Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
jobban gazdálkodni a vízzel Észak-Morvaországi tapasztalatok — Nemcsak a víz tisztasága, de a mennyisége is számít és a Tisza-szabályozás befejezése érdekében (1877). Azonban mind a természet — az 1876-os, 1877-es és 1878-as árvizek — ismételt figyelmeztetése, mind az egész ország közvéleményéhez apelláló társulat minden sürgetése hatástalan maradt : ,,A képviselőház kebeléből kiküldendő egy szűkebb bizottság, mely a helyszínen vizsgálja meg az ottani állapotokat, és a szakértők meghallgatása után a népes és virágzásnak indult, de éppen az utóbbi években ismétlődő veszélyek miatt fejlődésében .. . megbénított város lakosainak . . . biztonsága tekintetéből a törvényhozás elé oly javaslattal lépjen, mely által habár országos segéllyel is, Szeged városa megtartassák a magyar hazának.” (A Társulat 1877. okt. 21-i kiáltványából.) A kormány nem volt képes a Bacnrendszertől örökölt, sőt, a kiegyezés utáni kapitalizálódás korrupciós légkörében eltorzult vízügyi politikájának megváltoztatására. Ehhez be kellett következnie a mindenki által előre látott katasztrófának: Szeged 1879. évi pusztulásának ... A KATASZTRÓFA „ELŐKÉSZÍTÉSE” A haszonleső tőkés vállalkozók a korrupt bürokrácia támogatásával a végletekig kihasználták Szeged és a társulat szorult helyzetét. Az önkényesen megállapított társulati védvonal felső, rendkívül kedvezőtlen körülmények között kitűzött szakaszát: a végzetessé vált percsorai töltést, Herrich Károly versenytárgyalás nélkül — tehát rendkívül magas áron — apósának, Deyák-Deutsch Ignácnak adta ki építésre. (Erről a Deutschról ismeretes, hogy a munkásokkal szembeni visszaélései miatt még az önkényuralom is eltiltotta a Tisza-szabályozástól. Most Herrich Deyákká magyarosítva és vállalkozó társa Glasner József nevével is fedezve csempészte vissza a Tiszához, miközben — nyilván: „kárpótlásul korábbi sérelmeiért" — a tiszai vállalkozások közül is a legzsírosabb falathoz juttatta. így értelmezték egyesek az „alkotmányos jogok” visszaállítását!) Herrichet akciójában a társulathoz kinevezett kormánybiztos, Marsovszky Gyula támogatta, aki hatalmát és bizalmi pozícióját arra használta, hogy a vállalkozóknak rövid lejáratú váltót adott, amely után — késedelem esetére — 10%-os kamatot biztosított. Deyák és Glasner pedig, hogy a hóhérmunka Herrich környezetétől távolabb kerüljön: a váltókat egy másik vállalkozónak adta tovább, aki 1877 végén kezdte meg az adósok — elsősorban az 1876-os és 1877-es árvíztől sújtott és eladósodott Szeged városa ellen a végrehajtás foganatosítását*. . . A város tehát 1878-ban teljesen kifosztva, pénz nélkül nézett a következő árvízre való felkészülés feladatai elé... Károlyi Zsigmond * Bár műszaki szemle megállapította, hogy a vállalkozók nem teljesítették a vállalási feltételeket, Marsovszky kormánybiztos a töltést a társulat nevében mégis átvette. Ez a felelőtlenség volt az 1879-es árvízkatasztrófa legközvetlenebb oka: a végzetes gátszakadás március 5-én este ezen a frissen épült percsorai töltésszakaszon következett be. 1977. december 31-én Ostrava városának 318 589 lakosa volt. A lakások 97,7%-a a városi vízvezeték-hálózatba kapcsolódott, a felhasznált vízmennyiség 84,7°/o-a keresztülment a szennyvíztisztító berendezéseken. Az ostravai területi vízmüvet főleg a kruzberki és a sanci két természetes víztároló látja el vízzel. 1977-ben másodpercenként 1642 liter vizet szolgáltatott. 1990-ben a vízgazdálkodási szervek másodpercenként 2000 liter víz fogyasztásával számolnak. Ez egy személyre naponta több mint 500 liter ivóvíz fogyasztását jelenti. Az Odera vízgyűjtő területének paszszív vízháztartási mérlege van. A folyó alacsony vízállású, szárazság idején másodpercenként csupán 8 m3 vizet szállít át Lengyelországba. Ugyanakkor a folyó környékén nehézipari üzemek találhatók; bányák, kohók, vegyi üzemek. Sűrű az itteni ipari agglomeráció. Az ipari víz és az ivóvíz nemcsak a természetes környezet egyik legfontosabb tényezője, de szükséges ipari nyersanyag is. — A legutóbbi évtized alatt figyelemre méltó eredményeket értünk el a víztisztaság terén — tájékoztatott bennünket az Állami Vízgazdálkodási Felügyelőség héttagú ostravai kollektívája. Főleg a bányaipari vállalatoknál, amelyek az évi 345 ezer tonnáról 10 ezer tonnára csökkentették a folyók vizét szennyező oldhatatlan anyagok mennyiségét. A kokszoló üzemekben fenolszennyeződést tisztító állomásokat építettek. Jelentős mértékben javult a kohóüzemek által kibocsátott szennyvizek minősége is. Mechanikai-kémiai végtisztító berendezéseket szereltek fel és recirkulációval csökkentették a kibocsátott szennyvíz mennyiségét. Az ostravai Klement Gottwald kohóüzem az ipari víz tisztításával és recirkuláltatásával másodpercenként 315 liter ipari vizet takarít meg, amelyet korábban nagy mennyiségben használt fel a zermanici víztárolóból. Jóllehet, a vegyiparban is épültek tisztítóberendezések, a vegyi üzemek továbbra is az Ostrava környéki folyók legnagyobb szennyezői. Főleg a vratimovi cellulózgyár szennyezi az Ostravice folyó városi szakaszát és az Oderát, méa lengyel területen is. Javulás ezen a téren csak 1983-ban várható, amikor befejeződik az új cellulóz-papíripari kombinát építése a közeli Paskovban. A VÍZTISZTASÁG VÉDELMÉNEK ÜJ KÉRDÉSEI Az Odera vízgyűjtő területén fekvő csaknem valamennyi nagyobb városban megépültek a városi csatornatisztító berendezések. Ezzel csökkent a város környéki folyók szerves szennyeződése. A jelenlegi tisztítóberendezések kapacitása azonban már nem elegendő, azokat korszerűsíteni és bővíteni kell. Mivel ezekre az akciókra már nem futja a beruházási keretekből, fokozni kell a meglevő tisztítóberendezések üzemi fegyelmét. Egyre nagyobb mértékben szennyezik a vizeket a mezőgazdasági üzemek, olyan ipari területen is, mint Ostrava vidéke. A magyarázat az, hogy a mezőgazdasági üzemék a folyók viszonylag tiszta vizű gyűjtőterületén feküsznek. Itt már a legcsekélyebb szennyeződés is pusztítja a halakat, szennyezi a falusi kutakat. A mezőgazdasági üzemek öszszevonásával nagyüzemi vállalatok jöttek létre, amelyek állandóan növelik a termelésüket, fokozzák a földterületek műtrágyázását. Az Odera vízgyűjtő területén két mechanikai-biológiai szennyvíztisztító állomást építettek, és még további két állomás épül. Itt igen szenynyezett vizek tisztításáról van szó. A szennyvíz tisztításához modern gépi berendezések szükségesek, amelyek nálunk sajnos nehezen szerezhetők be. A MEGOLDÁS Akár Csehszlovákia más területein, Ostrava vidékén is sok kárt okoz a föld alatti és a felszíni vizeket erősen szenynyező nyersolajtermék. — Az Állami Vízgazdálkodási Felügyelőség munkája az utóbbi évek alatt minőségi változáson ment át. A közeljövőben nagyobb szabású vízgazdálkodási építkezéseket nem végzünk, ezért a vizek tisztaságát következetesebb vállalati intézkedésekkel kell javítani. Fokozni kell a vízgyűjtő területek és medencék ellenőrzését. A vállalatok megbírságolása után áttérünk azoknak a személyes felelősségre vonására, akik a szennyeződést okozták — mondotta Nikolaj Michajlov mérnök, az Állami Vízgazdálkodási Felügyelőség ostravai kirendeltségének vezetője. A vízgazdálkodás legérzékenyebb pontja a minőségi ivóvíz-szolgáltatás. Ezért fokozzák a vízműtartályok, medencék védelmét és a vízforrások higiéniai védőövezeteinek kialakítását. Az ipari és mezőgazdasági üzemek ellenőrzésekor nagyobb figyelmet fordítanak a víztakarékosságra és a recirkuláció bevezetésére. Nem tűrik el, hogy az egyes üzemekben továbbra is ivóvízzel mossák a gépkocsikat. Ä vízgazdálkodási szervek erőfeszítése arra irányul, hogy fenntartsák és állandóan javítsák a vizek tisztaságát és elegendő vizet biztosítsanak mindenki számára. Mert a víz egyre inkább igen értékes nyersanyaggá válik, tehát takarékoskodni kell vele. 29
