféle víznyerési lehetőség van, a víz szennyeződés ellen védhető, és biztosítani lehet a különböző minőségű vizek keveredéséből adódó káros hatások kiküszöbölését is. A regionális ivóvízművek fejlesztési ütemét várhatóan a következő évtizedekben is a települések, ipari régiók és üdülőtérségek fejlődése és az ezzel járó lakásépítési, közintézményhálózati és lakossági vízigény-növekedés határozza meg. Egy-egy térségben jelentkező nagy vízigényű ipartelepítés vagy egyéb nagy vízigényű fejlesztés meggyorsíthatja az adott térség regionális vízellátásának kiépítését. A kitűzött feladatokat egyensúlyba kell hozni a népgazdaság egy-egy tervidőszakra meghatározott anyagi erőforrásaival. A regionális ivóvízműfejlesztés várható területi alakulása A regionális ellátás megvalósítását nem csupán elvben lehet elkerülhetetlen fejlődési szakasznak ítélni. Hazai vízellátásunk néhány térségében már bebizonyosodott, hogy az ellátás szükség szerinti növelését és biztonságát ily módon lehetett csak megteremteni. Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Salgótarján, Pécs, Tatabánya, Debrecen, Székesfehérvár vagy a Balaton, Velencei-tó és a Duna-kanyar vízellátását már jelenleg is csak nagy kapacitású regionális víztermelő telepekről szállított vízzel lehet megoldani. Hazai vízkészleteink mennyisége nem ad okot aggodalomra, összességükben még a felszín alatti készletek is fedezik az ivóvízfogyasztási szükségleteket. Gondot okoz viszont: — a fagyasztás koncentrációja; a városokban és üdülőtérségekben kialakult több tíz-, illetve százezer m3/d vízszolgáltatást már nem lehet a helyi készletekből biztosítani; — a vízminőség alakulása; a vizek szennyeződése miatt a készletek egy részéről (a természetes védelmet nélkülöző legfelső talajvízréteg) le kell mondani, de ezen túl is fel kell készülni a különböző eredetű vizek kezelésére. A regionális vízellátás-fejlesztés szükségessége az ország különböző térségeiben eltérő időben és súllyal jelentkezik, de általános érvénnyel igaz, hogy ezzel a megoldással lehet csak a mennyiségben megsokszorozódott, minőségben egyre nehezebben kielégíthető vízigényeket kiszolgálni. Az ország legdinamikusabban fejlődő és egyben víznyerési szempontból legkritikusabb vidéke Észak-Magyarország és a Dunántúl. A Tiszántúl fejlődő nagyvárosai és vonzáskörzetei is a regionális vízművek fokozódó mértékű kiépítését eredményezhetik. A nagyvárosok népességkoncentrációja, az ipar elhelyezkedése és agglomerációs sávja meghatározza és irányt szab a következő tervidőszakok fejlesztési céljai megvalósításának, a fejlesztések területi igényekkel összehangolt ütemezésének. Észak-Magyarország térsége A Borsodi Regionális Vízmű egységes rendszeren keresztül látja el Ózd, Kazincbarcika, Miskolc városokat és a hatásterületükön levő településeket ivóvízzel, továbbá a Sajó völgyi ipari üzemek és a Bélapátfalva! Cementgyár részére is szolgáltat vizet. A rendszerbe már bekapcsolt települések (elsősorban Ózd), és az ipar vízigényének kielégítésére újabb tározók és ivóvíztisztító mű megépítése szükséges. Miskolc 7
