Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
tékű húst termel az állami gazdaságnak. Külön fejezetet érdemelne a mai juhászat története a Hortobágyon. Bár a gyapjú reneszánszát éli, itt mégis hústermelő állatként tartanak juhokat, a szabadban mintegy 38 000 anyaállatot. Bárányaikat juhhodályokban háromhónapos korukig nevelik, s 35 kg-os súlyban vágják. Évente 160 000-et exportálnak belőlük. A hűtőkocsikon útnak indított pecsenyebárányok a Közel-Kelet és Nyugat-Európa fogyasztóinak asztalára kerülnek. Néhol fehérük a táj a nádasok, zsombékok lakóitól, a sok ezer kacsától. Nem öncélú csupán tartásuk. A halastavak trágyázásának, a víz tápanyagszükségletének, a vízinövények fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A Hortobágyon évente 11 millió adag ételt készíthetnek levágott pecsenyekacsákból. Látszólag más ma a táj, másnak tűnnek az itt élő állatok, mint az ősi puszta egykor honos fajtái. Melyik ér többet? A szemnek, a háborítatlan magányt kedvelőknek talán az őshonos állatok látványa nyújt feledhetetlen élményt. A nagyüzemi mezőgazdaság mégsem hagyhatja figyelmen kívül a Hortobágy újkori gazdasági lehetőségeit. Kultúrpuszta legyen hát a Hortobágyból? Korántsem! A Nemzeti Park éppen a tájvédelmi szempontok érdekében, a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve érvényesíti a „békés egymás mellett élést" hagyomány és modern nagyüzem, vádlód és pecsenyekacsa, szürke marha és hereford fajta, racka juh és merinó birka, vadvízi halak és halastavi társaik között. ELKÖTÖTT LOVAK Szándékosan nem esett szó eddig a lótenyésztésről. A nosztalgia, a pusztai romantikában támadt űr, talán itt a legnagyobb. Kicsi a ménes, egy gémeskút is elég oz itatáshoz. Pedig egykor de gyakran dübörgött a föld a lovak patái alatt, s mára már mutatóba is alig maradtak. A gépesítés térhódításával csökkent gazdasági értékük, megfogyatkozott az állomány, csupán a Hortobágyi Állami Gazdaság mátai méntelepe maradt mutatóban. Az egykori több ezer szilaj ménből ma alig több mint száz állat maradt. Ló nélkül pedig olyan a Hortobágy, akár a gémeskút gém nélkül. A lótenyésztési ágazat immár csak hobby célokra nevel lovakat. Nem ritkán 100—200 ezer forintnak megfelelő valutát fizet a jó pénzű külföldi az „elkötött” sportlovakért. Az utolsó nagy ménes a kisújszállási vegyes ménes volt, még a hatvanas évek derekán. A csikósok egykori viseletéből sem maradt semmi a terelőszerszámon kívül. A régmúlt napok fényét csak a hortobágyi lovasnapok vissza-visszatérő látványossága idézi. Az ősi világban mind mélyebbre hatolva a rég honos állatok közül a Hortobágy száraz, szikes pusztáinak, pusztai erdőinek, mocsárvilágának gazdag, nagyrészt védett madárvilágát találjuk. Itt halad át az északot és délt összekötő egyik fő európai madárvonulási útvonal. Gyakran telelnek e tájon különböző fajtájú vadludak és darvak. A ma dárvilág állandó helyi képviselője a kékvércse, a túzok, a gólya, a parlagi- és rétisas, a pusztai ölyv, a sokféle gém, a goda, a réti és erdei fülesbagoly s a vidék jellemző madara, a bibic. A PUSZTA VIZE A talajadottságok nagymértékben befolyásolták a Hortobágy vízgazdálkodását. Ha nagyobb csapadék esett, vagy árvíz mosta a legelőket, netán nem volt elég csapadék és az áradás is elmaradt, más-más feladatot rótt a pusztán élő emberre. Az utóbbi években teret nyert több célú vízgazdálkodási szemlélet mára már nem statikusan vizsgálja a vízgyűjtőt, s nem veszi tudomásul a természeti viszonyok korábban hangoztatott megváltoztathatatlanságát. A Tiszalöki öntözőmű és Rendszer átalakította a vízgyűjtő területet, megváltoztatta a hajdani talajviszonyokat. Nagy víztömeg esetén a külvizeket elvezethetik a Keleti-főcsatornába. Figyelemre méltó, hogy a tőle keletre eső részvízgyűjtők belvizeit időszakosan tározzák — a területen tartják — és hasznosítják. így nagy vizek idején a Keleti-főcsatornát a külvizek felfogó csatornájának is tekinthetik, a Nyugati-főcsatornát pedig a halastavakkal, tározókkal együtt a belvizek befogadójaként értékesítik. A Hortobágy nagy kérdéseitől ma már elválaszthatatlan a vízellátás. Ez elsősorban a lakosság és a nagyüzemi mezőgazdaság vízigényét érinti. A múlt században mindössze néhány ásott ku-12
