Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

Ч!чшр elí FELKÉSZÜLÉS Könnyű, egyszerű, jólesik leírni: a világ munkásságának ünnep­napja, május elseje egész boly­gónkon. Az örök tél sarkkutatói ilyen­kor elfelejtik a hideget, végtelen ten­gerek útban levő hajói megzengetik kürtjeiket, családi közösségek a hivata­losan piros betűs pihenőnapon ünnep­lőben elindulnak egymás kedvére, és zászlók, léggömbök, virágcsokrok színe­sítik az utcát, teret, megtelnek a váro­sok és zeng, pezsdül, megéled a világ. Jóleső, megszoktuk. Egy új emberöl­tő ezen a földdarabon már ebben iz­mosodott... Nemcsak beleszületett, fel­nőtt benne. Mégis, a május elsejét, ha önmagának felidézi az ember és elsu­hant idők emlékezetébe téved gondo­lata, beléjedöbben egy-egy verssor rit­musa, köréje gyűlik a gondolatkörök értékelése, és akaratlanul érzékeli a történelmet. Május ünnepén az „ember testvért" köszönti lassan fél évszázada Juhász Gyula, de néhány esztendővel korább­ról Ady sorai még a kietlen történelem törvényét idézik. „Grüljön ma minden bilincses többi, Van még aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél!” Milyen megrázó sorok voltak még bő 35 esztendővel ezelőtt is, amikor a mun­kásság ünnepét csak titkon, rejtetten, szűk közösségek körében lehetett meg­tartani, és az az összetett fogalom, hogy a nemzetközi munkásosztály egy­séges harci napja május elseje, csak suttogva volt kiejthető. Ma természetes, mert az életünk, va­lóságunk sejtjeibe rögződött éppen azok küzdelmei nyomán, akik áldoztak érte; szabadságot, egészséget, de ha kegyetlen volt a sors, életet is. Megváltozott életformánk, megszine­­sedett hétköznapjaink ünnepbe fordu­lása alkalmából nekünk a tartalmat kell igyekeznünk egyre teljesebbé ten­ni. Legyen május elseje mindenki számá­ra öröm, aki alkotó munkából él! Vál­jon az emberiség boldogságára, mind­­azokéra, akik megszenvedtek igazáért! Teljesedjen egységes világünneppé, tehát ott is, ahol még suttogva ejtik jelentőségét, titokban tartják megemlé­kezése ünnepét! A küzdelem az óhaj mellett saját magunk részére az ünnep jelentősége, hogy új jegyekkel gyarapítsuk, gazda­gítsuk fontosságát. Meg ne érinthesse az ismétlés megszokottsága, formai je­gyek sohase homályosithassák tartal­mát, de ettől aligha kell félni. Alkotó korszak maradt mögöttünk, harmincöt erőt, tartást próbáló esztendő. Mérleg­­készítésre is teremtett alkalmat éle­tünk, legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa volt az, ahol együtt tekintettük végig méltó számve­tésben eredményeink tárházát, és el­az 1980-as öntözés­­üzemelési feladatok ellátására AZ AGROMETEOROLÓGIAI HELYZETRŐL A múlt év augusztusában — a má­jus havihoz hasonló — aszályos jelle­gű időjárás ólaikult ki. Ezt 'követte a száraz időjárású szeptember, október, Így az öntözési idényt is meg kellett hosszabbítani. Novemberben országszerte megkez­dődték az esőzésék, a csapadék meny­­nyisége több helyen a 100 mm-t is el­érte. Decemberben, januárban is bősé­ges csapadékmennyiség (eső -j- hó) hullott, és mindezek hatására 1980 feb­ruár elejéig a talajok telítettsége a 0— 50 cm-es rétegben — DV kap. %-ában — meghozóiítette a 100%-ot. Az 50—100 cm-es rétegben azonban — a Kisalföld, Észak-Magyarország és Közép- és Délnyugat-Dunántúl kivételé­vel — alacsonyabb a talajok telített­sége, mint az előző évek — hasonló idő­szakában vizsgált — átlaga. A hó formájában hullott csapadék — a fokozatos olvadás következtében — jól hasznosult, és a kevéssé fagyott ta­laj módot nyújtott kiemelten a 0—50 cm-es réteg vízkészletének fokozatos feltöltődésére is. A FŐMŰVEK ŐSZI FELÜLVIZSGÁLATA, A VÍZKIVÉTELEK JAVITÄSA A Vízügyi Igazgatóságok az üzemel­tetők bevonásával 1979 októberében és novemberében megtartották a művek részletes őszi felülvizsgálatát. Az 1979. évi öntözési idény meghosz­­szabbitása miatt a fenntartási feladatok elvégzésére kevesebb idő állt rendelke­zésre, mint az elmúlt években. Ennek ellenére a tervben meghatározott fel­adatok jelentős részét — a fagyok be­álltáig — elvégezték. 1979. évi öntözési idény befejezését követően azonnal megkezdődtek a TMK-ban előírt —- követelményéknek megfelelő — javítási munkák. A felszín alatti nyomócsöves öntöző­­fürtökön a fenntartási és TMK-szerű ja­vítási munkák — egy-két 'kivételiéi — február 15-ig befejeződtek. FŐ FIGYELMET A TAKARÉKOS GAZDÁLKODÁSRA Az 1980. évi öntözés-üzemelési tervek — az elmúlt évék gyakorlatának meg­felelően — három változatban — csa­padékos, átlagos csapadékú és aszá­lyos nyár esetére — készültek el és ke­rültek jóváhagyásra. Az OVH 24138/79. számon adott ki általános irányelveket a takarékossági tervek elkészítésére. A VIZIG-ok az üze­meltetők bevonásával konkrét helyre adaptált — öntözőrendszer megosztásé — részletes Intézkedési tervet készítet­tek. Az intézkedési tervek az üzemanyag­­fogyasztás, a villamos energia-, vízvesz­teség-, közlekedési költség csökkentésé­re, a több irányú foglalkoztatásra, a dupla őrszemélyzet kiváltására, szerviz­­munka hatékonyságának további növe­lésére vonatkoznak. Ezt a tevékenységet segíti a Vízgazdálkodási Intézet által készített — az öntöző főművekre vonat­gondolkodhattunk, okulhattunk tévedé­seinken is. Népet alakitó, nemzetet formáló há­rom és fél évtized múlt el velünk, s már romjait is betemette a friss szántás, be­nőtték az új vetések — annak az élet­formának maradékát, — amelyben az boldogult legkeservesebben, aki dolgo­zott. Városok nőttek fel puszta helye­ken, s a bizonytalanság gondjai között hányódó ország szinterén jövendőt együtt alakító kollektívum teremt egyre tágulóbb világot. Erőműveket emeltünk a folyó sodrára. Csatornákat nyitottunk a szomjas ho­mokba, a mostohán fizető szikesek folt­jai közé. Mérséklődtek idő és természet ártó szándékai, gátat tudtunk rakni ve­szélyes vizek elé. Megnőtt az ország ereje, az egykor szegénységre itélődött nemzet tekintélyt szerzett magának a nagy világ előtt. A létrehozó ember, a megalkotott munka az, amely eredmé­nyeink értékét bizonyítja önmagunk és a többi nép előtt. Ma természetes a tegnapi óhaj, hogy szabadon ünnepeljünk, mert elértük. De éppen ünnepek előtt érdemes végig­gondolni, hogyan, s ha ezt megteszi az ember, új vonásokkal gazdagszik a már megszokott, és értékesebb lesz minden hétköznap. Fábián Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents