Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

ahogy ma szokás, hanem minden tize­desnek megjelölte a rangját. Stevin—Archimedesz úszás tételének igazolására — kimondta, hogy az úszó test által kiszorított folyadéktömeg súly­pontja és az úszó test súlypontja egy függőlegesbe esik; a biztonságos úszás feltétele továbbá az, hogy a kiszorított víz súlypontja a test súlypontja alatt legyen. Ez a feltétele a hajóépítésnek, illetve a hajótest biztos úszásának is, mert ha nem így van, a hajó felborul. Azt is bebizonyította, hogy a folyadé­kok fenéknyomása az edény alakjától független. Ezt ma minden általános is­kolában tanítják, kísérletileg igazolják, de Stevin idejében még tudós körök sem akarták elhinni. Nem tudták elkép­zelni, hogy például egy keskenyebb fe­lével lefelé fordított csonkakúp alakú edényben levő víz ugyanúgy nyomja az edény alapterületét, mint az ugyan­olyan átmérőjű hengerben, vagy spirá­lis csőben levő. ortársai azt sem tudták megér­teni, hogy az oldalnyomás függet­len a víztükör — edény — nagy­ságától, s hogy a végtelennek tűnő ten­módszert, ami műszaki tervezési mun­kálatoknál is megadta az elegendő pontosságot. Nyomai vannak tanulmá­nyainak, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy a differenciál- és az integrál­­számítás körvonalait felismerte, de csak Newton és Leibnitz ismertetik meg eze­ket az eljárásokat a tudós világgal. Stevin-hidrosztatikai, hidraulikai mun­kásságát elemezve, érdekesen írt róla a magyar Czógler Alajos, 1880-ban meg­jelent ,,A fizika története életrajzokban" című kétkötetes munkájában. „Stevin érdemei nagyok, de hidroszta­tikai feladatoknak a sztatika általános elvei alapján való tárgyalása mégsem vele, hanem Galileivel kezdődik. Stevin levezetéseinek inkább számítási, mint mechanikai elvek szempontjából van eredetiségük; hidrosztatikai módszerével lényegileg Archimédesznél maradt, ezért őt csak a tárgy terjedelmének bővítésé­re való tekintettel mondhatjuk a hidro­sztatika második megalapítójának.” Stevin eredményeit a vízi építészetben felhasználták, de ő maga a gátakra, zsilipekre, szivattyúkhoz ritkán ment ki. ozzá hasonló nagy mérnök volt Nicholas Cruquius (1678—1754), aki a már meglevő hollandiai csatornákat, belvizeket, partokat, vízsza­bályozó rendszereket térképezte. Egy sor könyve jelent meg, foglalkozott csilla­gászattal, árapálytáblázatokat állított össze stb. Leegwater és Cruquius emlékét a hol­landok két óriási gőzüzemű szivattyú elnevezésével is megörökítették. Érde­mes ezekről pár szóval megemlékezni. A múlt század közepén a haarlemi terület vízmentesítésére egy angol gép­gyárban három gőzszivattyútelepet ren­deltek, a Leegwatert, a Cruquiust és a Lijndent. Ez utóbbi régen ócskavassá vált, de az első kettő ma is megvan. Nemcsak mint technikai emléket őrzik őket, időnként mindegyiket megindít­ják, részben vízszivattyúzás, másrészt a látványosság kedvéért. Emlékérmet is verettek a szivattyúkról. A szivattyúhoz kör alakú, erődít­ményre emlékeztető téglaépület, köze­pén áll a világ legnagyobb, 11 tonna súlyú, tandem elrendezésű gőzhenger-Az Ijssel tó vizéből előbukkanó repülőgéproncs. Képünkön egy Wellington bombázó motorja ger vize ugyanolyan erővel nyomja a töltés oldalát, mint egy keskeny, de ugyanolyan mély csatornáé. (Figyelmen kívül hagyva a szél, hullámzás hatását.) Az oldal- és a fenéknyomás tanul­mányozása 'közben megállapította, hogy egy vékony és egy széles hengerből álló közlekedőedényben a vékony vízoszlop leszorításakor a széles hengerben levő vízoszlop annyiszor nagyobb erővel emelkedik felfelé, ahányszor szélesebb a vastagabb henger a vékonyabbnál. Ezzel a megfigyeléssel a hidraulikus sajtó elvét fektette le — de annak kivi­telezése Joseph Bramah (1748—1814), angol mérnökre várt. Kísérleteivel kapcsolatos számítások helyett gyakran alkalmazott grafikus Ahogy Stevin elsősorban az elmélet terén dolgozott, úgy művelte Jan Ad­­riaensz Leegwater (1575—1650?*) a gya­korlati hidraulikát. Vizet szivattyúzó szél­malmokat — amelyek mindmáig jellem­zik a holland tájat —, csatornákat — amilyen például a Beemster belvízleve­zető rendszer — épített 1608—1612 kö­zött. A haarlemi tó vizének eltávolításá­ra 160 nagy szélmalmot épített; tervét és az előmunkálatokat, a végrehajtás körvonalait a „Haarlemmermeer— Boeck” című, 1641-ben megjelent mű­vében ismertette. * Halálának pontos dátuma nem ismeretes. párja. Az alsó, kisnyomású henger belső átmérője 3,66 méter, a felső — nagy­nyomásúé — 2,13 méter. A függőlege­sen fel-le mozgó dugattyúrúd 11 him­bát emel és húz le, ezek túlsó végéhez csatlakozik a 11 szivattyúrúd. Minden ütem 6 köbméter vizet emel, az egyes szivattyúkat aszerint kapcsolják be, hogy sok vagy kevés vizet kell-e emelniük. Mindegyik gépóriás 450—450 lóerőt teljesít. A három telepet 1848-ban he­lyezték üzembe, de három év múltán már nem volt mit szivattyúzniuk, s így azóta csak szükség esetén — és bemu­tatásra — indítják meg. Dr. Horváth Árpád 13

Next

/
Thumbnails
Contents