Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 11-12. szám
vízfolyások, belvízcsatornák, kapcsolódó védőművek, tározók, csapadékvíz-elvezető hálózatok és műtárgyaik fejlesztése, karbantartása, összhangban a befogadók rendezésével, a térség komplex vízgazdálkodásával. A települések fejlődése, a lakosság körzeti összpontosulása, az ipartelepítések koncentrálódása egyre nagyobb népgazdasági vagyon védelmét, biztonságát igényli a vízkárokkal szemben. Ennek érdekében a belterületi vízrendezési létesítmények gyorsabb Ütemű fejlesztéséről fokozottan kell gondoskodni. A meglevő műveknél pedig elengedhetetlen a rendszeres karbantartás végrehajtása. A belterületek vízkárveszélyes helyein építési tilalmat kell elrendelni a vízkárok megelőzése céljából. A belterületi vízrendezési feladatok végrehajtásába, célszerű a vízitársulatok bekapcsolása. A célok megvalósítása megköveteli a vízrendezés harmonikus egységét a népgazdaság ágaival; a vízgazdálkodás szakágaival; a vízrendszereken belül pedig az egyes kategóriájú létesítmények (főművek, helyi jelentőségű közcélú (társulati) művek, tanácsi és üzemi művek és azok elemei között, mind a fejlesztési és fenntartási, mind az üzemelési feladatok teljesítésénél. Az adott vízrendezési résztevékenységnek bele kell illeszkednie a vízrendezés országos rendszerébe, a térség, ökológiai értelemben a táj egységes vízháztartás-szabályozási rendjébe. Soltész József Hogyan érvényesül az • • r ÜZEMI DEMOKRÁCIA Szakszervezetünk Központi Vezetősége idei október 4-i ülésén tárgyalta az üzemi demokrácia tartalmi fejlesztésének tapasztalatait, és meghatározta a további feladatokat. A legfontosabb megállapításokat és állásfoglalásokat szeretném 'ismertetni, hogy azokat a vízügyi ágazat előtt álló feladatok megvalósításában használják. Az üzemi demokrácia kérdéseit olyan időszakban tűztük napirendre, amikor a népgazdaság előtt álló feladatok sikeres megvalósítása az eddigieknél is jobban igényli a széles körű társadalmi összefogást, a dolgozók rendszeres tájékoztatását, aktivitásuk még erőteljesebb kibontakoztatását a termelésben, a munka- és üzemszervezésben, a gazdálkodásban, a munkafegyelem megszilárdításában, a közéletiség erősítésében. De nem elég a dolgozók alkotó, kezdeményező erőinek kibontakoztatása, azt állandósítani kell és biztosítani részükre a vezetésben való részvételt. Központi Vezetőségi ülésünk megállapította, hogy az MT—SZOT együttes határozata — amely a társadalmi fejlődéshez igazította a fórumok jogkörét és feladatát — jó alapot adott az igazgatóságok, intézmények és vállalatok fórumszabályzatának kidolgozásához. Egységesebb lett a felfogás, és ennek megfelelően hatékonyabb cselekvés kezd kialakulni. Bár az eltelt két év még rövid ahhoz, hogy az üzemi demokrácia sokrétűségét, a fórumok munkáját minden vonatkozásban — a teljesség igényével — értékelhessük, de a tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a korábbinál egységesebb felfogás és cselekvés alakult ki az üzemi demokrácia fejlesztését, érvényesítését illetően. Az összességében jó irányú törekvések elismerése mellett a meglevő problémák egy része szemléletbeli, munkamódszerbeli hiányosságokra vezethető vissza. Az üzemi demokrácia szervezeti kereteit, alapjait a szervezeti-működési szabályzatba beépített fórumrendszer-szabályzat képezi, amelyet csaknem minden szerv elkészített. E szabályzatok a jó szándékú törekvések ellenére sem felelnek meg mindenhol a határozat célkitűzéseinek. Többek között sok helyen nem határozták meg pontosan, hogy milyen fórumon, milyen kérdéseket kell tárgyalni. gazdasági vezetők hatáskörének decentralizálásában van előrehaladás, de az üzemi demokrácia hatékonyabb érvényesülését lassítja, hogy több szervnél nem mutatkozik kellő törekvés a belső irányítás korszerűsítésére, a hatáskörök megfelelő decentralizálására. Ez nehezíti a szakszervezeti szervek, de különösen munkahelyi szinten a bizalmiak hatás- és jogkörének érvényesülését, a dolgozók aktivitását; a döntések előkészítésében való eredményesöbb részvételét. Az egyes fórumokra kerülő írásos előterjesztések tartalmukat, terjedelmüket, közérthetőségüket tekintve javultak, bár esetenként akadtak terjedelmes, számadatokkal telített és csak szakmai szempontokat figyelembe vevő előterjesztések. Biztató tendencia, hogy az előterjesztéseket a szakszervezeti bizottságok legtöbbször testületi ülésen tárgyalják meg. Egyre gyakoribb, hogy az szb állásfoglalását, — a tervezett anyaggal együtt — csoportértekezleteken is megvitatják. Még kevés helyen vált gyakorlattá, hogy szobán is felkészítik a bizalmiakat. A vszt-bizalmiak együttes ülésének résztvevői jól tükrözik az üzemegységek, szakaszmérnökségek, építésvezetőségek stb. dolgozóinak, a fiataloknak és a nőknek arányát. Mind a gazdasági vezetők, mind a szakszervezeti testületek aktívabban működnek közre az együttes ülés érdemi munkájában. A gazdasági vezetők biztosítják a technikai és személyi feltételeket, akadályoztatásuk esetén általában döntési jogkörrel rendelkező vezetővel képviseltetik magukat. A tanácskozás munkájának összefogása, a vitavezetés, a többségi állásfoglalás megfogalmazása és megszavaztatása az szb-titkárra hárul. Még gyakori, hogy nem elég világosan különítik el és hozzák a tanácskozás tudomására, hogy a témát véleményezési, állásfoglalási, döntési, vagy egyetértési hatáskörben tárgyalják-e? Többször elfelejtenek arról dönteni, hogy a vita során felvetődött javaslatokat, észrevételeket elfogadják-e, vagy sem. Nem mindenhol készítenek jegyzőkönyvet, emlékeztetőt a tanácskozásokról. Általános vélemény, hogy a szakszervezeti tisztségviselők, bizalmiak politikai, szakmai tájékozottsága, felkészültsége közeledett a partner gazdasági vezetőkéhez, bár tény, hogy e téren még sok a tennivaló. A dolgozók döntő többsége részt vett az 1979. évi munkahelyi, vállalati tervek kialakításában, a bérpolitikai, a szociális, a kulturális célkitűzések meghatározásában, az alapok felosztásában, a kollektív szerződések végrehajtásának megvitatásában és módosításában. Az aktivitás nagyobb volt, mint a korábbi tanácskozásokon. Fokozódott az üzemi közvélemény érdeklődése a vállalat ügyei iránt, javult a dolgozók tájékozottsága a gazdasági, élet- és munkakörülményekkel összefüggő kérdésekben. így a vitákban jelentős helyet kaptak a gazdálkodással, a fejlődéssel, a szociálpolitikai kérdésekkel összefüggő tennivalók. Támogatták a hatékonyság növelésére, az ésszerű takarékosságra, a munkafegyelem megjavítására irányuló törekvéseket. Ugyanakkor több helyen szóvá tették a gondokat, problémákat, amelyek fékezik a célkitűzések megvalósítását, (például a munka- és üzemszervezés, az anyag- és alkatrészellátás hiányossága, a sokszor kedvezőtlen élet- és munkakörülmények stb.). A kollektív szerződés módosítása során az ide tartozó szociális, bérezési kérdéseket többször külön tárgyalták meg, máshol pedig nemcsak e témákat vonták össze, hanem a fórumokat is. Az éves tervek hatékonyabb véleményezését nehezítette, hogy nem alakult még ki egységes gyakorlat: a tervezés 8
