Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

beruházással vagy a technológia megváltoztatásával kívánja megszün­tetni. A bírságolásnak nem a bünte­tés a tulajdonképpeni célja. Rávilágít erre a jogszabály egy másik rendelkezése is, amely az esetre vonatkozik, amikor a vízügyi hatóság határozatban — megfelelő határidő kitűzésével — kötelezi az üzemet a káros vízszennyezés meg­szüntetésére. Ilyenkor a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően a vízügyi hatóság alkalmazza ugyan a progresszív szorzót, de eltekinthet a bírság alapösszegén felüli, tehát a progresszivitással emelt bírságrész behajtásától. Az üzem azonban ezt az összeget köteles elkülönítve kezel­ni, és kizárólag a vízügyi hatóság ál­tal megállapított kötelezettségének teljesítésére használhatja fel. A ren­deltetésszerű felhasználás garanciája a hatóságnak az a joga, hogy a ha­tározattal szembeni mulasztás esetén bármikor elrendelheti az elkülönítve kezelt összeg befizetését. Az ismer­tetett rendelkezés célja egyértelmű: a vízügyi hatóság ne vonja el az üzemtől azokat az anyagi eszközöket, amelyeket a hatósági határozat vég­rehajtására lehetne és kell fordítani. A jogszabály még egy esetet sza­bályoz, amikor el lehet tekinteni a progresszív szorzó alkalmazásától. Ha ugyanis a progresszív bírság az üzem gazdasági alapját veszélyezteti, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke — egyedi elbírálás alapján — mellőz­heti a progresszivitás érvényre jut­tatását. A bírság ily módon való csökkentésére azonban csupán egé­szen kivételes esetben kerül sor. Mindezzel a gazdasági síkon is „újított” a jogszabály. Olyan hely­zeteket igyekszik létrehozni, amely­ben az üzemnek már nem „kifizető­dőbb” elhagyni a tisztítóberendezés megépítését. A szennyvízbírságból származó bevétel a vízminőségvédelem céljait szolgálja. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ebből az ősz­­szegből támogatást nyújthat egyes üzemeknek — saját anyagi eszközeik kiegészítéseképpen — vízminőségvé­delmi beruházásokhoz, több üzem közös tisztítóberendezésének meg­építéséhez vagy települési szintű koordináció keretében megvalósuló vízminőség-védelmi beruházásokhoz. Érdemes-e évtizedeken keresztül fejleszteni egy jogszabályt, amely vé­gül is „csak” szankció? Pozitív feleletet adhatunk a kér­désre. Olyan nagy iparágak mint az acélipar, a cukoripar, már megol­dották problémáikat. Hatalmas lép­tekkel fejlődik a gyógyszeripar víz­védelmi rendszere is és maga a vegy­ipar is kilépett a súlyosan szennye­zők kategóriájából. A Borsodi Vegyi Kombinát például, amely már 25 milliós bírságot is fizetett egy év­ben, 1,2 milliárd forint értékű tisz­­tító-„gyánat” épített. A bírság tehát képes volt leküzdeni az üzem anyagi ellenérdekeltségét. Ugyanilyen jó például szolgál a Tiszai Vegyi Kom­binát: tízmilliós bírságok után több mint 100 millió forintért világszín­vonalú szennyvíztisztító berendezést létesített. Megépült a Gyulai Húskombinát tisztítóművé is, és mint bírságolt nem említhető többé a „Zalahús” za­laegerszegi üzeme sem. A hiányzó tisztítóberendezések pótlásában azonban még szá­mottevő az ipar lemaradása, és a termelési kapacitások bővülésé­nek dinamikája is lényegesen meg­haladja a vízminőségvédelmi beren­dezések létrehozásának ütemét. Sok településünknek nincs kom­munális tisztítóművé. Budapestnek is csak szerény eredményt sikerült elérnie. Miskolcon, Győrött és Sze­geden, valamint Pécsett most folyik a központi szennyvíztisztító telepek építése. Közép- és alsóbbszintű tele­püléseink alig rendelkeznek tisztító­művekkel. Jelentős szennyezést okoz­nak a mozgó „üzemek”: a hajók és az úszó munkagépek. A mezőgazda­ság élővizeink kiterjedt mértékű szennyezőjévé vált. A fokozott mű­trágya-felhasználás vizeink rohamos eutrofizálódását serkenti. Dr. Egerszegi Gyula Látogatás az új palackozó üzemben A Vízikutató és Fúró Vállalat buda­pesti, Őrmezei úti új palackozó üzemét december derekán meglátogatta dr. Gergely István államtitkár, az OVH el­nöke. Az üzemben dr. Pataki Nándor igazgató adott tájékoztatást a vállalat 1979. évi tevékenységéről, szólt az V. ötéves terv utolsó esztendejének tenni­valóiról és vázolta beszámolójában a VI. ötéves terv vállalati feladatait is. A VIKUV 1975-ben vette át a gyógy­vizek palackozását a Gyógyárú Értéke­sítő Vállalattól s itt az Őrmezei úton az 1978 decemberében készült el az új, modern NDK gépsorral üzemelő 55 mil­lió forintba kerülő palackozó üzem. A korábbi 3—4 millió palack helyett ma Dr. Gergely István beír a brigádnaplóba már 8—10 millió üveg ásványvizet, trau­­biszódát palackoznak itt évente. Az új üzemben a palackozás 1979 nyarán kez­dődött meg. A palackozó üzem meg­építése lehetőséget teremt arra is, hogy a hazai szükséglet kielégítése mellett a magyar gyógyvíz hírnevét és a hozzá fűződő hagyományokat külföldön is ér­tékesíteni tudja a VIKUV. Dr. Gergely István államtitkár megte­kintette az üzemrészt, elbeszélgetett az ott dolgozókkal, bejegyzést tett a bri­gádnaplókba, s elismeréssel szólt a lá­tottakról. Modern gépsor a palackozóban 22

Next

/
Thumbnails
Contents