Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

hát gondosan ügyelünk arra, hogy lehetőleg senki, de a természet se károsodjék!

„Egészen más ilyen indoklás után végig gondolni Szigetköz jövőjét, mint elhallott vélemények hevenyészett megfogalmazásaiból."

— Mi, az új népgazdasági értékek létrejöttét készítjük elő, napjainkban. A tározótó teljes jobb parti töltését, a szivárgó csatornát műtárgyaival, összekötőtöltés, az olvízcsatorna főmunkáit, a régi meder biztosítását a mi igazgatóságunknak kell megépítenie. Ez húszrtiillió m3 földmunkát 1,5 millió m3 kőmunkát jelent.

„Kisebb földmozdítás a felszínen."

— Az egész erőmű megalkotása után pedig az üzemeltetés minden gondja igazgatóságunkra hárul. Egyszerre kell lássuk tehát a megváltozott Felső-Duna-szakaszt, benne a gabcikovo—nagymarosi erőművekkel, ugyanakkor ma még kis vízjárások idején a zátonyokkal nehezített hajóutat, amely holnap-holnapután nyolc dunai és hat Rajna menti ország vízi szállítását érin-KEREKASZTAL

Divatos kifejezés mostanában az úgynevezett kerekasztaf-beszélgetés, de lehet, hogy a megnevezés pillanatában a valóság változtat rajta, hiszen nem is kör alakú — négyszögletes — a kis asztalka, a sarkok pedig még nem elég simák. Egy intézmény megismertetéséhez elengedhetetlen a kötetlen beszélgetés, ahol néha az is elhangzik: azért ne bántsunk meg igaztalanig senkit; azaz vigyázzunk a személyeknek szánt szavakkal! A leírott mondás maradandó, az elmondott elszáll. Természetesen nem azt jelenti ez, hogy a kényesnek ítélt kérdések kihagyásával rögzítjük gondolatainkat, mert itt most nem kerülgeti senki a nehezebb témákat, nincs miért

Varga Miklós igazgató, Markó László főmérnök, Écsi Imre termelési igazgatóhelyettes a társam e beszélgetésben, amelyben az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság gondjait feszegetjük, rangsorolás nélkül érintve az égetőbb, vagy a felmerült, kevesebb gondot hozó kérdéseket „Mostanában vízügyi igazgatóságaink körében egyik sem örvendett olyan — népszerűségnek, mint az északdunántúli, de ez olykor nem válhat terhessé is?"

— Ha orra gondol ilyenkor az ember, hogy a legnagyobb vízügyi építkezés, beruházás a mi területünket érinti, akkor természetes, hogy sűrűbben látogatnak el hozzánk küldöttségek és újságírók is, és ennek nyilvánvalóan megvan a maga öröme. Viszont az is a népszerűségünk hírét visszhangozza; vajon mi történik a Szigetközben? Búcsú a Szigetköztől, sőt a szigetközi táj utolsó napjai „megrendítő megfogalmazósok is" napvilágot láttak, mogyorón verik a vészharangot, és nem ismerik a valóságot.

„Hallottam valami találó megjegyzést: akik nem is ismerték ezt a természeti szépségekben olyan gazdag, ősi vízi világot, azok híresztelnek róla legtöbbet. Így van ez?”

— Igen, itt bújkál az igazság. Mindig az igyekszik jó tájékozottságával kitűnni, aki felületesen ismeri a tényeket. Évek óta folynak a tudományos kísérletek: hogy őrizzük meg azt, amit a természet ránk hagyott oly módon, hogy közben a korszerű gazdálkodás törvénye szerint alapozzuk meg saját jövendőnket amelynek értelmében: energiát termelünk a legolcsóbb áron, biztonságossá tesszük a legnehezebb magyar Duna-szokaszon való hajózást, megszilárdítjuk fokozatosan árvízvédelmünket, létesülő új tározó tavunk mellett az emberek pihenését szolgáljuk és egész vízga zdá Ikodá su n ka t mega I a pozottabbá

tesszük.

— Hozzá kell tennünk, közben gondosan ügyelünk arra, hogy a természet minél kevésbé károsodjék!

— A természet rendjébe bizonyos értelemben korunk emberisége mindenütt beavatkozott. Céljaink az egész ország össztársadalmi érdekét szolgálják, ahogyan felsoroltam. A Szigetköz vízrendszerét, a régi Duna-ág ezután is táplálni fogja, hiszen az 5000 m3/sec árnál magasabb árhullámok éppen az erőműrendszer miatt itt vonulnak majd le, és minden évben feltöltik a vízerekkel átszőtt szigetközi világot.

Az utánpótlást pedig a szivárgó csatornák vize, illetve a tározóból leeresztett hozam biztosítja. Kísérleteink azt bizonyítják, körülbelül 50—90 centiméterrel száll alább és e között ingadozik majd a talajvízszint ami lehet, hogy bizonyos fafajoknak nem kedvez, nem elegendő, persze ez a hatás sem egy esztendő múltán jelentkezik. A termő területeken öntözésre kell berendezkedni. A Szigetközben élők napi vízigényét vízművek megépítésével oldjuk meg, téti, és ebben a gondolatrendszerben és cselekvési feladatteljesítésben védelmezzük Szigetközt is, hiszen az bizonyos, hogy nekünk kedvesebb, értékesebb, mint bárki másnak.

— Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy 460 km elsőrendű árvédelmi vonalat kell karbantartani. Az is igaz, hogy az ezredfordulóig elkészítettük a teljes tervdokumentációt, amely árvédelmi rendszerünk továbbfejlesztését tartalmazza. Mintegy 1000 km hoszszúságú a belvízcsatornák hossza, amelyeken 23 szivattyútelep üzemel, 60 m3/sec kapacitással. Durván 40 000 ha felületi öntözés ellátása többek között a feladatunk, és két teljes megyére, illetve másik két megyéből 18 községre terjed ki hatáskörünk vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás ellenőrzése körében, s ezek külön-külön és együtt jelentik számunkra a naponkénti gondokat és természetesen távlatok feladatait is.

„Különös, hogy a vízellátás ellentmondását az igazgatóság területén még eddig nem tették szóvá, pedig annak kettőssége legalább olyan szembeötlő, mint a nagy átalakítással bekövetkezhető változások. Bármilyen furcsa, mert most mintha saját magam ellen szólnék, de talán éppen ezzel védelmezem a híradós és újságírás hitelességét.”

— Valóban Komárom megyében a lakossági vízellátás az országos átlag színvonal rangsorában a megyei elsők között található, míg Győr-Sopron megye a legutolsók között kereshető. Komáromban a gyors ipari fejlődés szorította és serkentette az üzemeket, de

20