Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
Tereprendezés emeleten automatikus műszerek, a vízminőséget ellenőrzik. Meglepetésre az ajtót nyitva találjuk. A télex-gép előtt bukósisakos, gumicsizmás férfi. Bemutatkozik: — Kovács Károly, postai dolgozó. A mérőállomás két nap óta nem szolgáltat adatokat: kiküldték, keresse meg a hibát. A szerelő a csizmájára mutat: — Nézzék, reggel óta taposom a sarat. Mert a műszerrel semmi baj. . . Innen két kilométerre, az erdőben találtam meg a hibát. Letépték a telexvezetéket. — Letépték? — Irtásos terület: az egyik fa rádőihetett a vezetékre. Akik ott voltak, úgy gondolták, semmi szükség a huzalra. Levágták a százméteres darabot, és ellopták. Széttárja a karját: —• Ilyen is van kérem! Hál’ istennek ritkán .. . Gyorsan tovább megyünk, igyekszünk elfeledni a jelenetet. Bizonyára csak véletlen ... De azért figyelmeztető jel: a nagy munkák árnyékában, sok ember között mindig feltűnnek az Mindez együtt: 20 millió köbméter földmunka, 1,5 millió köbméter kőmunka, óO ezer köbméter műtárgymunka. Az előkészítő munkák állása: elkészült egy ideiglenes bekötő út Kilitibői, befejezték az alvízi feltöltés egyharmadát. Irtják a tározótéren az erdőt, megindultak a tározótöltés előkészítő munkái. CSATOKNAK, ÖNTÖZÉS A szigetközi tájra változás vár. Óriási nyereséget könyvelhet el az ország: a Szigetközben megszűnik az árvízveszély. Sőt: Győr védelme is megoldódik. Elfelejthetjük a hajózási gondokat. És a károk? Mert minden jóban akad rossz is . . . A mellékágak, holtágak romantikájából, varázsából — szerencsére — nem veszik el minden. Talán a különös szépségű növény- és állatvilág sem tűnik ei örökre. Nagy-nagy veszteségünk lenne... Ami viszont a mezőgazdaságot illeti: a talajvízszint mindenesetre csökken. (Hiszen kevesebb víz jut az ősi Duna-mederbe.) Megnyugodva értesültem róla: a vízügyisek jó előre gondoltak a téeszek, a gazdaságok megnyugtatására. És fontosságának megfelelően kezelték a kérdést. A VITUKI máris kísérleteket végez: milyen módszerrel lehet visszafogni az erősebb talajvízszint-csökkenést. Az eredmények pedig biztatóak. Ami szintén fontos: a mezőgazdaságból élő lakosságot is tájékoztatták, milyen lépéseket tesznek a károk elkerülésére. Gyűléseket, előadásokat tartottak a szigetközi falvakban, ahol elmondták az igazságot. Csökken a talajvízszint, ám a csökkenést csatornákkal, öntözési lehetőségek megteremtésével ellensúlyozzák. Sőt: nyernek is a falvak, mert vezetékes vízzel látják el őket. . . UTAZÄS A VÍZ ALATT Délutánra felszakadtak a felhők, kiderült. Terepjáróba ültünk, s egy röpke víz alatti utazásra indultunk. Igen: „víz alatti”-ra, mert Rajka alatt, ahol az erdőben jártunk, néhány év múlva a fák koronájáig ér a víz. (Igaz, hol lesznek már akkor a fák?) Végigbukdácsoltunk a töltésen, elhagytuk a sáros földet markoló erőgépeket, az erdőirtó munkásokat, s Rajka alatt kijutottunk a Nagy-Duna partjára. A gát mellett betonépítmény: ez is eltűnik majd. DVR—1 Mérőállomás. Az ügyeskedők... A napfény teheti, az erdőben tavaszi hangulatok kísérnek. A fák tövében hófoltok helyett hóvirág, s mintha éledni kezdenének a magányos ösvények. A hepehupán billeg, rázkódik a terepjáró. — Errefelé tenger hullámzik majd. Nem furcsa? — Igen — mondja Jakus György. — Furcsa lesz . .. Eltűnődik — hallgatunk. —• Megszokjuk azt is! — szólal meg. — Mert annak az újnak is szépnek keil lennie! Később még hozzá teszi: — Ki bízna benne, ha nem mi? Kosa Csaba Csatornát kap a falu 24
