Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
Tudományos Gyűjtemény (1817—1841) Vízügyi kutatók kincsestára /уу /.yy* Á“/‘ я^гтя: я/яЯуп A tudományos kutatómunka számára nélkülözhetetlenül fontos feltárni a múlt eseményeit, az elődök munkáját. Különösen szép feladat összegyűjteni a régi folyóiratok, hetilapok gazdag tárházából az egy-egy témára vonatkozó adatokat, mert nélkülük szegényebb a kép az elődök által végzett feladatokról. Szerkesztette Vörösmarty... Ismeretes, hogy a Tudományos Gyűjtemény, a XIX. század első felének kritikai, irodalmi, történeti folyóirata 1817—1841 között, havonta jelent meg Pesten. Az első évben Fejér György (1817) a történetíró, később Thaisz András (1818—1827), Vörösmarty Mihály (1827—1832), Vass László (1832), Horvát István (1833—1837), majd pedig Károlyi István (1837—1841) szerkesztette. A folyóirat, amely Trattner Tamás nyomdájában és támogatásával látott napvilágot, hozzájárult a XIX. századi Magyarország szellemi életének alakulásához, formálódásához. A Tudományos Gyűjtemény átfogta XIX. század első évtizedeinek hazai kulturális eredményeit. Közleményeit, tar Ezt 1» vízi tárgyban legelászllr tellesltettík a’ Sárvizi munkáknak jé állapotban maradását kezküzlú dcptkas rendszabásnk ', azon T. Vármegyéknek,és földes Uraknak ,díszére , kik azokat llirgállapitották. A’Sárvizi Nádor csatornái egyesület Magyar földes úri első társaság kiszáritási nagy' munkában. Sárvizi Statntnniok hasonló igyekezetre hazánkban egyszersmind gondolat g) Ulászlók lehetnek, de a1 Sárvíz, Kayos, Sió, Duna , és Dráva vizeknek regnlátziója azt is mutatja, bogy T. Fehér, Tolna, Somogy, Vesz-v prém , Baranya , Pest , és Ráts Vármegyékben vagyon víz tárgyai tudományokban a’ közönségre elhatott tapasztalásnak közép pontja, mellyból kétségen kivé! több illyett hasznos sót szükséges igyekezetnek bctsűlése az egész Országra elfog sugározni. • F.z ama' nagy' jnorálisi haszon az il- Jyen physikai munkákból. Rendszabások. A* Sárvizi Társaság jegyző könyvéből. Hazánknak T. Tolna, Fehér, és Veszprém Vármegyéiben fekvő Sárrétének neve alatt üsmeretcs posvány ság sok áldozatokkal, nagy köl, tséggel, temérdek munkával, tudományos ügyességgel, és minden akadályokon győzedelmeskedő álhatatosságggal valóban kiszáritatott, úgy . bogy Országunk és Nemzetünk díszére 's azoknak, kik e'tárgyban fáradoztak , belső megnyugvásokra, a* köz jóra, és a* magányos birtokosok nagy hasznára lett befolyását ezen nagy munkának a* tapasztalás már is eléggé bebizonyítottál'de hogy ez állandóan nevelkedjen , a' fiinlartásra bizony os rendszabásnk az okos gazdálkodás törvénnyé szerint megkívántainak, ne hogy láttassák, mintha ezen iszony ú nehézségű Részlet Beszédes cikkéből A függő Lánchíd rajza nulmányait egyre szélesedő olvasótábor kísérte figyelemmel. A régi feljegyzések őrzik Trattnerék nyomdaalapítási és lapfenntartási törekvéseit. Trattnerék Bécsben indítottak nyomdaüzemet. Az adatok azt bizonyítják, hogy Trattner János Tamás, Mária Terézia udvari nyomdászaként működött. A Habsburg-birodalom több nagyobb városában volt Trattner-nyomda és könyvkereskedés. Pesti nyomdáját egyik rokona, Trattner Mátyás vezette 1813-ig. 1813-tól a nyomda Trattner Mátyás fia, ifj. Trattner János Tamás vezetése alatt állt. Korai halála miatt a nyomda vezetése ismét visszakerült Trattner Mátyáshoz, egészen 1827-ig. Ettől kezdve 1863-ig veje, Károlyi István lett a nyomda vezetője. A Tudományos Gyűjtemény szerkesztői a közölt anyagot három csoportba osztották. A csoportokat római számmal látták el. Az I. alatt értekezéseket, a II. alatt hazai és külföldi irodalmat ismertettek, a III. alatt pedig tudománybeli jelentéseket közöltek. Teret kaptak olyan cikkek is, amelyek adatokat szolgálnak a vízügyi történelmi kutatással foglalkozóknak. A gazdagság, amellyel ez a témakör képviselteti magát a füzetekben, lehetőséget ad a kutatóknak, hogy komoly segítséget találjanak a Tudományos Gyűjteményben megjelent vízügyi vonatkozású írásokban. Akár kiállításokon, akár tanulmányokban tárnak fel adatokat, a múlt gazdag és kimeríthetetlen birodalmából. Szép, szőke Balaton Az évfolyamok füzeteinek átlapozásakor feltűnő a sokrétűség. Vizekről, városokról, barlangokról, uradalmakról, utazásokról, rétekről, erdőkről, hidakról, víz alatti hajózásokról, egy magyarországi okleveles gyűjteményről, szőlőművelésről, jobbágyi járandóságokról, megyék ismertetéséről, népességről, gazdaságokról, Kőszeg védelméről, iskolai nevelésről, Paks leírásáról, a Jászokról, Alsó-Magyarország ércműveléséről, bányaművelésről, az urbariális legelőkről, malmokról, őszi vetésről, gőzmalmokról, kézművességről, végvárakról, Török Bálintról, egy tájszótárról találunk írásokat. Ezzel azonban még korántsem merítettük ki azt a felbecsülhetetlen gazdagságot, amely a Tudományos Gyűjteményt jellemzi. Néhány sorban megpróbáljuk bemutatni a Tudományos Gyűjtemény vízügyi vonatkozású írásait. A felsorolás korántsem teljes, de a vízügyi történeti kutatással foglalkozók megérezhetik, hogy olyan anyagról és gyűjteményről van szó, amely megérné az anyag teljes feltárását! A Tudományos Gyűjtemény első évfolyamának első számában jelent meg az a tanulmány, amely a Velencei-tóval foglalkozik. Ugyanebben az esztendőben, 1817-ben a Gyűjtemény harmadik füzetében a Balatonról olvashatunk tanulmányt. A szerző a következőket írja a Balatonról: ,,A Balaton vize közönségesen szép szőke; de megváltoztatja színét, nem csak midőn a szélvész felzavarja, és szörnyű habokat hány; hanem akkor is, midőn estve felé az említett okokból mintegy felháborodik, és forrni látszik; akkor kékes a színe, hasonlóképpen midőn égi háború közelít feléje; ezért a hajósok a Balaton komor, vagy nyájas tekintetéből a következő időjárást megjövendölik, és a szélvész, vagy égi háború fenyegetésit idején észreveszik." Az 1820 májusában a Duna kőhídjairól, a júniusi füzetben Lipócz fürdőjéről és környékéről, az 1824 februárjában a Balatonról és Tihanyról hoztak tanulmányokat a szerkesztők. Az 1825 de-52
