Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

váló műépítészekkel (kidolgoztatják egy sugárút tervét, amely nyílegyenesen át­vág a zsúfolt, öreg Pesten. 1876-ra megépítették a csaknem két és fél ki­lométer hosszú Sugár utat, a mai Nép­­köztársaság útját. A paloták és a villák sorát középületek szakították meg. Ki ne ismerné az Operaházat, a Képző­­művészeti Főiskolát vagy a MÁV szék­házát? A Sugár út megépült, s nemcsak pa­lotáival, de képzőművészeti, iparművé­szeti alkotásaival is emelte hírünket a világban. A tervezők arra is gondol­tak, hogy az udvarok, a lépcsőházak is részesedjenek a szépségből. A freskók, a kapu-, és lépcsőháztartó szobrok mel­lé így kerültek oda az udvari díszku­tak. Háborúk s egyéb pusztítások után ma is harminc díszkúttal büszkélkedhet a Népköztársaság útja. Pontosabban fo­galmazva: büszkélkedhetne, ha komo­lyan venné a múlt évszázadból örökölt kincset... Vízhordó asszony KUTAK kút nem ad vizet, mint ahogy a Nép­­köztársaság útján áHó díszkutak álta­lában nem adnak. Nem kötötték rá őket a hálózatra. A magyarázatért a múlt századba kell visszamenni. Pest városában a víz­vezetékcsövek lefektetését 1868-ban kezdték meg. 1870-ben már a lakosság egyötödét hálózati ivóvízzel látták el. Kutakra egyre kevésbé volt szükség, s az épülő házakat sorra 'bekötötték a hálózatba. így a Népköztársaság útján is a modernizálás törvényei szerint jár­tak el. A díszkutak — miként nevük­ben is jelzik — díszítő feladatot láttak el. Dehát mivé lett mára ez a díszítő szándék? A hatos számú házban, úgy ahogy még épségben maradt a dísz­kőt. Palmettás oldalú káváját nem tör-Népköztársaság útja 16. Értékeinkről nemegyszer magunk sem tudunk. Néhány esztendeje multat 'búvárló helytörténészek hívták föl a figyelmemet: nézzek be a budapesti bérházak kapu­­aljába. Nézzek be — s utána tekintsek föl a mennyezetre... Olyan festőink alkotásaival talál'kozhatom, mint Lotz Károly, Than Mór vagy Székely Berta­lan. Képaukción, műkereskedésben egy­­egy festmény ükért százezreket elkérnek — s megadnak —, közkincsnek szánt műveikről pedig tudomást sem veszünk. A budapesti házakat díszítő freskóik, falfestményeik ismeretlenek előttünk. Holott csak a fejünket kellene meg­emelni ... Egy úton harminc S amikor csak magunk elé kell pillan­tani? Amikor két—három hónapja találkoz­tam Rajna György helytörténésszel, egy eleddig rejtett kincsestár nyílott meg előttem. Az elém tett listából 'kide­rült, hogy a magyar fővárosban több száz udvari díszkút található. Közülük kétszázharmincat lerajzolt, lefényképe­zett, kartotékozott Rajna György. Ezek a díszkutak jószerével az orrunk előtt vannak, lakóházunk, kedvelt für­dőnk földszintjén, gyermekünk óvodájá­nak, iskolájának udvarán — s mégis al ig-alig méltatjuk figyelemre őket. Vagy ha igen, abban sincs sóik -köszö­net ... Jómagam mindenesetre megfogad­tam a magánszorgalmú kutató intel­mét, s afféle kútnéző, kútfelfedező kör­útra indultam. A Népköztársaság útját választottam. A főváros talán legszebb útvonala ez, Budapest megújulásának jelképe. Jó évszázada annak, hogy elhatározták: ki­Kormos tűzfal, hámló vakolat, igazi rozsdatemető. így kezdődik legszebb út­vonalunk? Hiszen ez még csak az ötös számú ház. És tizenöt méterre vagyunk a jótékonyan takaró tölgykaputól. Honnan kerültek ide a vasrácsok, a rozsdás dróttekercsek, az esőcsatorna­maradványok, a dróthálók? MÉH-raktár lenne itt? Kérdem is az első emebert, aki az utamba akad. Háziasszony, bevásárló­szatyor húzza a karját. — Ócskástefep. . . .? — ingatja a fe­jét. — Arról nem tudok . .. — De itt hátul az udvarban ... — Nem szoktam az udvarba járni! — Ötödik éve lakik a házban. — A szobrot látta már? Gyanakodva pislog felém, mit aka­rok tőle? Miféle szoborról faggatom? Végül kiböki: — Csináltasson rendet a tanács! Vagy a HKI. Az a dolguk! Persze, tudom én, a lakók nem vál­lalhatják a sebhelyes tűzfal előtt áll­dogáló vízhordó asszony karbantartá­sát — ahhoz szakember szükségelte­tik. Háromméteres fémszo'bor, dom­borított horganyból. Mester kezét igény­li. De talán el lehetne takarítani lába elől a roncstelepet, s hallottam már olyasmiit is, hogy ,,a lakóközösség ösz­­szefogása", vagy „Tiszta udvar, rendes ház akció . .." A vízhordó asszony, aki a ház má­soktól irigyelt műértáke lehetne, áll né­mán, kopottan, a rozsdatemetőben ma­ga is roncs-sorsra ítélve. Tán múzeumba... Átellenben: Népköztársaság útja 6. Zárt udvar, tenyérnyi kék égbolt. Az épület neoreneszánsz stílusú — a dísz­kút eklektikus. A pincéből locsolócső kanyarog elő. Nyilván ezzel mossák az udvart. A dísz-Népköztársaság útja 5. Alsó rész 26 Népköztársaság útja 5. Felső rész

Next

/
Thumbnails
Contents