Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
A TÁRSADALOM ÉS KÖRNYEZETE A mind jobban szaporodó emberiség egyre nagyobb százaléka lakik városias településen, ahol a beépítettség következtében szinte lehetetlen a csapadékvíz beszivárgása. Ugyanakkor a növekvő élelmiszerszükséglet megkívánja e lehetséges területek mezőgazdasági művelését, amit természetesen deforesztáció előz meg. A deforesztációval megszűnik a táj vízvisszatartó képessége, ami mind gyakoribb és nagyobb árvizeket eredményez, ugyanakkor a gyorsuló lefolyástól is csökken a beszivárgás, a felszín alatti vizek utár,pótlódása. Egyúttal a csökkenő területű erdők oxigéntermelése is csökken. E folyamatot rontja az elmúlt történeti korokban felhalmozódott energiahordozók eltüzelésével a légkörbe Homokdűnék Iszapvulkánok juttatott széndioxid. Az erdőpusztítás kedvez a talajeróziónak is. Utaltam rá, hogy csökken a felszín alatti vizek utánpótlódása, ezzel szemben pedig aránytalanul nő a vízkivétel. Magyarországon ma mintegy 30 000 fúrt kútból történik rétegvíztermelés, ami ha nem is a készletek kimerülését, de feltehetően a nyomásviszonyok megváltozását fogja eredményezni. Ez magával hozhatja a talajvíz—rétegvíz viszony megváltoztatását, források, tavak elapadását. Ugyanakkor a felszíni vizek fokozódó szennyeződése szükségessé teszi az előbbiek fokozottabb felhasználását. A térben is terjeszkedő, intenzifikáló mezőgazdasági művelés és a felszíni vizek minőségi, mennyiségi és hőmérsékleti (hőszennyezés!) változásaiból következik a természetes élővilág megváltozása. Láthatjuk, hogy a társadalom ma már valamennyi tájalkotó tényezőt megváltoztatja, felborult az adott egyensúly. FÖLDTANI VÁLTOZÁSOK A TÁJBAN Földtani megfigyelésünk a külső és belső földtani erők útján a földkéregben létrehozott változásokat rögzíti. Ezek a változások az anyagban és annak szerkezetében vagy felépítésében építők vagy rombolók lehetnek. A földkéreg anyagának gyarapításában minden öv részt vesz a litogenezis folyamatával, míg a gliptogenezist, a földkéreg pusztulását az atmoszféra és a hidroszféra tényezői, kisebb mértékben a bioszféra, alárendelten a tűzöv végzi. A keletkezett szerkezeti, alaki és helyzeti átformálódásában a centroszféra és a gravitációs erők működnek közre, a morfológiai jellemzőket pedig a különböző külső erők alakítják ki. Az erők pusztító vagy gyarapító hatása egyaránt fizikai és kémiai törvények szerint megy végbe, hőhatás, koptatás, törés, oldás, mállás nyomán. Ezek a felszínt formáló hatások szoros kapcsolatban vannak egymással és meghatározott sorrendben követik egymást. A regresszív és progresszív változások egymásba folyó és a kőzetkeletkezésben egyesülő folyamatait három szakaszra osztjuk: gliptogenezis, transzportáció és deportáció. A tájalkotó tényezők, erők működése egymásba szövődik. Egyik jelenség maga után vonja a másikat és végül a mállásszállítás lerakódás folyamataival a pusztulás-keletkezés köre lezárul. Az orogenezis, tektogenezis új formákat létesít, melyeken elölről kezdődnek ugyanezek a folyamatok azonos módon, más helyen és más mértékben. A kiemelkedés, majd a mállás, a szállítás és lerakódás egymást felváltó mozgásokkal megszakított, megismétlődő aktusaiból halad tehát a Föld fejlődéstörténete. KÖRNYEZETKUTATÁS — KÖRNYEZETVÉDELEM A tudományos alapokon nyugvó környezetvédelmet környezetkutatásnak kell megelőznie, ami csak a környezet történetéből indulhat ki. Arisztotelész szavaival élve „csak az látja jól a dolgokat, aki kezdettől fogva látja azok alakulását, növekvő fejlődését.” Láttuk, hogy a társadalom ma már valamennyi tájalkotó tényezőre hat. E változtatások azonban az erózió elleni küzdelemtől a biológiai egyensúly mesterséges felborításáig roppant széles skálán mozognak, egyre nagyobb intenzitásúak és gyakoriságúak, de rendszertelenek, különállóak. Hogy azonban az egyes beavatkozások hogyan szuperponálódnak, annak megítéléséhez végtelen sok recens és ős-táj egyensúlyi állapotát ill. fejlődési irányát kell ismernünk. Ebben a cikkben arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bár napjainkban előtérbe került a környezetvédelem, problematikája azonban az egyik legelhanyagoltabb tudományterület maradt. Láttuk, napjainkra a technokrata civilizáció olyan menynyiségi és minőségi változáson ment keresztül, hogy a társadalmi tevékenység ma már a bioszféra határain messze túl befolyásolja akár a litoszféra, akár a hidroszféra vagy az atmoszféra természetes folyamatait is. Ahhoz, hogy környezetünk várható változásait prognosztizálni tudjuk, mindenekelőtt a tájalkotó tényezők kapcsolataira és ezek változásaira kell összpontosítani figyelmünket, megszívlelve Engels szavait: „a természetről nem lehet azt mondani, hogy van, hanem csak azt, hogy keletkezik és elmúlik.” Verrasztó Zoltán 7 Talajrepedések