Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
3dén is megrendezte a Somogyi Műszaki és Közgazdasági Hónapot a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Somogy megyei Szervezete. Sorrendben a kilencediket, ahol „A vízgazdálkodás VI. ötéves tervi fejlesztési elképzelései Somogy megyében” cimű előadássorozatot rendezték. A rendező: a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy megyei Területi Szervezete. Az első előadást a megyét érintő egyik legfontosabb feladatról PERECSI FERENC, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezető-ihelyettese tartotta „Somogy megye vízellátásának és csatornázásának középtávú fejlesztése" címmel. Ismertette: Somogy megyében a tervidőszak végére a lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátottsága 61—62% lesz. (Az országos érték 73—74%.) Nagy jelentőségük van a regionális vízellátó rendszereknek a vízkészletek jobb elosztásában. Területünket érintő ilyen nagy regionális rendszer a Nyugat-Balatoni Regionális Vízmű II. ütem és a Fonyód—Kaposvár között épülő távvezeték. Fontos feladat a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának megoldása. E feladatok megoldására az V. ötéves tervidőszakban aránylag kevés anyagi eszköz áM rendelkezésre, ezért csak átmeneti megoldásokat lehet megvalósítani. Olyanokat, amelyek jól illeszkednek a következő tervidőszakban kivitelezhető végleges megoldásokhoz. A szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás fejlesztése várhatóan eléri a tervezettet, bár a szennyvíztisztító telepek építésének tekintetében jelentős lemaradások észlelhetők. Az előadáshoz többen hozzászóltak. RÓZSAVÖLGYI IMRE, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója többek között kifejtette, hogy még mindig sok tennivaló lenne a jó ötletek gyors hasznosítása érdekében. Megemlítette vállalatának néhány olyan kísérletét, amely alkalmas lenne szélesebb körű bevezetésre. Beszélt a Balaton-part vízellátási és szennyvíztisztítási gondjairól is, amelyeknek megoldása nemcsak a megye, hanem az egész ország feladata. SZATHMÁRY MAGDOLNA a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízellátási és Csatornázási Osztályának vezetője elsősorban szintén a Baíaton-parti szennyvízprogramról beszélt. Eszerint a VI. ötéves tervben társulati úton megvalósuló szennyvíztisztító telep építése kezdődik a Balaton délnyugati térségében. A déli part kritikus pontjainak szennyvízelvezetési gondjait a Boglárlellén épülő új szennyvíztisztító telep belépésével oldják meg. A megye vízellátásának fejlődésében nagy szerepe van a társulati alapon megvalósuló beruházásoknak. A VI. ötéves terv folyamán is mintegy 20 társulati vízmű megvalósítására van igény. KISS LÁSZLÓ, a Somogy megyei Tanács VB ÉKV Osztály osztályvezetője sürgette a megye vízrendezési feladatainak megoldását, valamint a fürdőhelyek, mint például Igái, Csokonyavisonta fejlesztési lehetőségeinek biztosítását. A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke, HORVATH TIVADAR, elsősotban a VI. ötéves terv üzemeltetési feladatairól szólt. Az egyre növekvő vízigények kielégítése szükségessé teszi, hogy a szolgáltató vállalatok a kapacitás maximális kihasználásával, az üzembiztonság növelésével, a vezérlés korszerűsítésével, az automatikus üzemmód fejlesztésével megfeleljenek a követelményeknek. A második előadás „Vízrendezési és vízhasznosítási feladatok a VI. ötéves tervben” címmel hangzott el. Ezt SZAPPANOS FERENC, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke tartotta, aki négy fő témacsoportra építette előadását. A mezőgazdasági vízrendezés, a Ъе1505ёд1 vízrendezés, az öntözés és a halastavak—tározók fejlesztésének célkitűzéseivel foglalkozott. A mezőgazdasági vízrendezéssel kapcsolatban megállapította: a mezőgazdasági vízgazdálkodás alapegysége a mezőgazdasági tábla és a mezőgazdasági üzem. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt keli kapnia az üzemi vízrendezésnek. Az üzemi vízrendezés műszaki müveit a komplex melioráció részeként kell megvalósítani. Az alagcsövezés további terjedésével is számolni keli. A tarozás vízrendezést üzemi és társulati szinten is szélesebb körben kell alkalmazni. A komplex meliorációs munkák végrehajtását követően is számítani kell — ha csökkentett mértékben is — talajlepusztulásra. Az üzemi vízrendezés keretében hordalékfogó művek, sankoló terek építését kell előirányozni, és a lesodródó hordalékot — még az üzem területén — ezekben visszatartani. Az üzemi vízrendezések tervezésekor a községi belsőségek és különböző mezőgazdasági, ipari telepek, valamint a közlekedési pályák érdekeit, sajátos szempontjait figyelembe kell venni. Törekedni kell — a koordináció eszközeit felhasználva — egy-egy terület komplex rendezésére (példa erre a szigetvári jáFEJLESZTÉSI FELADATOK Darány törpevizmű 200 m3-es víztorony rásban most folyamatban levő „zselici program”). A beisőségi vízrendezés VI. ötéves tervi feladatainak szempontjait a következők szerint foglalta össze: a megyei meliorációs program kialakításakor előtérbe kell helyezni a Balaton vízgyűjtőjén gazdálkodó üzemeket. A Balaton déli vízgyűjtőjén levő halastavak vízjogi engedélye folyamatosan lejár. Új vízjogi engedély csak akkor adható ki, ha a tervek rekonstrukcióját a balatoni vízvédelem messzemenő figyelembevételével hajtják végre. Gondoskodni kell arról, hogy a hígtrágya elhelyezése — fokozatosan — mezőgazdasági vízhasznosítás után történjék (öntözés, halászat). Meg kell szüntetni a berekvizek közvetlen bevezetését a Balatonba. Ahol erre topográfiailag lehetőség van, meg ikell fordítani a beisőségi vízelvezetés jelenlegi irányát, és a berkek felé kell elvezetni a beisőségi csapadékvizeket. Ezek a vizek a tervezett berektározókba kerülnének, ahonnan megtisztulva jutnának a Balatonba. Az öntözési fejlesztési feladatok közül legfontosabb, hogy az öntözőművek olyan területeken épüljenek, ahol az üzemek termeléstechnológiai követel-16
