Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
VIRÁGOZNI FOG EZ AZ ORSZÁG... A veszteglő tó Mikor ilyent teremt az ég, Eredj, mondja, légy dicsőség, Légy címere nemednek, És ostora keblednek. (Kisfaludy Sándor) A Balatonra kevesebb ideje jutott. Magyarország testén az életet vivő érrendszernek a Dunát és a Tiszát tekintette. Ettől a két folyótól függ a nemzet szívverése. Kevesebb ideje jutott „honi kis tengerünk"-re, de hogy a figyelmét elkerülte volna? Hogy gondjai közé be ne sorozza? Hiszen az ős-Balaton körül tespedt nyugalom honolt. És ki tudta volna jobban Széchenyinél, hogy a nyugalom: halál? A balatoni gőzhajózás lelkes hívévé sem egyszerűen a hajók iránti vonzalom tette. A hajó a haladás szimbóluma. A mozgásé. Az életé. Volna csak másutt e tó... Történelmünk nagy vitája Széchenyi István és Kossuth Lajos között ismert. Ritkán esik szó arról, hogy a politikai küzdelmek két óriása adott esetben együtt is működött. A magyarországi közlekedés megjavításának égető szükségét mindketten érezték. Amiért Széchenyi a könyveiben, az országgyűléseken harcolt — a vasútért, a rendszeres hajózásért —, Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain verekedett. A balatoni gőzhajózás megteremtése is közös gondjuk volt. A lehetőségekre Kossuth figyelmeztetett, szép Füredi fürdőlevelében, amelyet 1842 júliusában írt: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép midőn csendes, s foltonként színét változtatja; szép, midőn medre mélyéből, az üvöltő szél sötét habokat paskolgat föl; szép, midőn a vihar közelgetését haragos zöld színt öltve jelenti ... És mégis az embernek szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holttenger lehet!. .. Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnpelnék az emberész diadalát." Kossuth soraival összecseng Széchenyié: „A Balatonon mostanság egyetlen megfelelő hajó, de csak egy tűrhető csónak sincs. Bámuljon-e az ember vagy nevessen, én nem tudom.” Ha gőzös lebegne rajta? — Máris kibomlik a Széchenyi-látomás. A szén —• a hajtóanyag — bányászoknak ad kenyeret a hegyekben. A gondolkodót ötletekre, találmányokra serkenti a gőz használata. Az álomban szendergő vidék dolgos, boldog emberekkel népesedik be. A politikust — megszokhattuk nála — gyorsan elragadja a költői hév. Versenyre kelhetne a kor legkülönb poétáival: .......csak egyetlen gőzösnek megjelenése is a Balatonon olly fordulatot tenne a gyönyörű víztükör mostani szunnyadozó létén, annyira nevelné az egész vidék életerejét, s olly hosszú láncolatát következtetné a legszebb s előre ki sem számítható kifejléseknek miszerint a Somogy—Veszprém és Zalai földbirtokosok és lakosok mintegy bűbáj-vessző által jelenlétükből kiemelve csakhamar olly állapot közt lelvék magukat, melly a mostanihoz úgy állna, mint májusi esthez decemberi reg .. ." Az élet mozgás A somogyi, zalai, veszprémi birtokosok — talán Kossuth levelén felindulva — mozgolódni kezdtek. Tudhattak róla, hisz szűkebb hazájukról volt szó, hogy a déli Balaton-part rendezését, Beszédes József munkáját Széchenyi István figyelemmel kísérte, megbecsüléssel övezte. Hozzá fordultak hát, Hertelendy Károly zalai alispán vezetésével: támogassa egy Balatoni Gőzhajózási Társaság létrehozását. Aki annyi mindent felvállalt éppen ezt ne vállalta volna? Széchenyi igent bólintott. Még akkor is, ha tudta, mekkora terhet vesz a vállára. Mert a birtokosok a Balaton környékén sem mások, mint az országban: lelkesednek, vivátoznak míg a pénztárcába nem kell nyúlni. Széchenyinek nem új, amit tennie kell. Röpiratot szerkeszt, agitál, aláírásokat gyűjt a részvényekre. A birtokosokat anyagi haszonnal is kecsegteti, de nem mulasztja el figyelmeztetni őket arra sem, hogy miben áll a hazafias kötelesség. Ahogy a Tisza völgyében meggyőzte a húzódozó vármegyéket, most is sikerrel teljesítette a vállalását. Ő maga — példaadó áldozatkészséggel — ötven részvényt kötött le, s nem hiába. Nagybirtokosok, kisnemesek, polgárok csatlakoztak hozzá szép számmal. Kitűzhették a Balatoni Gőzhajózási Társaság alakuló ülését. Az alapszabály-tervezet megszerkesztésére Kossuth Lajost kérték fel. A társaság első — felépítendő gőzhajóját — Széchenyi javaslatára KISFAL.UDY-nak nevezték el. így örökítvén meg Kisfaludy Sándornak, a Balaton költőjének nevét: „a tisztelő emlékezet jeléül". Milyen legyen a balatoni hajótípus? A kiválasztásra is Széchenyi jelentkezett. Személyesen ellenőrizte a hajóépítés menetét. A belső berendezést is az elképzelései szerint készítették el. Aranyozott burkolat, vékony mahagóni oszlopok. A KISFALUDY vízre bocsátását 1846. szeptember 21-éré tűzték ki. Ezen a napon született Széchenyi István. Egy hónap múlva lezajlott az ünnepélyes próbaút. A Hetilap című újság így számolt be róla: „Balaton. A mai napot nevezetessé avatja a Balaton-Gőzhajózás megindulása. Ma eresztik KISFALUDY-t szabad szárnyra, hogy az ős Balatont egy kissé felfrissítse. Az élet mozgás: A nyugalom halál." Ki fogalmazta ezt a híradást, nincs róla megbízható adatunk. De az utolsó mondatra pillantva, a szerzőt Széchenyi Istvánban sejthetni. Majd kiránt Széchenyi Széchenyi — aki mindig távlatokban, összefüggésekben gondolkodott — csak részletkérdésnek tartotta a balatoni gőzhajózás megindítását. De fontos részletkérdésnék. A hajózás életet, friss vérkeringést hoz, és további cselekvésre késztet. Ez a lényeg. Ha van hajó, nemcsak embert, de árui is lehet szállítani. Ha van személy- és áruforgalom, kikötőket is kell építeni. Ha kikötők vannak, megpróbálhatjuk a csatornaépítést is. A balatoni vidéket 16
