Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
2. Holland drén termelőszövetkezet hozzálátott a vízrendezéshez. Az ősi nevet viselő három patak, amely földjeiket érinti, sok boszszúságot okozott a hetye-ieknek. A Kódó, a Cinca és a Mágorta évente legalább nyolcvan-kilencven hektáron akadályozta meg a vetést. Persze a vizek okozta károk ennél nagyobb területen is jelentkeztek. Tudtam már évek óta, hogy alagcsöveznek itt Kemenesalján, de eddig valahogy nem kérdeztem rá: miért is vállalkoztak a vízrendezési munkákra. Miért vállalkoztak? S miért elsőként Van megye egyik legszebb tájegységén, Kemenesalján? — Röstellenénk is, ha elibénk kerültek volna ... — Tréfálkozás van Vajda Lajos hangjában, de azért csaknem komolyan gondolja az előbbi mondatot. A Berzsenyisták jó évtizede őrzik jó hírüket, nevüket a megyei termelőszövetkezetek között, az újra mindig nyitottak voltak, a kockázatot is merték Hódit a műanyag vállalni. Terméseredményeik önmagukért beszélnék. Az alagcsövezés újabb távlatokat nyit meg előttük, a költségek rövid idő alatt búsásan megtérülnek — ezt is elsőként ismerték föl a környéken. 1974- ben úgy döntöttek, hogy —i megfelelő állami támogatással — megkezdik a szántók víztelenítését. Először a szántóterületek felszíni vízelvezetését, az úthálózat kiépítését és a táblásítást tervezték meg. (A Keszthelyi Termelésfejlesztési Intézet és a Hegyhát—Kemenesaljái Vízrendezési Társulat közreműködésével.) Ezek után következett a felszín alatti vízrendezés és az alagcsövezési munkálat. Ezt a feladatot a Kemenesaljái Vízrendezési Társulat és az őrségi Vízrendezési Társulat végezte. A tervezett alagcsövezett terület — a téesz szántóinak harminc százaléka — 782 hektár. A munkák végső összege: 19 millió 230 ezer forint. Odafönn a Kis-Somló pincéi között csak egyetlen termelőszövetkezet jövendőjét latolgattuk. De vajon mit ad az alagcsövezés sok-sok más téesz-nek, gazdaságnak, mit ad az ország mezőgazdaságának? Egyáltalán: hol tartunk most az alagcsövezésben? Ezekkel a kérdésekkel már Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatalban kerestem meg Lukátsi Gézánét, a vízrendezési osztály csoportvezetőjét. — Kezdetként rövid történelmi áttekintésre kérem . . . Mikor és hol kezdődött Magyarországon az alagcsövezés? —• Én inkább a talajcsövezés szót használom. Az alagcsövezés régiesebb kifejezés, a talajcsövezés korszerűbb . . . De hát, ami a lényeget illeti, az első talajcsövezést még a múlt században végezték, 1852-ben. A Vas megyei Szentlőrinc község nevét kell itt megjegyeznünk. 1878-ig nyolcszázötven hektárt talajcsöveztek. A munkálatok akkor nyertek igazi lendületet, amikor 1879- ben megalakult a Kultúrmérnöki Hivatal, az OVH őse. Mint oly sokszor, Kvassay Jenőre kell emlékeznünk itt is. Ő végeztette a talajcsövezést — állami támogatás akkor még szóba sem jöhetett. 1918-ig komoly haladást értek el: a talajcsövezett terület nagysága 26 500 hektárra nőtt. Főleg a mai Szlovákia területén végezték a munkákat. 1918 és 1960 között gyakorlatilag nem volt talajcsövezés. A változás esztendeje 1961. Kormányrendeletek teremtettek gazdasági alapot a komplex meliorációhoz. — Tehát újra indulhatott a talajcsövezés? — Igen, méghozzá Nyugat-Magyarországon, ahol annak idején az első lépéseket tették. De hát nem volt könynyű az indulás. Nem volt nagyüzemi tapasztalat a talajcsövezésben, nem volt jó drénező gép, nem volt elég alagcső. A pénz is hiányzott sokszor. No és a drénezési eljárást is ki kellett dolgozni. Erre a feladatra az OVH, a VIZITERV, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem közösen vállalkozott. Három esztendő alatt alakult ki a jelenlegi nagyüzemi eljárás: a kombinált talajcsövezés. — Miért éppen Nyugat-Magyarországra esett a választás? — Az itteni talajok kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságaikról ismertek. Itt elsősorban kisbirtokok voltak, sokfelé bakhátas művelés folyt. A téeszek alapítása után nem volt meg a vízrendezés, nem lehetett munkagéppel a talajra menni. Ezen a tájon az elvándorlással is számolni kellett. Politikai kérdés is volt a vízrendezés — lesz-e kenyér vagy sem? 1962-ben Vas és Zala megye párt- és tanácsi végrehajtó bizottságai előterjesztést készítettek a párt- és kormányszerveknek: miként lehetne megjavítani Őrség, Hetés, Göcsej rossz adottságú talaját. Az OVH meghívta a Nyugatdunántúli VIZIG-et, hogy generáltervezőként készítse el a vízrendezési tervet. 1963- ban megkezdődött a talajcsövezés Vas és Zala megyében. A nyolc bemutató 21
