Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
A hal mint segítőtárs Tenyésztés csatornákban Ahol huzamosabb ideig tartó vizboritás képződik, ott elkerülhetetlenül megjelenik a hal, illetve az a teljes vízi életközösség, amely a maga egymásra utalt kapcsolatrendszerében a halak fennmaradásának és szaporodásának biztosítéka. Ennek az összefüggésnek az ismeretében, valamint gazdasági szükségszerűségből alakult ki a vízi létesítmények járulékos halászati hasznosításának a gondolata. A céltudatosan telepített nemes hal hasznosabb lakó, mint a vadon szaporodó hal. A tervszerűen ismétlődő járulékos halgazdálkodás tehát jobban beilleszthető a vízi létesítmény üzemébe, mint a szervezetlen haszonvétel. Az 1977. decembere előtti halászati lendeletek ugyan megnehezítették a vízi létesítmények üzemeltetői és a halászati hasznosítók érdekegyeztetését, de az 1977. évi 30. tvr. halászatról szóló új -előírásai megjavították azt. HASZNOSÍTÁSI FORMÁK A csatornák halasítása háromféle hasznosítási formában történik. Ezek a következők: gazdasági, fenntartási és vegyes célú üzemforma. Gazdasági üzemformáról beszélünk akkor, ha az állandó vízborítású csatorna halászati jogát főhivatású halászati szervezet (üzem, vállalkozás) hasznosítja. Ebben az esetben a telepítés összetételét — a vízgazdálkodás műszaki A víztározók járulékos halászati hasznosítása elterjedt. Kevésbé ismert azonban a csatornákban folyó halászati hasznosítás, mivel a víztározókénál lényegesen nehezebb feltételeket kell az üzemeltetőnek és a halászoknak teljesíteniük. A csatornák közül az időszakos és az állandó vízborítással rendelkezők egyaránt alkalmasak lehetnek tervszerű halasításra. Hasznosításuk intenzitása azonban alacsony szintű, mivel néhány jellegzetességük visszatartja a vállalkozó kedvet. Mindenekelőtt a halászati idény tartama és a vízborítás változásai, amelyek az optimális halászati igénytől eltérően, a vízgazdálkodási érdekeknek megfelelően alakulnak. A hosszú, vonalas létesítményben az egyenletes halterhelést is nehéz biztosítani. Gondot okoz az állomány felügyelete, az esetleges takarmánykihordás. Nehéz a megőrzés és a lehalászás megszervezése. Éppen ezért elsősorban az állandó vízborítású nagyméretű csatornák terrhészetes táplálékhozamokra alapozott, kis hatékonyságú hasznosítása terjedt el. A csatornák halasításában új lehetőségeket hozott a növényevő halak megjelenése és velük a biológiai vízi gyomirtás elterjedése. Gondoskodni kell az elúszás megakadályozásáról A vegyszer szennyez s a kiirtott Amurok tartják tisztán a Kiskunsági-Főcsatornát növényzet a mederben marad 20
