Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
EMBER, VÍZ, TÖRTÉNELEM Leonardo csatornái Firenze és Pisa itáliai vörösök 1503- ban háborút viseltek egymás ellen. Leonardo da Vind Firenze megsegítésére sajátságos hadműszaki eljárást ajánlott. Ha ezt megvalósítják, a háború a pisaiak fegyverletételével végződhetett volna. Leonardo új mederbe akarta terelni az Arno folyót, hogy ezzel Pisat megfosszák a városon átfolyó víztől. Tervét barátja és tisztelője, a kor egyik legravaszabb politikusa, Machiavelli, Firenze nagyjai — a Signoria — elé terjesztette, és addig érvelt, amíg Leonardot megbízták a tanulmányterv elkészítésével. VÁRÁROKBÓL VIZET VEZETNI... Leonardo kiment az Arno völgye körül elterülő terepre, és feltérképezte a környéket. Terepfelvevő módszerét nem ismerjük, feltehetően a magasabb pontokról — dombtető, torony stb. — látrajzokat készített, és a különböző irányokból felvett terepvázlatokat szobai munkával térképpé alakította. A térképet nemrég az úgynevezett Madridikódexben megtalálták. Szabatos szintezési munkálatokat nem végezhetett, hiszen a szintezés ma roppant munkaigényes művelet, még inkább az volt a reneszánsz időkben. A térkép és csatornaterv tehát elkészült. A Signoria jóváhagyta. Munkáshadsereget toboroztak, azzal, hogy ássák meg a csatornát az Arno egyik kanyarulatából — Pisa és Firenze közt — a délnyugatra elterülő alacsony, mocsaras lapály irányába, Ezáltal a víz elkerüli Pisat. Az ásás néhány napig tartott, amikor a pisaiak meglepetésszerűen kirohantak városuk védőfalai mögül, és elkergették a firenzei szolgálatban álló munkásokat. A hadművelet véget ért. Leonardoról számtalan tanulmányt, könyvet írtak. A Magyar Televízió egyik érdekes filmsorozatában mutatta be a nagy művész-mérnököt, akiről tudjuk, hogy festett, szobrokat alkotott, lakóházakat, templomokat, középületeket tervezett. Anatómiai rajzai páratlanul szépek és pontosak; verseket írt, muzsikált. 1481- ben felajánlotta szolgálatát Lodovico Sfrozának, és terjedelmes levélben foglalta össze mire vállalkozik, mire érzi képesnek magát: „Vannak módszereim — írta — valamely erőd ostromzár alá vételekor miként vezessem el a vizet a várárokból, és hogyan szerkesszem meg a legkülönfélébb ostromhidakat és ostromfedeleket, ostrom létrákat és más e célra szükséges eszközt." „Képes vagyok arra, hogy valamely kijelölt pontot titkos, hangtalanul ásott, föld alatti, kanyargó járatokkal elérjek; ha szükséges, ezek vizesárkok vagy folyók alatt is haladhatnak." FIRENZE ÉS RÓMA KÖZÖTT Leonardónak sok műszaki rajza elveszett. Ezek titkos gyűjteményekben lappanghatnak, de a Codex Atlanticus és a Madridi-kódex néven ismert gyűjteményekből ezernyi technikai rajza ismeretes. A Madridi-kódex egy évtizeddel ezelőtt került elő. Ladislao Réti — Réti László — professzor dolgozta fel, hasonmás kiadása is megjelent. Ugyanígy a Codex Atlanticus is megjelent kitűnő hasonmás kiadásban. Leonardo nagyszabású csatornatervet készített Firenze, Pisa és Róma vízi összeköttetésére. A terepet előzőleg lóháton járta be. Tanulmánytervében völgyzáró gát és hajózsilipek szerepeltek. 1504-ben áttekintő térképet rajzolt Toscanáról (minden bizonnyal hadműveletek tervezéséhez); csatornahálózatot is tervezett, részben áruszállításra, másrészt öntözésre. Az óriási kiadással járó munkálatokat el sem kezdték. Egy másik tervében a Firenze, Prato, Pistoia, Seravalle, Lucca és Pisa közti hajózócsatornát rajzolta meg. A terep alapos tanulmányozása meggyőzte arról, hogy a dimbes-dombos vidéken csak zsilipekkel lehet lebonyolítani a hajóforgalmat. Leonardo vallotta: „a gyakorlat elmélet nélkül olyan, mintha a kapitány kormány és iránytű nélkül akarná hajóját vezetni”. Csatornaásás, várépítkezések, várárkok építése sok földmunkával jár. Ezek gépesítésére is gondolt. Az ásógépek, kotrók, emelődaruk meghajtására taposókereket tervezett. A taposókerék belsejében, a keréktalpon emberek lépkedtek felfelé, azaz visszafelé hajtották a kereket. Évszázadokon át használt erőgép volt; kikötődaruknál még a múlt század második felében is használták. A forgó taposókerék áttételekkel hajtotta a kotrógép, a szárazbagger alkatrészeit. CSEGE ÉS BöGE Olyan baggert — kotrógépet — is tervezett Leonardo, amely a csatornafenéken állt, és előre mozoghatott. A bagger a gödör homlokfaláról faragta le a talajt, és hosszú karjának végén levő puttonyban rakta ki az árokpartra. Mély várárkok kimélyesztésére szellemes felvonót szerkesztett. Fent, az árok szélén ökröket hajtottak be az emelőszerkezet platójára. A plató az állatok súlya alatt leereszkedett, és áttétel segítségével felhúzta az altalajtörmelékkel megrakott csillét. Az árok fenekén az ökröket kihajtották a platóról, és azok felballagtak egy rámpán az árok partjára. A játék elölről kezdődött. Járgányt is tervezett, amelynél lovak vagy ökrök körbejárva, nagy csörlő tengelyét forgatták, ami azután áttételekkel a földkiemelő szerkezetet működtette. Műszaki munkálatokhoz nagyon sok kötélneműre van szükség, ezért kötélverő automatát is tervezett. Csatornák és zsilipkamrák falának meredek rézsűit műkővel borította (beomlás ellen). Durva szemű homokot és kövér oltott meszet kevert össze, s famintába öntötte. A megkötött mész szilárd, sima műkövet adott. A hajózózsilip valószínűleg nem Leonardo találmánya, de sokat foglalkozott ilyenek tervezésével. Dombos, hegyes terepen többféleképpen lehet csatornát vezetni. Legegyszerűbb a mély bevágás, de bizonyos mélységen túl veszélyessé, nehézkessé válik, és nem is mindig megvalósítható. A csatornaalagút építése hosszadalmas, költséges, veszélyes. Legegyszerűbb megoldás hajózózsilip építése. Az ilyen zsilip működése egyszerű, de megépítése gondos kivitelezést kíván. Ha a csatornának, folyónak nagy az esése, és hajókat kell mozgatni, egy vagy több zsilipkamrára van szükség, aszerint, hogy mekkora szintkülönbséget kell legyőzni. Felfelé menet a hajó beúszik az alsó zsilipkamrába, mögötte becsukják a kaput, és vizet engednek a kamrába, addig, amíg a belső vízszint olyan magas lesz, mint a követ-Kamrazsilipek terve Leonardo kézirataiban 12
