Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
Győri beszélgetés Megállítani vizeink szennyeződését... változása című munkájuk 10 ezer adat-Egyre nagyobb feladat hárul az ország minden területén azokra a vízügyi szakemberekre, akik a Vizek elszennyeződése ellen küzdenek. Győrött az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóságon Ábrahám Margittal, a Vízvédelmi Osztály vezetőjével és Fömötör Gyulával, a Vízellátási és Csatornázási Osztály vezetőjével beszélgettünk őzökről az erőfeszítéseikről, amelyek azért történnek, hogy kevesebb károsodás érje élővizeinket. — Kezdetben, húsz évvel ezelőtt, amikor megkezdődött igazgatóságunkon a laboratórium szervezése, a felszíni vizek minőségét Vizsgáltuk, később a szennyvízkibocsátásokat ellenőriztük. Az elmúlt 15 év alatt megduplázódott a feldolgozott minták száma. Jelenleg hetente vizsgálunk 17 vízfolyást, 36 törzshálózati szelvényben, ugyanakkor 41 felszín alatti törzshálózati 'helyet ellenőrzünk, s ezekhez az öntözési idényben további 5 vízfolyás jön még — kezdi a beszélgetést Ábrahám Margit, akit arra kértünk, mutassa 'be, számokkal is érzékeltesse az osztály munkáját. — A szennyvízkibocsátások 60—70 százalékát ellenőrizzük, ez a kibocsátott szennyvíz 90 százalékát jelenti. Háromezer mintát dolgozunk fél. Megjegyzem: 1968-hoz viszonyítva az ellenőrzött szennyvtókibocsáték száma is megduplázódott, az ellenőrzések pedig négyszeresre nőtték. Osztályunkon 21-en dolgoznak, 7-en felsőfokú végzettséggel, akik közül 6-an két diplomával rendelkeznek. Környezetfejlesztési csoportunk nemrégiben készítette el az llkva-patak és a Fertő-tó vízgyűjtő területének környezetvédelmi tervét. A vízminőségvédelmi csoport tagjai — ők a nagy szennyvízkibocsátásokat ellenőrzik és a szakhatósági feladatokat is ellátják — felmérték a felszíni vízfolyások jelenlegi terhelését és 1985-ig prognózist adtak. A Duna szennyezettsége és vízminőségsort tartalmaz. — A győri Duna-ágat is erőesen szennyezik az ipari üzemek. Mennyibe kerül ez nekik? — Amíg 1969-ben 29 üzem 2,7 millió forint bírságot fizetett, addig 1975-ben már 70 üzemet kellett megbírságolnunk 51 millió forintra. Tavaly 88 üzem bírsága 38,5 millió forint volt, s azért csökkent az összeg, mert 20 millió forintot a Győri Szeszipari Vállalatnál hagytunk, 1,3 millió forintot pedig a Petőházi Cukorgyárnál szennyvíztisztítók építésére. Célunk ugyanis elsősorban nem a bírságolás, hanem hogy rábírjuk a szennye-Tatai-tó parti sétány zőket, fordítsák a pénzt tisztítóművek építésére. — Szóba került a Győri Szeszipari Vállalat, amely évente 3000 vagon ipari szeszt állít elő, 500 millió forint értékben, s ez a hazai termelés 60 százaléka, ugyanakkor a gyár az egyik legnagyobb szennyező is. A vállalatnál maradt 20 millió forintot mire költik? — A Dunát ért szennyezések fele a győri szakaszon a szeszgyártól ered — veszi át a szót Fömötör Gyula. — A kibocsátott szennyvíz mennyisége nem nagy, ám a szennyezettsége annál inkább. Sokan emlékeznek még az 1968-as Mosoni-Dunában történt halpusztulásra. Az ide kibocsátott alkoholmentes cefre, a szeszgyár mellékterméke olyan szerves anyagokat tartalmaz, amely elvonja a vízből az oxigént, s ezáltal elpusztulnak a halak. Eljutottunk végre oda, hogy a vállalat megoldást kere-14
