Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM Észak Velenceije (A NÉVA VÁROSA) A régi Szentpétervár a Néva folyó városa. A XVIII. század elején I. vagy Nagy Péter alapította, a kor ízlésének megfellelő barokk és klasszicista stílusban épült palotasorakkal, amelyekben az ók! am vezetés és uralkodás szerveit helyezték el, amíg a város főváros volt. A régi cári idők hangulatát idézi a hosszú, hegyes toronysüvegéről messziről megismerhető Péter Páll erőd katedráfisa és a forradalmi napokra emlékeztet a Névén csendesen horgonyzó szép Auróra cirkáló. A II. világháború 900 napos ostromára már csak az emlékművek hívják fel a figyelmet. A romok eltűntek. HAZAK A CÖLÖPÖN A város története nagyszerű regény, köteteket töltene meg. A svéd háborúk alatt Péter a Baltitenger vidékét visszavette, a Néva ball partján levő Nöteborg várát elfoglalta, átépítette, és Schl üssef'burgnak, Kulcsvárnak nevezte el. A folyó jobb partján 1703 tavaszán Kanyecet (Nyensanz) szállta meg, és magabiztosan írta Moszkvába, hogy a „dió tényleg kemény volt, de feltörtük.” Ezután a romos Nyensanz erődítményét felhagyva, a Néva torkolatvidékén — deltáján, a szigetekre erődművek építését rendelte el. Kronslott, a mai Kronstadt 1704-re épült fel. Célja szerint a tenger felől jövő támadás ellen védte a települést. A Nagy- és Kis-Néva torkolatánál levő — a finnek által Nyúl-szigetnek nevezett — szárazulatnál jelölte ki Péter a város helyét. A cár csónakban körüljárta a szigeteket, a mérőónt saját 'kezével eresztette le. Mérte a mélységéket, hogy az építendő város körvonalait hadmérnökei jól tűzhessék ki. A felépülő és már szépségével, nagyvonalúságával kiemelkedő várost gyakran fenyegették árvizek a múltban. Ennek oka az, hogy az északi szól, ha viharrá erősödik, a partók közelében felemeli a tengerszintet. A Néva folyó így nem tud lefolyni a tengerbe, felduzzad és bemegy a városba. Sok festmény, régi rajz és metszet őrzi a félelmetes árvizek emlékét. A város alapításakor ez a veszély egyelőre nem látszott közelinek. Jobbágyok, rabok, katonák ezrei dolgoztak. A várost körülölelő védelmi vizesárlkot nem kellett megépíteni, hiszen a víz bőven jelen volt. A magas, erős termetű cár, combig érő lovaglócsizmában, kezében tervrajzokkal naponta bejárta az építkezéseket. Szükség is volt a csizmára a feneketlen sárban. A városban a nemesek, gazdag főurak telket kaptak, amelyre házat, palotát kellett építtetniük. Magasabb, árvíztől előreláthatóan nem fenyegetett terepszakaszokon engedélyezték a vert fal építését is. Ez két deszkafal közé döngölt agyagos földből készült, szilárdsága — ha nem ázott át — elérte a téglafalét. A házakat, akár Velencében, cölöpökre építették. A cölöpépílkezés nehéz és költséges művelet volt. A frissen vágott százezernyi farönköt kihegyezték, hegyére kovácsolt cölöpsarut erősítettek. A cölöpöt 10—15 méter mélyre verték le. A cölöpverő ,,medvé"jét (,,'kos"na'k is mondták) kötélből képezett ,,istránggal emelték fel, majd ráejtették a cölöpfejre. Addig kellett verni, amíg a 'kos vissza nem ugrott. Ekkor még 'kettőt ütöttek, majd a cölöpsort egyforma magasra fűrészelték, és ráépítették a falat. A sűrűn levert cölöpök a laza, süppedős talajt olyan mértékben tömörítettek, hogy a legnehezebb falat is megbírta. MINT A SAKKTÁBLA Közben a svédekkel is le akart számolni Péter. Hadihajókat építtetett (még tengeralattjárót is kipróbáltak), parti erődítményeket emeltetett. A hámorokban ágyúkat készíttetett és ezek, a faszenes kohókból 'kikerült, vasból öntött ágyúk semmivel sem voltak roszszabbak a svédekénél. Ezt az 1709. június 27-én vívót poltavai csatában szemléletesen igazolták. Péter szenvedélyesen foglalkozott a hadsereg és a tengerészet fejlesztésével. Kronstadt építésekor ő maga is gyakran áthajózott a szigetre, a munkálatok ellenőrzésére. A fantasztikusan érdekes leningrádi haditengerészeti múzeumban főhelyen látható Péter 6 méter hosszú hadibárkája, amellyel meglepetésszerűen gyakran megjelent a szigeten. Markos legények húzták az evezőket, szuronyos puskájuk mellettük volt. Kicsiny ágyúkkal is felszerelték a bárkát, amit Péter kormányzott. Kezelte a vitorlákat, jól ismerte a hajózás fogásait. Még Angliában és Hollandiában tanult hajóácsmesterséget. A kor legelső csillagászával Halley-vel — a navigáció tudományát tanulmányozta. Nemcsak tanultak egymástól — Halley és Péter —, hanem kedélyesen mulattak is. Halley egyáltalán nem volt szótían tudós, és Péter sem volt száraz bürokrata. Tengeri győzelmek emlékét őrzik napjainkig azok az 1805—1810 között — eredetileg világítótoronynak épült — Rostrum-oszlopök, amelyeknek Oldalát egykori hadihajók bronzból készült orra díszíti. A talapzatukon látható két-két szoboralak a Néva, a Dnyeper, a Völhov és a Volga jelképe. Épült, szépült Pétervár (tréfásan Pityer-nek hívták). Az utcákat egymásra derékszögben, sakktáblaszerűen építették, a parkok helyét a sakkjátékból ismert lóugrás szabályai szerint helyezték el. A város egyébként 1712-ben 'kapta a Szentpétervár (és a forradalom alatt a Leningrad) nevet. A kőépítkezések meggyorsítására 1714-ben egész Oroszországban megtiltották a kő felhasználását, hogy az utak, paloták építéséhez elegendő követ biztosítsanak. A szájhagyomány szerint a cár elrendelte, hogy mindenki, aki távolból a városba étkezik, egy-egy építőkövet köteles magával hozn'i. A teherforgalom megkönynyítésére a Néva ágait csatornákkal kötötték össze. Vizen nehéz súlyú faragott köveket, építőanyagot, meszet, fát könnyebben tudtak mozgatni, mint szárazon. (gy aztán számtalan csatorna szeli át a várost. Több száz hidat 'kellett építeni, kisebbeket, nagyobbakat. Még közel száz méter szélességű híd is van Len ing rád ban, CSATORNÁK KAPUJA Francesco Algarotti olasz író a XVIiI. században találóan jegyezte meg, hogy Szentpétervár ablak a világ felé. A kikötőkön kívül az úthálózatot is fejlesztették. A Moszkva és Szentpétervár közötti mintegy 700 kilométeres vasútvonalat I. Miklós cár parancsára építették meg. A legenda szerint a cár vonalzót fektetett a térképre, és a két nagy város között a vonalzó mentén jelölte meg 12
