Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 7-8. szám
ben vett fokozását, anyagi és erkölcsi értékítéletünk fejlesztését. Ez szükségszerűen együtt jár a szocialista demokrácia fejlesztésével csakúgy, mint az anyagi és erkölcsi javak értékén mért elosztásának korszerűsítésével. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése, az élet- és munkakörülmények javítása megköveteli, hogy — szűkös anyagi helyzetünk ellenére — továbbra is jelentős összegeket fordítsunk beruházásokra, fejlesztésekre. A vízgazdálkodás, mint termelő infrastruktúra a társadalmi termelés elválaszthatatlan része, azzal együtt kell fejlődnie. Jól kell értelmeznünk, hogy a beruházási lehetőségek korlátái nem jelentik a fejlődési lehetőségek egyidejű szűkülését, de serkentik az eddigi módszerek megváltoztatását. Jobban kell kamatoztatni anyagi és szellemi erőforrásainkat egyaránt. A társadalmi—gazdasági célok, valamint a rendelkezésre álló anyagi eszközök és beruházási kapacitások között is jobb összhangot kell tudnunk teremteni. A vízgazdálkodási beruházásoknál is fokozottabban kell érvényesíteni a sorolást és súlypontozást. Az ágazati célok és lehetőségek, valamint a területi igények és érdekek eddigieknél jobb összehangolása érdekében tovább kell fejleszteni Főhatóságunk és a tanácsok, valamint más népgazdasági ágak együttes tervező munkáját." A munkaerőgazdálkodás fejlesztésére vonatkozóan elmondotta: ,,Az előttünk álló feladatok megoldásának fontos feltétele a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb felhasználása. A bér- és jövedelempolitika eszközrendszerét a jövőben fokozottabban kell felhasználni a munkatermelékenység növelésére és a munkafegyelem szilárdítására. Különös figyelemét keil fordítani a munka szerinti elosztás elvének erősítésére az ágazat bérfelhasználásánál és bérezési gyakorlatánál. A célok csak alapvető szemléleti változás útján valósíthatók meg. Ennek érdekében elő kell segíteni a progresszív és jól orientáló belső érdekeltségi rendszerek kialakítását és ilyen célra lehet és kell felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket is. Tovább kell fejleszteni a munka- és üzemszervezés eddigi eredményeit. A szociális ellátás fejlesztésében azokat a juttatásokat kell előtérbe helyezni, amelyek a nehéz, bonyolult és a szabadtéri munkahelyeken dolgozók munkafeltételeit és ezáltal közérzetüket és teljesítményüket javítják, a munkásszállásokon elhelyezettek, továbbá sokgyermekes családok, családalapító fiatalok és a nők helyzetét jobbítják. Feladataink végrehajtásában, a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erőforrások hatékony felhasználásában fontos szerepe van a kutatásnak és műszaki fejlesztésnek. A kutató—fejlesztő munkát célratörőbbé, a kutatók és a termelőüzemek együttműködését közvetlenebbé, hasznosabbá kell tenni, elősegítve ezzel is az eredmények gyorsabb gyakorlati hasznosítását, feladataink megoldásában való aktív közreműködését. A tudományos kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat tovább kell szelektálni, sorolni. Támogatni elsősorban a jelentős tevékenységeket segítő célokat kell, mint pl. a gépesítés, a technológiafejlesztés, tipizálás, ipari előregyártás, munka- és üzemszervezés, vízkészlet kímélet és a vízkárelhárítások megoldásában. Előtérbe kerül a vízigényszabályozás műszaki, jogi és közgazdasági rendszerének kidolgozása és széles körű érvényesítése.” VI. ötéves tervünk előkészítő munkálataival kapcsolatban — többek között — elmondta: „VI. ötéves tervünk: a hatékonyság javításának, a minőség fejlesztésének, az intenzív szakaszra való áttérésnek, a szorgosabb munka követelményének jegyét viseli. Célkitűzéseink meghatározásánál a reális, területileg is indokolt társadalmi—gazdasági szükségleteket és igényeket szabad figyelembe venni, gondosan biztosítva az igények és népgazdasági lehetőségék összehangolását. — A VI. ötéves tervidőszakban is súlyponti feladatunk a települések vízellátásának, csatornázásának és szennyvíztisztításának fejlesztése. A társadalmi vagyon gyarapodásával növekvő kockázat megköveteli, hogy a klasszikus vízkárelhárítási feladatainkat is rangjukon tartva kezeljük, védelmi rendszerünket folyamatosan fejlesszük. — Végül figyelembe kell venni, hogy a vízigények és vízkészletek területi és időbeni egyensúlyát egyre több helyen csak a regionális, nagytérségi víztermelő—elosztó rendszerek fejlesztése révén lehet megteremteni. VI. ötéves tervünket feszített, de reális célkitűzésekkel kell kialakítanunk, érvényesítve benne korszakunk kiemelt tennivalóit. A társadalmi—gazdasági igények egyre nagyobb követelményeket támasztanak ágazatunkkal szemben. A jogos igények és elvárások elől nem kívánunk és nem is lehet kitérni. Ahhoz azonban, hogy a nehezebbé vált külső és belső körülmények között a népgazdaság, a társadalom által ágazatunkkal szemben támasztott követelményeknek eleget tehessünk, központi és térségi feladatsorolásokat kell eszközölni; súlypontokat képezni és szervezettebben, hatékonyabban -kell dolgozni. Lényegesen több önállóságra, felelősségvállalásra, több érett kezdeményezésre van szükség minden területen. Következetes, szívós munka, fegyelem, igényesség, rend, korszerűség, takarékosság, szervezettség, informáltság szolgálhatja leginkább a hatékonyabban dolgozni akarásunkat. Munkánk minden területén, az irányításban, a végrehajtásban, az ellenőrzésben, a műszaki, közgazdasági és jogi tevékenységben egyaránt nagyobb fegyelemmel, nagyobb hatékonysággal kell munkánkat végezni és reális tartalékaink feltárásával, mindnyájunk szilárd helytállásával és eszköztárunk okos hasznosításával ágazatunk teljesíteni fogja feladatait." A tanácskozáson felszólalt Bonifert Adóm, az MSZMP KB. IMKO osztályvezető-helyettese, aki elismeréssel -szólt az ágazat ötéves tevékenységéről, majd a VI. ötéves terv tervezésével kapcsolatban mondott értékes gondolatokat. Kiemelte egyebek -között, mennyire fontos a gazdálkodásban a tervezési magatartás, az alapfolyamatok világos tervezése, a programszerű tervezés. A vízügyi ágazat tudja folytatni a megkezdett beruházási ütemet, feltételei adottak az eredményes jó munkához. Az országos tanácskozáson a vitában felszólalt dr. Alföldi László az OVH főosztályvezetője, Bendicsek József a Veszprém megyei Víz és Csatorna Vállalat igazgatója, Nagy István a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Abrahám Margit az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság főosztályvezetője, Áll Lajos az OVH főosztályvezetője, Rózsavölgyi Imre a DRW igazgatója, Szabó Iván a VIZÉP szb-titkára, Nagy Lajos a VÍZGÉP igazgatója és Jakus Vendel az OVIBER vezérigazgatója. D. L. Magyar — szovjet vízügyi tárgyalások Kiev volt a színhelye június 4—6 között a magyar—szovjet határvizi kormánymeghatalmazottak 30. ülésszakának. A tárgyalásokon a -magygar küldöttséget dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a szovjet küldöttséget Nyikolaj Andrejevics Garkusa, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság meliorációs és vízgazdálkodási minisztere vezette. A jubileumi ülésszakot Ny. A. Garkusa nyitotta meg, aki megemlékezett a magyar—szovjet vízügyi kapcsolatok eredményes három évtizedéről. A tanácskozáson megállapították, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak határmenti körzetében eredményesen végrehajtották az árvízvédelmi és vízépítési feladatokat. A határfolyók vízminősége továbbra is kifogástalan, a kémiai és biológiai mutatók szerint I. osztályú tiszta víz. A két ország vízügyi szervei rendszeresen közük egymással a Tisza vízgyűjtőjéről a hidrometeorológiai adatokat is. A tanácskozáson eredeményesnek ítélték a belvizes területek talajcsövezéséről, a vízellátásról és csatornázásról korábban folytatott műszaki— tudományos tapasztalatcseréket. A határvízi együttműködés keretében gyümölcsöző a kapcsolat a nyíregyházi Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a Kárpáton-túli terület ungvári vízügyi igazgatósága között. A két vízügyi szerv szocialista brigádjai szoros együttműködést alakítottak ki és teljesítették munkaverseny-felajánlásaikat a vízügyi együttműködés 30. évfordulója tiszteletére. A kievi tanácskozáson megállapították, hogy jó ütemben halad egy új, a jelenleginél korszerűbb határvízi egyezmény kidolgozása. A jubileumi ülésszakon résztvevő magyar küldöttség vezetőjét, dr. Gergely Istvánt fogadta Jurij Afanaszievics Kolomijec, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság miniszterelnök-helyettese. 3
