Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
DUNA-NAPA RÁDIÓBAN A Magyar Rádió 1980. október 13-án kora reggeltől késő estig a Dunával foglalkozott. A Kossuth Rádió hét, a Petőfi Rádió pedig öt és fél órás műsorban tájékoztatta a hallgatókat a Duna vízrajzáról, a hajózás érdekességeiről, a partok mentén élő népek szokásairól, a dunai fővárosok életéről és sok más, a folyóhoz kötődő eseményről. A sok helyszínes, jól szervezett és jól szerkesztett műsoróriást Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese indította a „Reggeli párbeszédében. A nap folyamán még további tíz alkalommal jelentkezett a Kossuth adó és négyszer a Petőfi adó dunai műsorral. A sok zenével, érdekes riportokkal, élő kapcsolásokkal fűszerezett műsor keretében többek között Wolfgang Boder, a Rajna-—Majna—Duna Rt. képviselője számolt be a Duna és az Északi-tenger kapcsolatát létrehozó csatorna építéséről, Linz város polgármestere pedig az osztrák Duna-szakasz életéről adott képet. A csehszlovák szakaszon folyó építési munkákról Elek Tibor, a pozsonyi Vízügyi Kutató Intézet munkatársa adott áttekintést. A magyar Duna-szakaszról ismert hazai szakemberek szóltak, felvillantva a jövő terveit, gondjait, lehetőségeit. A Dunához kötődő muzsikával tarkított adásban riport hangzott el a belgrádi kikötő vezérigazgatójával, az újvidéki Duna—Tisza—Duna Társaság főmérnökével és a tulceai városi tanács elnökével, de hallhattunk az izmaili szovjet kikötőben folyó munkáról és a delta-vidék életéről is. A Duna hajózási kérdéseiről Dr. Fekete György, a Dunabizottság tanácsosa adott hangulatos áttekintést. A folyóval kapcsolatos jogi témákról Dr. Brihács János egyetemi tanár nyilatkozott. Érdekes beszélgetést folytattak a rádió riporterei a MAHART és az OVH ügyeletén, betekintést engedve az ügyeletek mindennapos életébe. A Kék Duna Keringő dallamát többször megszólaltató egész napos műsor jól szemléltette, hogy a Duna nyolc országot közvetlenül, de összefüggéseiben egész Európát érintő nemzetközi folyó. A partjai mentén élő népek társadalmi-gazdasági helyzetét, fejlődését a Duna alapvetően befolyásolja. A 2900 km hosszú folyó a Földön — hosszúságát tekintve — sorrendben csupán a 20. helyet foglalja el, Európában azonban a Volga után a második. Vízgyűjtő területe (817 ezer km2) a kontinens 8%-ára terjed ki. Innen gyűjti vizét, hogy ellássa a partjain települt városok lakosságát, iparát és mezőgazdaságát. A Duna jelentős hajózási útvonalat is biztosít, és soha ki nem merülő természetes vízenergia-készletével — évente kereken 44 milliárd kWh elméleti energiával — szolgálhatja nyolc ország gazdaságát. A folyó egy-egy országon belüli hasznosítása, a hajózásra, energiatermelésre, vízellátásra, öntözésre, üdülésre és vízi sportolásra alkalmassá tétele, vízminőségének megőrzése és javítása, valamint az árvízkárok hatékony elhárítása csak a Duna teljes egészére vonatkozó átfogó terv alapján, kölcsönös egyeztetések útján, az érintett országok közös munkájával valósulhat meg. A riportokból is megállapítható volt, hogy a Duna komplex hasznosítása olyan horderejű — több évtizedre terjedő — feladat, amelynek megoldása Európa nagy részének gazdaságföldrajzi változását jelenti. A komplex hasznosítás hosszú távú előrelátást követel valamennyi érintett országtól. A Duna vízgyűjtőjén 1975. évi adatok szerint 71 millió lakos él. Számuk az összekötő csatornák kiépítése után — az érdekeltségi terület növekedésével — 240—250 millió főre emelkedik. A Duna csatornázása, az egyidejűleg több célt szolgáló vízlépcsők építése nemcsak az egyes országok, hanem a vízgyűjtő egészét tekintve is fontos feladat. A hasznosításban való előrelépést a jövő iparpolitikája is sürgeti. Az ipar növekvő vízigénye, a víztisztítás egyre inkább komplex megoldásokat, nemzetközi együttműködést követel meg. Már ma is, de a jövőben egyre inkább iparosítási szempontból csak azok a területek lehetnek versenyképesek, amelyek egyfelől vízzel rendelkeznek, másfelől a termeléshez szükséges tömegárukhoz vízi szállítás útján juthatnak. Hallhattuk, hogy a Duna—Majna— Rajna-csatorna építésével megvalósul a Sulinától Rotterdamig vezető, a Feketetengert és az Északi-tengert összekötő, mintegy 3500 km hosszú európai transzkontinentális vízi út. A Majna csatornázása 35 vízlépcső kiépítésével 1971-ben befejeződött. Elkészült az összekötő csatorna (Európa Kanal) Bamberg— Nürnberg közötti szakasza, és így 1972 óta Nürnberg az Atlanti-óceánnal közvetlen kapcsolatot tartó kikötőváros. A tervek szerint 1985-ig elkészül a Nürnberg—Kelheim közötti csatornaszakasz, és befejeződik a Duna Kelheim alatti német szakaszának a csatornázása is. A 300 km hosszú osztrák Duna-szakasz hasznosítására tervezett 12 vízlépcső közül 7 már megépült. A Melk térségében létesülő vízlépcső építését 1978-ban megkezdték. Három évenként egy-egy vízlépcső átadásával az osztrák szakasz teljes csatornázását 1993-ig befejezik. A Duna—Rajna—Majna-csatorna, valamint a Duna teljes csatornázása révén olyan transzkontinentális vízi út jön létre, amely lehetőséget teremt a nagy tömegű és olcsó áruszállítás számára, elősegíti az érintett országok termelési szerkezetének előnyös változását és ezzel a gazdasági növekedés gyorsulását. A nyilatkozatok kitértek arra is, hogy a Duna forrásától* a torkolatig terjedő szakasz 678 m-es szintkülönbségéből a tervezett 26 és a már megépült 21 vízerőmű 360 m esést hasznosít. Ez az arány — figyelemmel a folyó beágyazott jellegére, valamint a parti laksűrűségre — igen kedvezőnek mondható. 1979 végéig a gazdaságosan hasznosítható 8000 MW összteljesítményű dunai vízerőkészletből 3700 MW kapacitás épült ki. A gazdaságosan termelhető évi 44 milliárd kWh összes elméleti energiáiból a már megépült erőművek 1979-ben 20 milliárd kWh-t (47%) termeltek. A Duna energetikai hasznosítása az utóbbi években meggyorsult. A felső szakaszon folyamatosan halad a kiépítés, a középső és az alsó szakaszon pedig — kormányközi megállapodások alapján — több vízlépcső építéséhez kezdtek hozzá. Többen felvetették, hogy a növekvő ütemű iparosodás, az urbanizáció és a mezőgazdasági fejlődés következtében erőteljesen nő a vízfelhasználás. így a vízigény kielégítése egyre inkább csak tervszerű tározással, illetőleg a Duna csatornázása kapcsán létesülő vízlépcsők vízszintszabályozó képességének felhasználásával biztosítható. A Duna ipari és települési vonzása, a vízigények gyors ütemű növekedése miatt fokozódóan előtérbe kerül a vízminőség javításának és a vízkészlet nemzetközi megosztásának a kérdése is. A riportalanyok többsége nem csupán a feltett kérdésre válaszolt, hanem kitért egy-egy munka hatására, a Duna egészét érintő — rendszerint kedvező — következményére is. Az interjúk és beszámolók a Dunával való törődést, féltő gondoskodást, a közös munka szükségességét tükrözték, bizonyítva azt, hogy a Dunát nemcsak kihasználják, hanem szeretve becsülik is. A sokoldalú, gazdag műsor eredményét Rapcsányi László mikrofonja előtt Roska István külügyminiszter-helyettes, a nemeztközi Dunabizottság elnöke foglalta össze. Dr. Nagy László (* A folyót a Fekete Erdőben fakadó Brege és Briga patakok Donaueschingen előtti egyesülésétől kezdve nevezik Dunának. E pont és a 2850 km-re levő torkolat szintkülönbsége 678 m.)
