Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Kutak kutatója Az újpesti Duna-soron, a Magyar Vízügyi Múzeum gyűjteményei közül különös iratcsomót adtak a kezembe. Budapesti udvari kutak — ez a cím, s benn a dossziéban csaknem háromszáz fővárosi kút fényképe, rajza, élettörténete. Minden rajzhoz és fényképhez adatlap tartozik, amelyről leolvasható a kút mesterének neve, felállításának időpontja, s az alkotás jelenlegi állapota. — Sziszifuszi munka — jegyzem meg, s Fehér László a múzeum munkatársa egyetértőén bólint. Amit mond, tovább fokozza csodálkozásomat: Mindez egyetlen embernek köszönhető. Egyetlen magános gyűjtőnek . . . Tőle vásároltuk meg az anyagot. Mondhatnám úgy is, ezt a pótolhatatlan dokumentumot Az épület, ahol Rajna György lakik, műemlékház. 1844-ben építette Hild József. A legenda szerint a mai Engels téren e ház erkélyéről szólt Kossuth Lajos a pesti néphez .. . Történelmi vonatkozásban tetten érhető hát az ösztönzés: aki ilyen házban éli az életét, kedvet kaphat a múlt búvárlásához. A házigazda nem is tagadja, hogy a környezet ihletet ad szenvedélye gyakorlásához. — Gondolom a foglalkozása is . . . Szelíd mosoly nyugtázza a feltételezést. Nyilván nem először kísérleteznek Rajna Györgynél ezzel a gondolatmenettel — Polgári foglalkozásomnak semmi köze a műemlékekhez, no és természetesen a vízhez sem! — Valami csak elvezette hozzájuk ... A házigazda biccentett: — Szerettem fényképezni. Ezzel kezdődött ... És azzal folytatódott, hogy az édesapám egyszer figyelmeztetett. Azt mondta : a szél dolga hogy válogatás nélkül belekapjon mindenbe. Az ember válasszon magának témát — a szenvedély is csak akkor ér valamit, ha rendet, módszerességet viszünk bele. így történt, hogy az Országos Takarékpénztár osztályvezető-helyettes, aki kivette részét a bankállamosításból, az államkölcsönök szervezéséből, s hivatalos napi nyolc óráját a számok világában, íróasztalnál töltötte, kimért utat választott kedvtelésének. Ez az út a műemlékek és a vizék birodalmába vezetett. — Jártam az országot, jártam a Budapestet, bekukkantottam az öreg házak udvarába. Sok képem összegyűlt, nem várhattam tovább. Fölfektettem egy katasztert. Ahogy rendszerezem a fotókat, észreveszem, hogy több árvíztáblát iis megörökítettem ... Ha már így alakult, ennek a végére kell járni. Gyerünk az árvíztáblák nyomába! Az asztalra tesz egy vaskos kötetet. Tanulmányok Budapest múltjáról. Az egyik fejezetet Rajna György írta. A tanulmány címe: Arvíztáblák Budapesten. — Megírom itt: mi volt a legnagyobb élményem ... Sokáig úgy tudtam, a szakirodalom úgy tájékoztatott, hogy Budapest legrégibb árvíztáblája az 1700-as évék végéről való. Egyszer aztán, egy német nyelvű könyvben utalást találtam, miszerint a főváros egyik házában 1732-ben ehelyeztek egy árvíztáblát. Akkoriban az utcák német nevet viseltek, a számozás sem a mostani gyakorlat szerint ment. Időközben az utcák többször nevet cseréltek, átszámozták őket — valóságos utcanév-nyomozásba bonyolódtam . .. De megérte. Az ötödik kerületben, a mai Havas utca 4. szám alatt, az udvari falon rábukkantam a márványlapra. Megtisztítottam a portól, piszoktól, és lassan kibetűztem az 1732-es évszámot. Néhány esztendeje, amikor úgy érezte, hogy a táblagyűjtemény teljes, felkereste a vízügyi múzeumot. Egyéni gyűjtőnél elkallódhat az anyag, őrizzék ott is, ahol biztosan tovább adhatják az utókornak. — Akkor már én tudtam, hogy ez csak az első állomás. Sőt: már dolgoztam is a második feladaton. Bérházudvarok, pusztuló kulteléki kerték anynyi szépséget rejtették, amit nem kerülhettem el. Figyelni kellett rájuk . .. Jártamban-keltem ben rádöbbentem, hogy egy ismeretlen világot fedezhetek föl, hogy pusztulásra ítélt kincsekről hozhatok híradást. Azokról az udvari kutakról, amelyek egyaránt részéi történelmünknek és művészetörténetüniknek. — Nézzük eíébb a történelmet — kérem Rajna Györgyöt. — A források foglalása óta a víz szent dolog. Az ember védi és tiszteli. Történelmünkben az egyik kút Mátyás királyról beszél, a másik török hódoltság utáni időkről, a harmadik a virágzásnak indult Budapestről. Itt vannak a múlt századbéli fővárosi kutak. Az évszámokból a város fejlettségére, a városlakók életmódjára következtethetünk. Találok mondjuk egy udvari kutat, amelyet 1860 előtt állítottak. Máris tudom róla, hogy tényleges vízvételi hely volt, mert a kiegyezés előtti bérházakban nem volt vízvezeték ... A mai Népköztársaság útján sétálva viszont azt tudom, hogy az udvarokban rejtőző szép kutak dísz'kuta'knak épültek. Mert a Sugár út építésekor a házakba vízvezeték került. — És a művészettörténet? — A forrásokat, a kutakat a városok általában díszítették. Minden kútra jellemző a felépítése, a díszítése. A •kutak a művészeti irányzatok erejéről, hatósugaráról is beszélnek, ilyen szempontból is vizsgáltam őket.. . Művészeti múltunkra jellemző például, hogy román stílusú kutunk nincs, legalábbis nem maradt fenn. Két gótikus kutunk van: az egyik a budavári Hilton udvarában, a másik ennek ikerpárja a kiráiyi várkertben. A reneszánsz üzenetét hozza két olasz kútmásolat, mindkettő Budán, az első kerületben. Barokk egy másdiagos elhelyezésű kút az első kerületben, a Dísz tér 6. alatt. Ide már úgy hozták valahonnan. Évszáma 1744- es. Ami ezután következik: klasszicista, empire vagy copf stílusú. Hatott a szecesszió is... Itt-ott jelentkeznek a modern irányzatok. Például a tizennegyedik kerületben van egy nonfiguratív díszítési alkotás ... — A fényképek azt mutatják: sök a pusztuló, magára hagyott, haldokló diszkót ... Rajna György indulattal emeli meg a hangját: — Védetté kellene nyilvánítani őket! Sajnos, úgy állunk, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Van Országos Műemléki Felügyelőség, van műemléki osztály a Fővárosi Tanácson. Illetékest kellene találni. .. Mert ami megesik néha, az egészen elszomorító. Mást ne mondjak, néhány esztendeje, tatarozás közben, a New York palota udvaráról szőrén-szálán eltűnt a gyönyörű díszkút, amelyet Senyei Károly szobra díszített. Azóta sem tudja senki, hol lehet... És vannak még szomorú példáim . . . Tolvajokról, vandál rongálókról, lélektelen múlt-pusztítókról . — Most mivel foglalkozik —• Még negyven-ötven díszkút létezését sejtem. Megkeresem azokat is. A köztéri díszkutakat szintén gyűjteménybe vettem. Fotók, rajzok készültek róluk. .. — Ezeket a rajzokat mintha grafikusművész készítette volna ... —• A bankszakma mellett a grafikának is hodoltarp. —■ Támogatja valaki a munkáját — Pénzért ilyesmit nem lehet csinálni. Publikálok, a múzeum is honorál, a lehetőségekhez képest.. . Dehát nem ez a lényeg. Szeretnék még egy gyűjteményt összeállítani. Megörökíteni a vízügy nagy alakjainak szobrait, emlékoszlopait, emléktábláit. —■ Hány éves most kedves Rajna György — Hatvanhét. Kása Csaba 23 Rajna György
