Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
júliusa sokak számára emlékezetes dátum. A Duna tette feledhetetlenné ezt a hónapot. A máskor szelíden hömpölygő, oly sok hasznot hozó, szépséget és örömet adó folyam megmutatta másik arcát a partjain élőknek, akik roppant erejét, féktelen tombolását jószerével csak történelemkönyvekből, legendákból ismerhették. Az egész ország erejét próbára tevő természeti csapás főként a Szigetközt sújtotta. Aki napjainkban ezen a vidéken jár, gazdag termőföldek, a tervszerűen épített, korszerű házak, a szép, módos falvak helyén nehezen képzelheti el a menekülő- embereket, az omladozó vályogviskókat, a víz hátán úszó gabonaköíegeket. A huszonöt esztendő előtti drámai napokra emlékezünk az alábbi összeállítással. 1954. július 11. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság közli: Ausztriában az elmúlt napokban fellépett rendkívül heves esőzések hatására a magas hegyekben levő hó rohamos olvadásnak indult, és a csapadékkal egyesülve a Duna ausztriai szakaszán ebben az évszakban egészen szokatlan nagyságú áradást okozott... A Duna magyarországi szakaszán is — Győr környékén — szokatlanul magas a vízállás. Hazánkban az árhullám már erősen ellaposodva jelentkezik majd, mert a bécsi medencében és a Csallóközben levő széles árterületek hatalmas vízmennyiséget fognak fel. Július 13. Linzben több mint 1000 ház került víz alá, és hat ember meghalt. Felső- Ausztriában vasárnap reggelre a hajléktalanok száma elérte a 30 ezret. A Duna közelében levő egyik falu 520 lakosa 30 óra óta el van zárva a külvilágtól, ivóvize nincs. július 14. szerda A Minisztertanács kedden megtárgyalta a dunai árvízvédelemmel kapcsolatos teendőket. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjét megbízta az árvízvédelmi kormánybiztosi teendők ellátásával. A kormánybiztos utasításait minden szerv köteles végrehajtani. Az OVF jelentéséből: Az ausztriai töltésszakadások miatt az árhullám levonulása némileg elhúzódik, s így hosszabb ideig tartó védekezésre kell felkészülni. Július 15. Szabad Nép. Dobozi Imre: Küzdelem az árral. A megáradt Duna roppant víztömeget hömpölyögtet lefelé, s a Szigetköz partjain emelt védőgátakat mossa, veri, ostromolja a tengerré dagadt folyó. Bírják-e a gátak ezt a vad ostromot? Megvédhetjük-e a falvakat, tíz- meg tízezer hold gazdag termését, hazánknak e veszélyeztetett drága szegletét? Óriási a víz nyomása. Hat méter szintkülönbség van a Nagy-Duna és Kis-Duna között, e különbség ki akar egyenlítődni, a Nagy-Duna árja nyomja a gátat, melyet annak idején, a 90-es években laza, homokos földbői emeltek... Ezt a gátat kell tartani. Egyelőre nincs jobb. És erről a gátról kedden aggasztó hírek szárnyaltak szanaszét. Huszonöt esztendeje történt „Egész Rajka talpai termett...” A rajkai zsilip alatt két helyen engedni kezdett a gát az óriási nyomósnak, a töltés töve átázott, s szivárgott, folyt, tört által a víz . . . Pillanatok alatt megrogyott a töltéskorona. Micsoda pillanat volt ez! Stelczer Károly főmérnök, aki e 24 kilométeres gáton vezeti az árvédelmet, álmatlanságtól gyulladt szemmel, borostásan, kimerültén, de immár mégis nyugodtabban emlékezik vissza a szorongató percekre. Hanem akkor? Futtatta embereit, segítségért, anyagért, gépekért, szakerekért, az egész Rajka talpon termett, a parasztok százával A nagy árvíz napjaiban A víz az úr... 22
