Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
„ ... 1976—80. ßeruhazas költségelő_ neme irányzat 1976—78. évi teljesítés Csatornázás, szennyvíztisztítás 618 260 527 165 Szennyvízhasznosítás 92 110 122 521 Üzemi vízgazdálkodás 564 820 267 874 Vízminőségszabályozás 157 384 217 105 Összesen: 1 432 574 1 134 665 Látható a mezőgazdaság szennyvízelhelyező készségének a tervezettet meghaladó teljesítése. Ugyancsak kedvező eredmény a vízminőségszabályozás tervezett értékének túlteljesítése. Л VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM EREDMÉNYEI Legfontosabb eredménynek tekintjük — amelyből minden más eredmény is származik — a közgondolkodás megváltozását. Egyre többen látják be, hogy a víz nem korlátlan bőségben előforduló természeti kincs, okosan kell gazdálkodni vele. Minden külső káros hatástól meg kell védenünk, különben létalapunkat kockáztatjuk. 1970-ben Fejér megyében 35 veszélyes szennyvízkibocsátót kellett rendszeres ellenőrzésbe vonnunk. 1979-ben már csak 18 veszélyes szennyezőt szükséges rendszeresen ellenőriznünk. Olyan nagy vízfogyasztású szenynyező, mint a Könnyűfémmű, utoljára 1972-ben fizetett folyamatos szennyezésért szennyvízbírságot. Az eredményes vízi környezetvédelmi helyzetet korszerű belső üzemi vízgazdálkodással, az üzemi önellenőrzés megszervezésével és az olajos szennyezések korszerű tisztításával érte el. A 14. számú Volán Vállalat székesfehérvári telephelyén nemcsak a fáradt olajak regenerálására dolgoztak ki technológiát. Olajos, iszapos — főként járműmosásból származó — szennyvizeiket is úgy tisztítják meg, hogy a tisztított szennyvíz kocsimosásra újból felhasználható. Az üzem 1978-ban már nem fizetett szennyvízbírságot. Az Ercsi Cukorgyárban is csak 1964-től 1970-ig fizettek szennyvízbírságot. A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyára a közelmúltban valósította meg az ország legkorszerűbb cellulóz- és papírgyári szennyvíztisztítási technológiáját. Az itt alkalmazott gyártási technológiához a legkorszerűbb szennyvíztisztításon kívül, korszerű belső üzemi vízgazdálkodás és üzemi anyaggazdálkodás is járul. Kialakult az az üzemi szemléletmód, amely az üzemi önellenőrzésen keresztül állandóan vizsgálja a víz- és anyagtakarékos megoldásokat. A sok üzemi vízvédelmi rendszer felsorolása helyett érdemes megemlíteni a MOM Dunaújvárosi Öragyárát. Példamutató ez az üzem, mert mérgező fémsótartalmú szennyvizeinek jó hatásfokú tisztításán kívül megoldotta a szennyvíziszapban felhalmozott mérgező sók biztonságos tárolását, elhelyezését is. Fejér megye települési szennyvizeinek termelésével sajnos nem tart lépést a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztése. Megvalósult viszont, és fejlődik a regionális szennyvízgyűjtő hálózat a Velencei-tó körül, kiépült az igényeknek megfelelő szennyvíztisztító kapacitás. A tavat nem terheli szennyvízbevezetés. A Velencei-tó vízminőségvédelmi tervében és fejlesztési programjában szerepel az is, hogy teljesen megszüntessék a tó szennyvízterhelését. A vízminőség-védelem eredményeihez soroljuk a szennyvízelvezetés üzemi önellenőrzési rendszereinek 'kialakítását jelentős üzemeinknél. Várjuk, hogy a Dunai Vasműnél közreműködésünkkel kialakított önellenőrzési rendszer is környezetkíméléshez vezessen. Fejér megyén több ásványolaj- és ásványolajtermék-vezeték halad át. Ezek hibája komoly gazdasági és vízminőségi kárhoz vezetne. Igazgatóságunk Szocialista Együttműködési Szerződést kötött a Gáz- és Olajvezeték Vállalattal a kárelhárítás minél gyorsabb és eredményesebb végrehajtására. Az együttműködés fejlesztésére 1978-ban közös kárelhárítási gyakorlatot tartottunk. A VÍZMINŐSÉG-VÉDELEM FELADATAI Változatlanul alapvető feladatunk a vízhasználók tudatának formálása a víztakarékos és környezetkímélő megoldások megvalósításáért. Szorgalmazzuk, hogy a településfejlesztési és beruházási politika a területi vízkészlet és vízminőség adottságait — már csak gazdasági meggondolásból is — fokozottabban figyelembe vegye. A vízminőség-szabályozás jogi és gazdasági eszközeivel élve arra kell törekednünk, hogy mérséklődjék talajvízkészletünk szennyezettsége, biztonságosan védett legyen, karszt és parti szűrésű vízkészletünk, és megállítsuk, visszaszorítsuk felszíni vízkészletünk fokozódó elszennyeződését. Növelni kell vízminőségi kárelhárítási szervezetünk felkészültségét és tevékenységének hatékonyságát. Meg kell teremtenünk a Velenceitó kiemelt védettségét. Javítanunk kell a szennyvízbírságból képezett Vízügyi Alap visszatérülését a terület vízvédelmi beruházásaira. Együttműködve a társadalmi és gazdasági szervekkel fenn kell tartanunk azt a szintet, amelyet elértünk a takarékos vízgazdálkodás, a korszerű szennyvíztisztítás és üzemi önellenőrzés területi megoldásában. Kiss István A „Dnyeper-program” A Dnyeper Ukrajna legnagyobb folyója, méreteit tekintve európai viszonylatban is a harmadik. Medencéjében több mint 40 millió ember él, partjain 246 kisebb-nagyobb város fekszik. Többek között Kijev, Ukrajna kétmilliós fővárosa. A folyóról elnevezett komplex tudományos kutató program az Ukrán Tudományos Akadémia kezdeményezése volt. Célja olyan terveket készíteni a Dnyeper és mellékfolyóinak szabályozására, hogy a vízhozam ne csak az elkövetkező években, hanem a későbbi évtizedekben is megfeleljen a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság egyre növekvő igényeinek. A széles körű kutatásokban és a tervek kidolgozásában részt vesz a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, az Ukrán, a Bjelorusz Tudományos Akadémia, továbbá a köztársasági minisztériumok és főhatóságok sora — mintegy 70 végrehajtó szerv. A munkát — harkovi székhellyel — az Országos Vízügyi Tudományos Kutató Intézet koordinálja. A „Dnyeper-program" egy része már megvalósult. Csak az utóbbi években 13 ezer km hosszban végeztek folyamszabályozási munkákat az ukrajnai folyókon, 2 ezer km hosszban épültek védőgátak stb. Mindez lehetővé teszi a vízkészletek felhalmozását, a szükséges vízszint tartását a Dnyeperen és mellékfolyóin. A folyón már eddig is hatalmas vízi erőművek épültek, hat mesterséges tározóból lépcsőzetes tórendszer jött létre, és a jövőben még további nyolc erőmű építését tervezik. A gyakorlati élet bebizonyította, hogy a Dnyeper szabályozása, a lépcsőzetes tározólánc kialakítása nemcsak célszerű lépés volt, hanem elkerülhetetlen is. Az elmúlt negyven esztendő alatt a vízfelhasználás harmincszorosára növekedett a Dnyeper vízgyűjtő medencéjében, ahol Ukrajna lakosságának 70 százaléka él. Ha nem lennének a gátak, a hatalmas víztározók, a jelenlegi igények mellett a mai vízhasználók, tréfásan szólva, „egy hörpintésre” kiinnák a Dnyeper vizét. (APN) 27
