Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

Tereprendezés emeleten automatikus műszerek, a víz­minőséget ellenőrzik. Meglepetésre az ajtót nyitva találjuk. A télex-gép előtt bukósisakos, gumi­csizmás férfi. Bemutatkozik: — Kovács Károly, postai dolgozó. A mérőállomás két nap óta nem szol­gáltat adatokat: kiküldték, keresse meg a hibát. A szerelő a csizmájára mutat: — Nézzék, reggel óta taposom a sa­rat. Mert a műszerrel semmi baj. . . Innen két kilométerre, az erdőben ta­láltam meg a hibát. Letépték a telex­vezetéket. — Letépték? — Irtásos terület: az egyik fa rádői­­hetett a vezetékre. Akik ott voltak, úgy gondolták, semmi szükség a huzalra. Levágták a százméteres darabot, és el­lopták. Széttárja a karját: —• Ilyen is van kérem! Hál’ istennek ritkán .. . Gyorsan tovább megyünk, igyek­szünk elfeledni a jelenetet. Bizonyára csak véletlen ... De azért figyelmeztető jel: a nagy munkák árnyékában, sok ember között mindig feltűnnek az Mindez együtt: 20 millió köbméter földmunka, 1,5 millió köbméter kő­munka, óO ezer köbméter műtárgymun­ka. Az előkészítő munkák állása: elké­szült egy ideiglenes bekötő út Kilitibői, befejezték az alvízi feltöltés egyharma­­dát. Irtják a tározótéren az erdőt, meg­indultak a tározótöltés előkészítő mun­kái. CSATOKNAK, ÖNTÖZÉS A szigetközi tájra változás vár. Óriási nyereséget könyvelhet el az ország: a Szigetközben megszűnik az árvízveszély. Sőt: Győr védelme is meg­oldódik. Elfelejthetjük a hajózási gon­dokat. És a károk? Mert minden jóban akad rossz is . . . A mellékágak, holtágak romantikájá­ból, varázsából — szerencsére — nem veszik el minden. Talán a különös szép­ségű növény- és állatvilág sem tűnik ei örökre. Nagy-nagy veszteségünk len­ne... Ami viszont a mezőgazdaságot ille­ti: a talajvízszint mindenesetre csök­ken. (Hiszen kevesebb víz jut az ősi Duna-mederbe.) Megnyugodva értesültem róla: a víz­­ügyisek jó előre gondoltak a téeszek, a gazdaságok megnyugtatására. És fon­tosságának megfelelően kezelték a kér­dést. A VITUKI máris kísérleteket végez: milyen módszerrel lehet visszafogni az erősebb talajvízszint-csökkenést. Az eredmények pedig biztatóak. Ami szintén fontos: a mezőgazdaság­ból élő lakosságot is tájékoztatták, mi­lyen lépéseket tesznek a károk elkerü­lésére. Gyűléseket, előadásokat tartot­tak a szigetközi falvakban, ahol el­mondták az igazságot. Csökken a talaj­vízszint, ám a csökkenést csatornákkal, öntözési lehetőségek megteremtésével ellensúlyozzák. Sőt: nyernek is a falvak, mert veze­tékes vízzel látják el őket. . . UTAZÄS A VÍZ ALATT Délutánra felszakadtak a felhők, ki­derült. Terepjáróba ültünk, s egy röpke víz alatti utazásra indultunk. Igen: „víz alatti”-ra, mert Rajka alatt, ahol az erdőben jártunk, néhány év múlva a fák koronájáig ér a víz. (Igaz, hol lesznek már akkor a fák?) Végigbukdácsoltunk a töltésen, el­hagytuk a sáros földet markoló erőgé­peket, az erdőirtó munkásokat, s Raj­ka alatt kijutottunk a Nagy-Duna part­jára. A gát mellett betonépítmény: ez is eltűnik majd. DVR—1 Mérőállomás. Az ügyeskedők... A napfény teheti, az erdőben tavaszi hangulatok kísérnek. A fák tövében hó­foltok helyett hóvirág, s mintha éledni kezdenének a magányos ösvények. A hepehupán billeg, rázkódik a terepjáró. — Errefelé tenger hullámzik majd. Nem furcsa? — Igen — mondja Jakus György. — Furcsa lesz . .. Eltűnődik — hallgatunk. —• Megszokjuk azt is! — szólal meg. — Mert annak az újnak is szépnek keil lennie! Később még hozzá teszi: — Ki bízna benne, ha nem mi? Kosa Csaba Csatornát kap a falu 24

Next

/
Thumbnails
Contents