Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
ISKOLÁRÓL — ISKOLÁRA Аж ötödik esztendő Testnevelési gyakorlat a felújított tornateremben Sokan azt sem tudják, hogy Dunaharusztinak gimnáziuma van. Hát még azt, hogy vízügyi szakközépiskolája is ... Ismerkedjünk hát meg a település oktatási intézményével. Igen, nincs tévedés, egyes számot kell használnunk. A gimnázium és a szakközépiskola egy fedél alatt működik, nevük is közös. Baktay Ervin a névadó, Dunaharaszti szülötte, a neves indológus és művészettörténész, India művészetének tudós, értő feldolgozója. A gimnázium azonban — az időrendi sorrendet tekintve — megelőzte a szakközépiskolát. Az utóbbi csupán félévtizedes múltra tekint vissza. Az első tanév: 1975/76. Nyilvánvaló, hogy a kezdetet jelentő esztendők mindig nehezebbek. Dunaharasztin is inkább a szervezés, a feltételek megteremtése volt a gond. Szükség volt egy állandó műszakitanári törzsgárda megteremtésére. A múlt négy tanévben például még 16 külső óraadót kellett alkalmazniuk. Igaz, hogy az utolsó tanévben már négy műszaki tanárral, egy műszaki igazgatóhelyettessel és egy gyakorlati oktatásvezetővel számolhattak. Az előttük járók tapasztalata is erősen hiányzott. Kapcsolatba kellett lépni a régebbi vízügyi szakközépiskolákkal ... Gond volt a tanulók elhelyezése is. Azokat a diákokat, akik a napi bejárást, az utazást nem oldhatják meg — az iskola vonzáskörzete Pest, Nógrád és Fejér megye — egyelőre externátusi rendszerben helyezik el. (Ha a tervekben szereplő szakközépiskolai kollégium megépül, a száz körüli tanulólétszám is megemelkedhet.) Dunaharasztin mindenesetre igyekeznek a saját erejükre, szorgalmukra is támaszkodni. A vízügyi diákok maguk építették meg a gyakorlóterületükhöz vezető 30 Ég о tűz — megindult az oltás A földméréstan elméleti oktatása
