Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
kW riWe üp: 125 at. \:295‘С Reaktor hűtővíz/primer/ , kör. /43 000mVh/ t2:267°C R Reoktor G G Gözgenerátor T Gőzturbina EG Elektromos gén. Hcs Hőcserélő Svt Spec, víztisztító VE Vízelőkészítő Bízt. hűtővíz ■■ 4600 mi/h €> “p-khot; ti:25Q°C sótolan víz 120m3/h GÖz/szekunder/ kör /26B0 t/h telített gőz/ kdb Hcs* , ti:223°C-нч-шif*2...26eC;üp‘2ot. ' —4^4 S>7 Kondenzótor hűtő,, viz/tercier/ kör /őe.űOOmVh/ Sr.-e-Egy reaktor-blokk vizgadálkodási vázlata Techn. hűtővíz ■ 24-00mVh 010=3,001. Az erőmű indító és egyéb segéderőgépei jelentős szénhidrogén üzemanyagot igényelnek. Az elcsurgó olaj kinyerése a vízből szintén megoldott. Az erőmű vízszennyezései között második helyen kell említeni a hőszennyezést. A reaktor hője által termelt gőz csak telített gőz. Ez azt jelenti, hogy a termelt villamos energia fajlagos gőzigénye 1,5—1,6-szerese a korszerű kazánok által termelt gőz esetén jelentkező igénynek. A kondenzátorok fajlagos hűtővízigénye is — ami friss Duna-vízzel történik — 1,5—1,6-szerese a szénvagy olajerőművekének. Az 1760 MW-os atomerőműből így a hűtővízzel távozó hőmennyiség (0,76 Tcal/h) 884 MW. 3760 MW-os teljesítmény esetén pedig 1884 MW hőáram távozik a Dunába. A PA VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK ÉS VÍZSZENNYEZÉSEINEK VÁRHATÓ HATÄSA A VÍZI KÖRNYEZETRE A Paksi Aatomerőmű épülő 1760 MWe teljesítménye 106 m3/s Duna-vizet igényel. A további tervezett fejlesztések (2000 ... 3000 MW) frissvíz-hűtése esetén a teljes vízigény 230 . .. 290 m3/s. Tehát a legkisebb Duna-vízhozamnak több mint felét igénybe veszi. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból1 a Duna-víz igénybevétele — megfelelő vízkivétel és -visszabocsátás esetén — nem kifogásolható. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a frissvíz-hűtéssel csökkenthető vízellátási beruházások költségcsökkenését (a hűtőtornyos eljárásnak 50—60%-a), továbbá az alacsonyabb vízhőmérséklet miatt elérhető teljesítménynövekedést (1000 MW-onként 60—70 MW). Így a tervezett 3760 MW kiépítésből átlagosan 225—260 MW teljesítmény a frissvíz-hűtés árán nyerhető meg. Természetesen az így jelentkező hőszennyezés (kb. 1900 MW) Dunára gyakorolt hatását igen alapos vizsgálatnak kell feltárnia. A vizek hőszennyezéseinek hatására vonatkozó OVH—NIM—OMFB közös kutatási program (1976—1979) keretében egyértelmű eredményt csak a fizikai, hidraulikai és geometriai paraméterek esetében sikerült elérni. Tehát a tulajdonképpeni kémiai és biológiai hatások vizsgálatának az alapfeltételeit határozta meg. Ezért jelenleg nyitott kérdés, hogy egy folyónál milyen hőmennyiség bocsátható be, jelentős károsodás nélkül. A vízre települt hőerőműveknél a hőszennyezés visszatartására létesítendő hűtőtornyok azonban továbbra sem vízforgatást céloznak, hanem csak utóhűtést. Így a frissvízzel elérhető erőműi teljesítménynövelés biztosított a hűtőtornyokkal a víz hőlépcsője pedig, ha nem is teljes mértékben, de csökkenthető. Az atomerőművek potenciálisan legsúlyosabb szennyezései a radioaktív anyagok. A használt vizekkel távozó radioaktív szennyezések normál üzemmenetnél olyan kismértékűek, hogy akár el is hanyagolhatóak. üzemzavaroknál a szennyezés jelentős lehet, de a szenynyezéseket visszatartó berendezések biztosítják, hogy a Dunát ne érje számottevő szennyezés. A legsúlyosabb radioaktív szennyezési lehetőség a hulladéktárolók, illetve a kiégett fűtőanyagtárolók hibájából származhat. Ezzel katasztrofális talajvízma jd Duna-szennyezés következhet be. Ilyen eset kizárása azzal biztosítható, hogy Pakson csakis ideiglenes hulladéktároló létesül. A végleges tárolót pedig hidrogeológiailag megfelelő, szivárgásbiztos régióba telepítik. Folyékony aktív hulladékot csak besűrítés (szilárdítás) után helyeznek tárolókba. Paks esetében ezeknek a feladatoknak a megoldása folyamatban van. Az újszerű feladatok megoldása a vízgazdálkodásban is igen alapos körültekintést igényel. Szükséges külön kiemelni a tervezők és kivitelezők jelenlegi felelősségét. Az erőmű indítása után viszont az üzemeltetőre hárul minden felelősség. Éppen ezért a megfelelő végeredmény biztosítására tökéletes együttműködésre van szükség, mind a tervező és a kivitelező, mind az üzemeltető, mind pedig a közreműködő hatóságok szakemberei között. Csakis így biztosítható, hogy az atomerőmű káros hatását kizárják. Dr. Kelemen László 3
