Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
ÖZJÓÉRT Ortvay nem tartozott a szobatudósok fajtájához. Mint tanárember, minden vakációját kül- és belföldi tanulmányutakkal töltötte, gazdagította. Bejárta Németországot, Dániát, Hollandiát, Angliát, Franciaországot, Spanyolországot, Törökországot, Romániát, Európán kívül csak Egyiptomot és a Szentföldet látogatta meg. Jellemző tudományos alaposságára, hogy A magyarországi Duna-szigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai című munkájának megírásához először átibúvánkodta a vonatkozó okleveleket, kéziratos és nyomtatott térképeket. Márki Sándor szerint Bécs és Orsóvá között többször hajózott a Dunán: 1875-ben Orsovától a torkolatig, 1877- ben pedig Passautól a Bécsig terjedő szakaszt is bejárta. A Dunát Passautól a torkolatig 2300 kilométer hosszú vonalon saját tapasztalatai alapján figyelte meg. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy saját méréseket, helyszíneléseket végzett, tehát amit közölt, a szemtanú hitelességével és a tudós igényével ellenőrizte. A magyarországi szigetek számát 867- re tette, ezekből 667 „tértarta'ímának jegyzékét éspedig lemenő viszonyban csoportosítva” nyomtatásban is közölte. A kataszteri leg fel nem vett 200 apró szigetet csak területre becsülte fel. Az összes Duna-szigetek területéről ezt írta: „Ha ennél fogva a magyarországi Duna-szigeteket egy tömeggé egyesítenék ennek tértartaíma megfelelne 316 503 О myriaméternek vagyis 55 osztrák, illetőleg 57,68 □ mérföldnek.” Ez a terület felér egy középszerű magyar vármegye területével például Abaúj-Toma vármegye területével. Érdeklődésre tarthat számot azon megállapítása, hogy: ,,A szabálytalan idomú szigetek túlnyomóan egy bizonyos geographiai térre szorítkoznak s viszont a szabályos alapidomúak is egymáshoz csoportosulnak.” — A határokat is kijelöli: Dévény—Pozsony (melléklet): Pozsony—Gutor; Gutor—Medve, stb. Hosszan lehetne folytatni az idézeteket, amelyek napjainkban — talán már résziben vagy teljesen elveszítették tudományos értéküket. De ha egy tudományos eredményt nem saját korának — adottságainak — tükrében értékelünk, már eleve tévedünk ítéletünkben, és az oly divatos ,,up-to-date" csapdájába esünk. A Duna-szigeték problémájára 1880- ban visszatért — ez jellemzi leginkább vízügyi érdeklődését — „A magyarországi Duna-szigetek földirati csoportosulása és képződésük tényezői" című tanulmányában, amely szintén az MTA kiadásában jelent meg. Pozsony város története és Temes megye és Temesvár város története című munkáiban is igen sok értékes vízügyi vonatkozású adatot találhatunk. Pozsonyról szóló munkájában megtalálhatjuk a modern környezetvédelmi szempontokat is, hisz részletesen ír a város árkairól; a tisztaságról, közegészségügyi viszonyokról, stb. Munkáit olvasva felötlik a kérdés: két alapvető műve hihetetlen adathalmazának birtokában nem volna-e lehetséges a XIV. századi Magyarország vízrajzi térképét elkészíteni? Ez természetesen nem muzeológusi feladat. Olyan vízmérnökre gondoltunk, aki saját szakágán kívül jártas a történeti földrajzban — térképészetben — a geológiáiban és a történelemben. „Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig” című 1008 oldalas munkájában Ortvay 6700 víz nevét gyűjtötte össze, Herodotostó! kezdve a XIII. század végéig. Adatainak kilenctized részét okiratokból vette. Álláspontja ez volt: „sokszor egy jelentéktelennek látszó okirat határjárása oly gazdag vízrajzi adatokban, hogy túltesz a régi krónikák egész ciklusán.” Az a törekvése, hogy a fellelt neveket vízrajzi topográfiai szempontból is „helyére tegye” csak részben járt sikerrel, de nem lebecsülendő az az eredmény, hogy a 6700 víz közül 3050 folyó- és 1050 állóvíznek a helyzetét „mégis megállapíthatta, sőt vármegyék szerint is meghatározta" — írja Márki Sándor. Úgy gondoljuk, itt lenne az ideje, hogy amit Ortvay elmulasztott, és amelynek hiányát maga is érezte, a modern tudomány teljes eszköztárának igénybevételével nemzedékünk pótolja! Egy ilyen atlasz nemcsak vízügyi, hanem általános művelődéstörténeti szempontból is hiányt pótolna. Ehhez a munkához Ortvay másik hatalmas munkája: „Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején", amelyet a Vatikáni Okirattár bizottság rendeletére a pápai tizedjegyzék alapján készített, felbecsülhetetlen forrásanyagokat tartalmaz, annak ellenére, hogy amint maga írja: „E térképeknek nem volt feladatuk a 'középkori folyórendszert reconstruálni...” Ha beleolvasunk művébe, rá kell jönnünk, hogy ebben az egyházinak szánt munkában olyan adatok vannak, amelyeket egy erre a feladatra alkalmas szakmabéli vízmérnök-geológus hasznosítani tudna. Igazolásul álljon itt egy idézet a váci püspökség határairól szóló fejezetből: „Nyugaton a verőczei patak s a Duna jelölték határait.. . míg éjszakkeleten a Zagyva jelölte csekély megszakítással a határvonalat le egészen a Zagyvának a Tiszába való beszakadásáig. Innentől fogva átlépte az Tiszát egészen a Berettyóig, melynek mentén délnyugatnak haladt a Körösig . . . majd a Körösön túl a Szárazvízeig húzódott, honnan erősen nyugotra haladva Hódmező-Vásárhely táján déli irányt vett, úgy érve el Szegedtől éjszakkeletre a Tiszát.” Ez csak egy találomra kiragadott példa. Úgy gondoljuk, ide illik a régi latin mondás: „Sapienti sat.” Dr. Pataki Zoltán KÜLFÖLDI HÍREK 50 éves a Szovjetunió Hidrometeorológiai Központja A Szovjetunió egységes hidrometeorológiai szolgálata 1930-ban kezdte meg működését. A fél évszázad alatt nemcsak az adatgyűjtésben és feldolgozásban, hanem módszertani és tudományos munkákban is jeletős eredményt ért el. A környezetvédelem ára! Az NSZK- ban az elkövetkező években a nemzeti jövedelem 1,5—1,8%-átkel'l 'környezetvédelemre fordítani (az USA-ban és Japánban ez 2—2,5%). A viszonylag mérsékelt költségigény annak köszönhető, hogy az NSZK-ban már több éve jelentős erőfeszítéseket tesznek a 'környezetvédelem terén. Ez a tény is bizonyítja, hogy a kellő időben megkezdett környezetvédelmi intézkedésekkel jelentős pénzösszegek takaríthatok meg. Spanyolországban, Barcelonában május 12—14 között „Vízhatlan szigetelés" tárgykörben nemzetközi kongresszust tartanak. Jugoszláviában, Ljubljanában szervezik az 5. Nemzetközi Kiállítást, amelynek témája: módszerek, berendezések és technikai eszközök az aktív környezetvédelem érdekében. Az első 5 éves terv és a vízerőmű építés félévszázados jubileuma a Szovjetunióban A szovjet vízerőmű-hasznosítás jelentős eredményeket ért el a nevezetes GOELRO tervtől napjainkig, amit a többszáz megépült vízi erőmű igazol; az átlagos vízenergia-termelés megközelíti az 500 PJ-t (150. 109 kWh-t), az öszszes energiatermelés közel 20%-át. • Rendkívüli eredmények Svédországban a szennyvizek tisztításánál. A környezetvédelem érdekében Svédországban nagy súlyt helyeznek a szennyvízelvezetésre és tisztításra. A lakosság mintegy 99%ának szennyvízét csatornák vezetik el, és 1978-ban az elvezetett szennyvizek 70%-át kémiai úton tisztították. Honolulu város szennyvizét a sziget mellett a tengeröbölbe vezetik. Megállapították, hogy e befogadó öböl vizének minőségét ez jelentősen nem befolyásolja, de problémát jelentenek a szennyvízben levő emberi eredetű vírusok. Megállapították, hogy a bevezetéstől 3 kilométerre még kimutathatók voltak az úgynevezett enterális vírusok, amelyek életképesebbek, mint a coki baktériumok. Dr. Szabó Ivánné VIZDOK * 25
